Afganisztán háborúi: Észak mindjárt Dél ellen

szerző
Dobrovits Mihály
publikálva
2001/46. (11. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Aterror atyja november 3-án dzsihádot hirdetett az egész világ és az ENSZ ellen, majd a múlt hét végén - a brit The Sunday Telegraph újságírójának híradása szerint, aki látott egy jobbára az al-Káida harcosai körében forgalmazott home videót az idős mester üzenetével - beismerte, hogy az ő emberei követték el a szeptember 11-ei merényleteket. Bin Ládin eme üzenetei akár mind kétségbeesettebb próbálkozásoknak is tekinthetők az iszlám világ felbujtására valami jó kis világháborúra. Hatástalanságuk viszont bin Ládin politikai vereségéről árulkodik. Ráadásul a vele rokonszenvező rezsimek vagy a nyugati világot sinfölő véleményformálók e vallomás után már arra sem hivatkozhatnak, hogy lehet, nem is Uszáma bin Ládin az elkövető. Bin Ládinnak a tálibokon kívül nem maradt szövetségese.

Aterror atyja november 3-án dzsihádot hirdetett az egész világ és az ENSZ ellen, majd a múlt hét végén - a brit The Sunday Telegraph újságírójának híradása szerint, aki látott egy jobbára az al-Káida harcosai körében forgalmazott home videót az idős mester üzenetével - beismerte, hogy az ő emberei követték el a szeptember 11-ei merényleteket. Bin Ládin eme üzenetei akár mind kétségbeesettebb próbálkozásoknak is tekinthetők az iszlám világ felbujtására valami jó kis világháborúra. Hatástalanságuk viszont bin Ládin politikai vereségéről árulkodik. Ráadásul a vele rokonszenvező rezsimek vagy a nyugati világot sinfölő véleményformálók e vallomás után már arra sem hivatkozhatnak, hogy lehet, nem is Uszáma bin Ládin az elkövető. Bin Ládinnak a tálibokon kívül nem maradt szövetségese.

Haragban a világgal

A november 3-ai üzenet után Ahmed Máher egyiptomi külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy a háború Uszáma bin Ládin és az egész világ között zajlik. Az arab állami vezetők mellett és Uszáma bin Ládin ellen hivatalosan állást foglalt az iszlám világ legjelentősebb vallási fóruma, a kairói al-Azhár mecset kollégiuma is. Egyiptom és a hozzá hasonló mérsékelt arab államok kormányai éppen a saját pozíciójukat féltik a radikális iszlamistáktól. Sőt maga Arafat is többedszerre jelentette ki: Uszáma bin Ládin nem a palesztin ügy harcosa.

Eközben a pakisztáni hatóságok őrizetbe vettek két szakembert, Szultán Basíruddín Mahmúdot és Abdulmadzsidot. ´k több társukkal együtt a pakisztáni nukleáris robbanófejek kifejlesztésén dolgoztak. Miután két éve otthagyták az állami szolgálatot, kapcsolatba léptek a tálibokkal, és idén legalább kétszer találkoztak Uszáma bin Ládinnal. Brit hírszerzési források szerint azonban Uszámának még számos híve van a pakisztáni atomcsapatban. A negyven pakisztáni robbanófej jelenleg hat titkos raktárban várja további sorsát, s őrségük csak az elnöknek felelős - ám Musarraf tábornok csak szeptember 11-e után negyvennyolc órával adta ki erre vonatkozó parancsát. Két nap pedig nagy idő. Ha tehát Uszáma bin Ládin atomcsapásokkal fenyegetőzik, akkor azt komolyan kell venni. Nem megnyugtató az sem, hogy Pakisztán csak a legutóbbi időben vonta ki titkosszolgálatát Afganisztánból. Kandahári rezidensét, aki halló, Imám ezredes néven mutatkozott be, közvetlen városi vonalon lehetett hívni. A pakisztáni ügynökök általában maguk is közel álltak a tálibok eszményeihez, ugyanakkor ők látták el információkkal a támadó amerikaiakat is, hisz azoknak nem volt saját hírszerzésük e vidéken. Némi joggal jegyezte tehát meg egy ízben Hamid Gul, a pakisztáni hírszerzés tálibbarátságáért leváltott egykori főnöke, hogy egy lyukas gombot sem adna az olyan hadseregért, amely vakon, a mások hírszerzésében bízva operál.

