A hangzatos című megegyezés ("A magyar összefogás listája") nem tükrözi ugyan a valós politikai erőviszonyokat, de újraírhatja az erdélyi magyar belpolitikát. Több ez a gesztus egy egyszerű EP-listánál - az RMDSZ szigorú, de nagyvonalú tárgyalópartnerként nemcsak ellenzékét, önmagát is megpróbálja újraépíteni.
Mit nyert Tőkés?
A megállapodás háromnegyed részben az RMDSZ-nek, egynegyed részben az EMNT-nek kedvez. A lista első helyén Tőkés László áll, a másodikon és a harmadikon az RMDSZ jelöltjei - a további tagokat felváltva nevezi meg a két szervezet. Ez az elosztás már csak azért sem felel meg a valós erőviszonyoknak, mert a legutóbbi parlamenti választásokon az RMDSZ ellenzéke, az MPP gyakorlatilag mérhetetlen eredményeket ért el; Markóék még Tőkés szerint is "túlnyerték" magukat. Egy évvel korábban még más volt az arány: a 2007. novemberi EP-választáson az RMDSZ 5,5, míg Tőkés független jelöltként 3,5 százalékot ért el. Tavaly év végére viszont az RMDSZ szinte knockoutolta az erdélyi magyar jobboldalt.
A múlt heti megegyezés azonban nem az EMNT és nem az RMDSZ sikere, hanem Tőkésé: ő az, aki a hátán most elvihet (ha elvihet) néhány erdélyi magyar ellenzéki politikust Brüsszelbe. A több hónapos egyeztetés egyik tétje ugyanis az volt, hogy ki vezeti az EP-listát. Két évvel ezelőtt azon bukott a megállapodás, hogy Tőkés csak a listavezető Markó után következhetett volna, ám a másodhegedűs szerepét az egykori püspök nem fogadta el. Ez presztízsveszteséget jelentett volna, annak jelzését, hogy elismeri alárendeltségét Markónak. Márpedig minden alternatív erdélyi politikai kezdeményezés azért jött létre, hogy bizonyítsa: az RMDSZ-en kívül is van élet.
Az elmúlt évek mérlege azonban azt mutatja, hogy a szervezetépítés és a szavazatvadászat is befuccsolt. Az erdélyi magyar jobboldalt - a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Pártot és a Tőkés mögött álló EMNT-t - egyre élesebb, nehezen titkolható konfliktusok osztják meg, a belső pártélet botrányos és kiszámíthatatlan, jól teljesítő politikusuk még mutatóba is alig akad. Ugyanakkor az RMDSZ - bár sikeres volt a parlamenti választásokon - elbukta a kormányzati szerepvállalást. Önmagát gyengítve vérzett el így az erdélyi magyar politika.
Mit nyer Markó?
A hétvégi megállapodás a közös kudarc feldolgozásának első lépése. Markóék Tőkést kimentették az ellenzéki romok alól. Magányos, hadsereg nélküli vezér ő, az erdélyi magyar ellenzéki politika egyetlen emblematikus arca. Most megfelelő hátszelet kaphat az RMDSZ-től ahhoz, hogy EP-képviselőként továbbra is bennmaradhasson a játékban. Markó kemény feltételek mellett, de esélyt ad Tőkésnek a politikai túlélésre - és ezáltal megmenti azokat a szavazatokat, amelyeket legrégebbi és legerősebb ellenfele meg tud szerezni. (Hogy ez mennyi, nem tudjuk - kérdés, hogy két év után újra elérné-e Tőkés a 3 százalékos küszöböt.)
Markó ezt nem jókedvéből teszi. A román kormánykoalícióból hoszszú idő után először kimaradt RMDSZ-nek most minden szövetségre szüksége van; a belmagyar konfliktusokat még akkor sem engedheti meg magának, ha ezek bukaresti parlamenti mandátumaiban eddig nem tettek kárt. Most helyi szinten, az önkormányzatokban kell újraépíteni a szövetség és a választói közötti viszonyt. Ez az eddigi konfliktusokkal nem elképzelhető. Tőkést most maga mellett tudhatja az RMDSZ, miközben a szervezet átalakításának mikéntjéről továbbra is Markó dönt. A megállapodással megcáfolja azokat a vádakat is, melyek szerint a Szövetség antidemokratikusan működne: elvégre most saját ellenzékének biztosít legitimitást és mozgásteret.
A tét nem kevesebb, mint hogy sikerül-e a teljes erdélyi magyar összefogással a jövőben is mozgásban tartani az etnikai szavazógépet. Képes lesz-e az RMDSZ (vagy politikai utóda) 6 százalék fölötti szavazati arányt elérni, és újra közel kerülni a ma elérhetetlennek tűnő kormányzati pozícióhoz? A hétvégi megállapodás vesztese egyértelműen a Magyar Polgári Párt és vezetője, Szász Jenő, akik elleneztek minden megállapodást az RMDSZ-szel, és akiket ellehetetlenít Tőkés új politikai szerepe, az EMNT megerősödése. Az RMDSZ ezzel a paktummal megnyerte magának a székelyföldi jobboldali szavazókat.
De nem csak az EP-választásokra gyúr most Markó és Tőkés. A kiegyezés a magyar belpolitikának is üzen. A közös listaállításhoz maga Orbán Viktor gratulált. Tőkés révén Markó különbékét köthet a magyarországi jobboldallal is - az eddig kezelhetetlennek bizonyuló polgári pártos konfliktust nem kell tovább cipelniük magukkal. A lehetőségekhez képest elegáns jobbra át zajlik az erdélyi magyar politikában: hisz itt is 2010-re készülnek az okosok.
