A szlovák államfő és betegsége: Jön a farkas?

  • - ts -
  • 2000. július 6.

Külpol

Jönnek a hírek. Napról napra újabbak, immár több mint két hete. Kórházba szállították, intenzív osztályon kezelik, átvitték egyik pozsonyi kórházból a másikba, de a mentőautó fél óráig várakozott vele a portán, állapota válságosra fordult, állapota rendkívül válságosra fordult, családja orvospert fontolgat, átszállították Innsbruckba, nem is "tották", csak este fogják, jönnek Havel orvosai, láthatóan jobban van, csökkentik a mesterséges altatásának időtartamát, nem is lesz szükség harmadik műtétre, az agyának se lesz maradandó baja, megússza. Valahogy így. Míg érte izgulunk, egy csomó izgalmas dolog is felmerül a szlovák felszín alól.
Jönnek a hírek. Napról napra újabbak, immár több mint két hete. Kórházba szállították, intenzív osztályon kezelik, átvitték egyik pozsonyi kórházból a másikba, de a mentőautó fél óráig várakozott vele a portán, állapota válságosra fordult, állapota rendkívül válságosra fordult, családja orvospert fontolgat, átszállították Innsbruckba, nem is "tották", csak este fogják, jönnek Havel orvosai, láthatóan jobban van, csökkentik a mesterséges altatásának időtartamát, nem is lesz szükség harmadik műtétre, az agyának se lesz maradandó baja, megússza. Valahogy így. Míg érte izgulunk, egy csomó izgalmas dolog is felmerül a szlovák felszín alól.

Pillanatnyilag (hétfőn este, újságzárta magasán) sem szűnik a hírár, Innsbruckból csupa jó, Pozsonyból csupa érdekes, mit kezdjünk velük?

Hétfőn délután összeült a szlovák kormány rendkívüli ülése, és úgy határozott, hogy "csak és kizárólag" az elnök felépüléséig, jogköreit

a kormány és a házelnök

(Jozef Migas) veszik át, úgymond megosztva, mégsem teljesen. Schuster igazolt távollétében gazdátlan marad a parlament feloszlatásának kizárólagos jogköre. Világos, ehhez valóban nem nagyon lehetett nyúlni, hiszen efféle jog hogy is nézne ki kormánykézben, másfelől a kormány regnálása alatti, gyakorlatilag folyamatos belső koalíciós huzakodások és alkudozások (melyeknek az érdekelt Migas az egyik legfőbb protagonistája) közepette a házelnöknek adni veszélyes túlzás lenne.

Ilyetén a kabinetre száló jogokat, közvetlenül, ám erős kormánykontroll alatt, a miniszterelnök, Mikulás Dzurinda gyakorolhatja. A parlamentnek újratárgyalásra törvényt csak a kabinet hozzájárulásával adhat vissza, és csak ugyanezen hozzájárulás birtokában hirdethet ki rendkívüli állapotot stb.

A házelnök aláírhatja az esetleges új törvényeket, kinevezéseket, elfogadhat lemondásokat állami vezetők részéről, miegymás.

Idáig rendben is van a dolog. Ezek az ilyenkor feltétlenül szükséges intézkedések, mindenhol máshol ezt csinálnák hasonló helyzetben. Ugyanakkor Szlovákia hétéves fennállása alatt eddig csupán egyetlen dolgot bizonyított be önmagáról. Jelesül azt, hogy egy roppant komplikált ország, minden dolognak több jelentése és még több értelmezése létezik arrafelé. Így az államfő távollétében például a "távollét" maga a legfontosabb, noha a róla szóló napi híráradattól talán az látszik legkevésbé.

Az immár két éve kormányon lévő koalíció ugyanis, ha emlékszünk, gyakorlatilag egyetlen- egy kohéziós erő mentén állt annak idején össze. Ti. le kellett váltani Meciart. Voltaképpen ennek a kellésnek a miértje is annyiféle volt, ahány felől nézték. Le kellett, mert végleg elúszni látszott a nagy európai hajó. Le kellett, mert a Vlado nevéhez kapcsolható citromprivatizáció (citronová privatizace) örvén az utolsó széket is ellopták volna az országból. Hogy csak a legsúlyosabbakat elvenítsük fel.

Nos, a nemes szándék, ha csak csekély szavazati többséggel is, de realizálódott. Meciar ment, de mondani sem kell, nem messzire. Bár Schusterral szemben elnöki tervei is meghiúsultak, mégsem adta fel. És nem is lehet leírni őt.

A probléma tehát minimum kettős. Egyfelől: mi lesz a koalícióban? Ki mire akarja fölhasználni a vitathatatlan tekintélyű elnök távollétét, pláne esetleges végérvényes kiszállását? Másfelől: mi lesz a koalíción kívül? Amit pedig praktikusan jobb nem szépítgetni, inkább sarkítani:

mihez kezd Meciar

az így kialakult helyzetben? Afelől pedig senkinek sem lehet túl sok kétsége. Ha innen nézzük, semmi jót. Ha máshonnan, mindent megtesz, sőt annál is többet, ami bizony nem akármilyen veszélyeket rejt magában, hiszen legutóbbi huncut projektjéről (aláírásgyűjtés a parlament feloszlatására és rendkívüli választások kiírására) sem mondhatjuk el, hogy megnyugtató véget ért volna. Egy kártyalap, ami bekerült a pakliba, ha akad valaki, aki elég merész, és megvan hozzá a lehetősége, még ki is játszhatja.

Működése során a jelenlegi szlovák kormány számos, elsősorban kívülről jelentősnek mondható eredményt ért el. Európa a maga módján újból számol Szlovákiával, a szomszédsággal (mondjuk cseh és magyar viszonylatban) is kezdenének rendeződni a dolgok, de befelé más a helyzet.

Pontosan a meciari örökségből (egy lenullázott ország) kifolyólag gyakorlatilag csak és kizárólag népszerűtlen megszorító intézkedéseket bírtak hozni, s ez pillanatnyi megítélésükön, népszerűségükön feketén-fehéren meg is látszik. A béka segge alatt vannak. Meciar és pártja újfent, immár sokadszor, a legerősebb szlovák politikai tényezőnek látszik. Ilyetén elég nehéz lesz a koalíciónak jól kijönni az elnök kidőlése okozta traumatikus helyzetből.

Ám a nagyon konkrét napi politikai problémákon túl még többről is árulkodik az elnök betegsége és annak összes úgymond kísérőjelensége. Hiszen a

válságos pillanatok

megmutatták a szlovák társadalom általános állapotát is, hovatovább kendőzetlenül. Ezek után aligha tagadható, hogy az állam, a rendszer, mi több, az egyén állapota is súlyos válságban van odaát. A hét év alatt még a legfelsőbb vezetők egészségéről gondoskodó intézményt sem sikerült létrehozni, nemhogy társadalmi szintű egészségügyi intézményrendszert. És így van ez az élet számos, majd összes területén.

Sikerült államelnököt választani, de sikerül-e megmenteni? Sikerült önálló állammá válni, de sikerül-e megmenteni az államot? (Nem csak Meciartól.) Az államhoz némileg körülményesebb osztrák doktorokat hívni, és Innsbruckba se nagyon szállíthatják.

- ts -

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.