Miközben Uszáma veszít,

szövetségesei, a tálibok

még tartják magukat. Az amerikai légifölény megkérdőjelezhetetlen, de ezt a háborút nem lehet a levegőből megnyerni. A tálib kormányzat jó darabig sikerrel stabilizálta a helyzetét, a frontokon, legalábbis idáig, nem szenvedett döntő vereséget. Az amerikai támadás arra is alkalmat adott nekik, hogy bekasztlizzák maradék ellenfeleiket, Dzsalálábádban a börtön lakóinak száma százötven főről négyszázra nőtt. Újabban ülnek az idáig a sötét ló szerepét játszó Gulbuddin Hikmatjár pastu hadúr hívei is, annak ellenére, hogy az Iránban élő Hikmatjár a tálibok mellett tette le a garast. (Irán egyébként bejelentette, hogy nem engedi haza, de az ilyen bejelentések nem örök érvényűek.)

A hírek szerint a tálibok és az arab és pakisztáni önkéntesek az első csapások okozta pánik után visszanyerték hidegvérüket. Törekvésük nyilvánvaló: kihúzni télig, majd elérni, hogy a háború utáni rendezésnél megkerülhetetlen tényezők maradjanak. A bombázások mögéjük zárkóztatták fel még a velük szemben eredetileg bizalmatlan civileket is. Ugyanakkor változott a tálib vezetés belpolitikája: miközben a rendszer nem hirdetett új irányvonalat, ténylegesen eltűnt a vallási rendőrség, miután Kandahárban egy bombázás romba döntötte a szervezetet irányító minisztérium épületét. Sőt a rezsim fellegvárának számító Kandahárban újabban feltűntek a kazettákat és CD-ket áruló kereskedők, jóllehet a tálib rezsim korábban csak a vallási és harci énekeket engedélyezte zene gyanánt, arra hivatkozva, hogy az iszlám tiltja a hangszeres muzsikát.

A tálibok ellen harcoló

Északi Szövetség

által elfoglalt Mazár-i Sarífban a lakosság jelenleg a szabadság első fuvallatát élvezi. A férfiak sorban állnak a borbélyüzletek előtt, hogy végre levágassák a szakállukat, amit a tálib uralom még csak nyírni sem engedett. A frissen borotváltak aztán éttermekben és teaházakban élvezik a rég nem hallott dallamokat és egymás társaságát, a nők közül sokan még az afgán nők hagyományos viseletének számító, és a tálibok által kötelezően rájuk kényszerített burkát (ez az iráni csador Afganisztánban használt, még zártabb változata) is levetik magukról. Nem tudni viszont, hogy mi történt az ország nyugati nagyvárosában, Herátban. Az iráni rádió november 11-én még azt adta hírül, hogy a város az északiak kezén van, ezt azonban mindenki más cáfolta. Annyi biztos, hogy a város körül harcok dúlnak, és hogy a tálib kormányzat északon öszszesen hét tartomány elvesztését ismerte be.

Mazár-i Saríf elfoglalása után az Északi Szövetség következő deklarált hadicélja Kabul. Abdulláh Abdulláh, az Északi Szövetség külügyminisztere már bejelentette, hogy csapataik hat, illetve húsz kilométerre közelítették meg a fővárost: hogy valóban megrohamozzák-e, kérdéses. Az amerikaiak, valamint a tálibokkal szemben álló pastu vezetők ugyanis attól félnek, hogy Kabul elfoglalása után az üzbég, tádzsik és hazára erőkből álló északiak a déli pastukon vesznek bosszút.

Az Északi Szövetség előretörésével együtt emelkedik Burhánuddín Rabbání csillaga, akit az Északi Szövetség az Afganisztáni Iszlám Állam törvényes elnökének tekint. Bár a bombázások kezdetén Rabbání kijelentette, hogy elfogadja, ha a nép akarata a király hatalmának helyreállítása mellett dönt, erre hiba lenne mérget venni. Az Északi Szövetség diadalittas katonáit vajmi nehezen lehet a nyilvánvaló győzelem előtt megállítani. Eközben egyre erősödnek azok a hangok, amelyek az ország tervezett etnikai széttagolása mellett érvelnek. Az elképzelés lényege az volna, hogy Afganisztánt - szovjet mintára - nemzetiségi körzetek alapján szervezzék újjá.

