A válság és Románia - A váratlan vendég

  • Parászka Boróka
  • 2009.03.19 00:00

Külpol

Pár hete még senki sem akart gazdasági mentőcsomagról hallani, ám a napokban megtört a szívós optimizmus. A gazdasági minisztérium és a Román Nemzeti Bank képviselői bejelentették: segítséget kérnek az uniótól és az IMF-től. A román gazdaság megingott. Mitől, miért?

A válság hatásait korábban sem tagadták ugyan az illetékesek, de a hirtelen fellendülésen átesett ország vigyázott gazdasági jó hírére: nemegyszer hallottuk, hogy Románia helyzete egészen más, mint a küszködő Magyarországé! A nehézségek valósak, de áthidalhatóak - szólt a kánon.

A mostani beavatkozás mértékét és valódi indokait ma még csak találgatják, hivatalosan megerősített adat nincs. Pénzügyi szakemberek - nem hivatalosan - 19 milliárd eurós kölcsönről beszélnek; ennyire lenne szükség Traian Basescu szerint is ahhoz, hogy "védőhálóval" biztosítsák az elmúlt években látványos ugrásokkal növekedő román gazdaságot. De ha tényleg annyira megerősödött az ország, akkor kit és mitől kell védeni hálóval?

Lesz lej

Valóban, tavaly közel 9 százalékkal nőtt a gazdaság: a húzóágazat az építőipar volt a maga 33 százalékos növekedésével, de beindult erősen a mezőgazdaság is (2008-ban majdnem megduplázta a 2007-es eredményeit). Szépen emelkedett a Románia felé kedvvel forduló külföldi befektetők száma is: 2008-ban tízmilliárd, 2007-ben hétmilliárd euró érkezett az országba.

A növekedés másik, kevésbé ismert oka az eladósodás. Tavaly 16,5 százalékkal nőtt a külföldi tartozások mértéke, a bérek 24 százalékkal, a fogyasztás pedig 23 százalékkal emelkedett: uniós rekordot döntött Románia. Eközben teljesen átalakult a román egészségügy, a szociális rendszer, a nyugdíjpolitika és a közigazgatás. A romániai átlagpolgár minden jel szerint egy másik ország másik életszínvonalán élt. Az ország a gazdasági növekedés léptékéhez igazította igényeit, s nem készült meggyőző mérleg arról, hogy van-e fedezetük az átalakításoknak. Most úgy tűnik, hogy nem volt, ám ezt a tényt még a válság kezdetekor sem vették komolyan az illetékesek. Tavaly októberben - az idei költségvetés előkészítésekor - még arra számítottak, hogy az ország túlszárnyalja az amúgy is szárnyaló 2008-as évet: a büdzsé szerint a költségvetési bevételek 22 százalékkal nőttek volna 2009-ben. Az optimizmus végül is érthető, ehhez voltunk szokva, hisz' ez a növekedés csak a fele lett volna a 2007-es 44 százalékosnak. A szép jövőbe vetett hit 6 százalékos GDP-növekedéssel számolt. Na ja, választási év, választási optimizmus: a költségvetés tervezete kampányanyagként is szerepelt. Románia négy hónappal ezelőtt sem sejtett semmit gazdaságpolitikájának hibáiról, és "hangulatjavító" intézkedéseket ígért. Tanügyi reform címén 50 százalékos béremeléssel kecsegtették a pedagógusokat (e béremeléstől épp az IMF óvta Romániát). Szerényebb, de nem elhanyagolható emelést kapott az egészségügyi tárca, 17 százalékot. S hogy senki se maradjon ki a szórásból: a nyugdíjak 43 százalékos növekedését helyezte kilátásba az akkori kormány. A hiányt pedig 2 százalékon tartották volna 2009-re.

Nem lesz lej

Ám mindez már a távoli múlt. A gazdaság teljesítménye várhatóan 1 százalékkal esik vissza az idén,legérzékenyebben a küladósságokból élő és fejlődő magánszektor érintett. Jelenleg Románia 73 milliárd euróval tartozik kifelé, ám ebből az államé csak 15 százalék, a fennmaradó 85 a látványosan megrogyó magánszféráé. Ameddig lehetett, e jelentős eladósodásról sem a kormány, sem a nemzeti bank nem akart tudomást venni; úgy voltak vele, akinek nem inge, ne vegye magára. Ezért is mondta Mugur Isarescu, a jegybank elnöke még három hete is, hogy az országnak esze ágában sincs kölcsönt vagy segítséget kérni: hisz az állam maga nincs (nagyon) eladósódva, ki-ki rendezze a saját számláját, ahogy tudja.

Csakhogy a magánszektor gyengülése érzékenyen érinti az erre az évre tervezett bevételeket, ami alapjaiban kérdőjelezi meg az állam nyugdíj-, egészségügy- és oktatáspolitikáját. (Leggyorsabban az egészségügyi pénztár reagált; már az év elején jelezte a kormány, hogy itt drasztikus lépésekre készül.) Ráadásul a Nyugat-Európában munkanélkülivé vált románok hamarosan nem a külföldi, hanem már a belföldi statisztikákat rontják: idén 9 százalékos lehet a munkanélküliség, s ez közel egymillió embert érint. A bankok jelentős része külföldi anyabankok leánycégeként működik: az anyák pedig a kockázatok növekedését, a válság kedvezőtlen hatásait leányaikra terhelik. Akárcsak egész Kelet-Európában, Romániában is kétszeres a baj.

A költségvetési hiány, ha nem sikerül ésszerűsíteni az állami kiadásokat, a tervezett 2 helyett 5,5 százalék körül mozoghat. A vártnál gyorsabban pukkadhat ki a román lufi: a fedezet nélküli hitelek, az irracionálisan nagy fogyasztás, a politikai alkuknak alárendelt közigazgatás, a rosszul méretezett oktatási és egészségügyi reform most csupa súlyosbító tényező. Ha nem sikerül hamar racionalizálni a kiadásokat, a válság maga alá temetheti a kedvező folyamatokat, az ipar és a mezőgazdaság fejlődését.

Éppen ezért folyik most vita a napokban felröppentett, de még nem véglegesített kölcsön körül: kell-e, nem kell? Az ellenzéki liberálisok szerint a kölcsön csak elfedné az eddigi hibákat, mélyítené a válságot, s az állam ellenőrizhetetlenül és esztelenül költené el ezt a pénzt: félő, hogy az ország megint más zsebéből dáridózna. A támogatók szerint viszont csak így tartható fenn a gazdaság növekedése meg a versenyképesség, s így fejleszthető az infrastruktúra. A válságtörténet kétesélyes ma Romániában: az eddigieknél sokkal szerényebb, realistább gazdaságpolitika mellett stabilizálódik az ország, vagy fedezet nélküli kölcsönökből folytatódik a költekezés. Románia billeg.

Neked ajánljuk