Déli verők

Az ország egységének megőrzésében mindenekelőtt a pastu etnikumú politikai erők érdekeltek (de széles etnikai bázisú afgán egységkormányt reklámozott az amerikaiakkal tárgyaló Abdusszattár pakisztáni külügyminiszter is). A pastu dominanciájú délen azonban mind ez ideig nem sikerült összekalapálni az Északi Szövetséghez hasonlítható tálibellenes erőt. Pedig ezzel próbálkozik a király is: ő Pakisztánon keresztül szervezne pastu bázisú ellenállást. A hónap elején volt miniszterelnökét, Abdusszamad Hamídot, a Muhammadzáj törzsből származó pastu nacionalistát küldte Pakisztánba. Elődei közül Abdulhakk parancsnok sorsa intő jel. A szovjetek ellen életre-halálra harcoló egykori mudzsáhidot ugyancsak a király bízta meg azzal, hogy a déli pastu törzsek között szervezzen ellenállást a tálibokkal szemben. A tálibok azonban elfogták és felakasztották. A sokk hatott: délen egyelőre szilárdnak tűnik a tálibok uralma. Ugyanakkor lapzártánk idején ült össze Pesávarban a Keleti Régió Tanácsa, vagyis azoknak a Nangahár tartománybeli egykori mudzsáhid parancsnokoknak és embereiknek gyűlése, akik most a királytól várják, hogy az ország egysége, s benne a saját hatalmuk, érintetlen maradjon. E területen a pastuk Gilzáj törzse az úr, és ők már a háború kezdetén mozgolódtak a kandahári, Durráni törzsbéli bázissal rendelkező tálibokkal szemben - akkor még eredménytelenül. Pakisztán pálfordulását híven érzékelteti, hogy a tanács fejét, a franciaországi száműzetésből visszatért Hadzsi Mohammad Zamán Gamsaríkot 1997-ben a pakisztáni hatóságok kiutasították az országból.

H

Az Egyesült Államok vezette szövetség dilemmái számosak. Szakértői és katonái - jobb híján - az Északi Szövetséget segítik, bombázói és vadászgépei az üzbég-tádzsik-hazára gyalogsági csapatoknak nyújtanak légi támogatást. Ám ha a pastu politikai erőket nem sikerül bevonniuk Afganisztán tálibok utáni kormányzásába - miközben a pastuk többsége még mindig a tálibokat támogatja -, úgy az országra újabb polgárháborús évek várnak. A Jugoszláviában alkalmazott recept - az egymással háborúzó etnikumok területi szétválasztása, a békefenntartás a határokra telepített nemzetközi csapatokkal, valamint az egyes etnikai területek kormányzásának részbeni átvétele - Afganisztánban bajosan lenne alkalmazható. A posztkoloniális rendszer hagyatéka radikális újraértelmezésre szorul. Ebben pedig nem csak az van benne, hogy néhány kemény kommandós rendet csinál a világ végén. Az alapoktól kell végiggondolnunk, milyen jövő vár ezekre az országokra.

Dobrovits Mihály

Magyar Zsidó Kulturális Egyesület

The Federation to Maintain Jewish Culture in Hungary

Szombat szerkesztősége * Editorial Office of Szombat

1065 Budapest, Révay u. 16. Tel./fax: (36-1) 311-6665 szombat@elender.hu Tel.: (36-1) 311-9214

Szombat Szalon a Műcsarnokban * Tükör - Fiatal írók a zsidóságról II.

November 15-én, csütörtökön, 18 órakor a Műcsarnokban a Szombat című zsidó kulturális folyóirat vitaestet rendez májusi számában közölt összeállítása nyomán, melyben fiatal írók válaszoltak a körkérdésre: mit jelent számukra a zsidóság, a zsidó kultúra, a Biblia; hogyan találkoztak a zsidósággal, vagy bármiféle jelenséggel, amely ezzel összefügg.

Közreműködnek a szerzők: Háy János, Karafiáth Orsolya, Kemény István, Kőrösi Zoltán, Nagy Gabriella, Peer Krisztián, Poós Zoltán, Szerbhorváth György, Térey János és más érdeklődő írók, olvasók.

Vitavezető: Ungváry Rudolf

szerző
Dobrovits Mihály
publikálva
2001/46. (11. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...