Miután a Sziriza radikális baloldali pártszövetség megszerzett magának 149-et a 300 parlamenti székből (és csupán két mandátummal maradt le az abszolút többségről), Alekszisz Ciprasz új miniszterelnök rögtön azzal borzolta a kedélyeket, hogy koalícióra lépett a szélsőjobboldali populista Független Görögökkel (ANEL). A döntés azért meglepő, mert a bevándorlás- és multikulturalizmus-ellenes ANEL azt szeretné, ha a görög ortodox egyház nagyobb szerepet játszana a családok életében és az oktatásban, a baloldali és társadalmi témákban igencsak progresszív Szirizával pedig talán csak egyetlen pontban ért igazán egyet: tagsága teljes szívéből gyűlöli az uniós válságkezelést. Panosz Kammenosz, a párt vezetője, aki korábban már a jobbközép Új Demokrácia hajózási minisztere is volt, most a védelmi miniszteri posztot kapta meg, ezzel ő a kormány egyetlen olyan tagja, aki korábban kipróbálhatta már, milyen is egy országot vezetni. A többi miniszter – köztük több egyetemi tanár és aktivista – legfeljebb tankönyvekből ismeri a kormányzást.
Ám választóiknak, úgy fest, így is a kedvükre tudnak tenni. Ciprasz első hivatalos programján az 1944-es náci megszállás áldozatainak emlékművéhez látogatott el, amit támogatói fontos szimbolikus gesztusként értelmeztek. Ezzel üzente meg Ciprasz, hogy szívén viseli népe – egykori és mai – szenvedését, és nem fogja hagyni, hogy a németek még egyszer leigázzák a görögöket.
Ugyancsak fontos gesztusként létrehozott egy új minisztériumot, amelynek feladata a korrupció felszámolása; leállította az országnak juttatott hitelek feltételei közt szereplő privatizációt, lebontatta a parlament épülete előtt felállított kordonokat, tervbe vette a korábbi kabinet luxusautóinak elárverezését, minisztereit pedig arra kérte, ha lehet, ne repüljenek első osztályon, ha külföldön van dolguk.
Gazdasági háború
Nemzetközi téren azzal keltette a legnagyobb figyelmet, hogy hangot adott különvéleményének, miután az EU állam-, illetve kormányfői további szankciók bevezetését helyezték kilátásba Oroszországgal szemben. Az Európai Tanács múlt keddi közleménye aggasztónak tartja a romló kelet-ukrajnai biztonsági és humanitárius helyzetet, és elítélte a Mariupol elleni rakétatámadást. Ciprasz hivatalba lépése napján máris azt kifogásolta, hogy a többi állam vezetője nem konzultált vele a döntésről, majd felhívta Federica Mogherinit is, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy nyomatékosítsa, ilyen nem történhet többet. Bár eszerint még lehetett volna érvelni, hogy a Szirizának csak azzal van problémája, hogy a feje felett hoznak döntéseket, Nikosz Kuntisz európai uniós ügyekért felelős miniszter másnap pontosított: szerinte a közlemény szövegével is komoly bajok vannak.
Ez persze egyáltalán nem váratlan. Ciprasz az Oroszország elleni gazdasági szankciókat már korábban gazdasági háborúnak kiáltotta ki, a Sziriza EP-képviselői pedig rendre nemmel szavaztak az ukrajnai szeparatizmust elítélő, illetve az EU és Ukrajna közti viszony mélyebbre fűzéséről szóló tervezetekre. Erre láthatólag Vlagyimir Putyin orosz elnök is felfigyelt, mivel Ciprasznak már megválasztása másnapján táviratban gratulált, az újdonsült miniszterelnök pedig viszonozta a gesztust: az athéni nagykövetek közül elsőként az oroszt kereste fel. Bár arról nem hallani, hogy a Sziriza kapott volna orosz pénzeket, Nikosz Kociasz újdonsült külügyminiszterről már előkerült egy fénykép, amelyen Alekszandr Dugin ultranacionalista orosz filozófussal látható, aki nemcsak az orosz birodalmi törekvések egyik legfőbb támogatója, de egyben az ő baráti köréből folyósítják a legnagyobb összegeket az ukrajnai szakadároknak.
„Sokan kérdezik, hogy vajon Görögország a trójai faló szerepét játssza-e innentől – nyilatkozott ezzel kapcsolatban a Washington Postnak Ben Nimmo biztonságpolitikai elemző –, de ezt senki nem tudja biztosan megmondani, hiszen nagyon kevert üzenetek érkeznek a görög kormánytól.”
Rossz társaságban
Csupán a legfrissebb történésekből kiindulva tényleg nem lehet sok mindenre következtetni, hiszen a Sziriza oroszbarát politikája nem különbözik túlzottan az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal nevű EP-frakció többi pártjáétól. A német Die Linke például tavaly márciusban aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az ukrán puccs és a Merkel támogatásával hatalomra lépő neofasiszta ukrán kormány miatt romlik Európa kapcsolata az oroszokkal, a Podemos vezetője, Pablo Iglesias pedig arról beszélt, hogy az EU kettős mércét alkalmaz, hiszen Izraelnek hagyja, hogy ugyanazt csinálja a palesztinok lakta területeken, mint amit Putyin tesz Ukrajnában.
Csak hát pillanatnyilag ők még nem kormányoznak, szemben a Szirizával. Ciprasz pedig ezzel akár komoly problémákat is okozhat az EU-nak. Ha a görög miniszterelnök ugyanis másképpen viszonyul az oroszokhoz, mint a többi tagállam, az akadályozhatja az Európai Unió külpolitikáját, hiszen mind ez idáig az állam- és kormányfők elfogadták a német irányvonalat oroszkérdésekben. A szankciókat pedig csak az összes tagállam beleegyezésével lehet kivetni.
Ezzel tisztában van Ciprasz is, éppen ezért elemzők szerint könnyen lehet, hogy mostani szankcióellenessége csak trükk, és Ciprasz azért indított rögtön egy ilyen kijelentéssel, mert ezzel tudja jelezni az EU felé, hogy igenis keresztbe tud tenni az unió vezetőinek, ha nem mutatkoznak megértőnek a görög válságkezelés feltételeinek újratárgyalásakor. Ha viszont megígérik, hogy megfontolják a Sziriza gazdasági programját, akkor az EU külpolitikai gépezete is zavartalanul működhet tovább.
Akár így, akár úgy, a görög választóknak tetszenek Ciprasz húzásai. A görögök eleve kevésbé oroszellenesek, mint a többi tagállam, ráadásul egy olyan időszakban, amikor az EP folyosóin még a legmérsékeltebb görög képviselők is hajlamosak párhuzamot vonni Merkel és Hitler között, a lakosság is sokkal inkább húz Putyinhoz, mint a németek támogatását élvező ukránokhoz.
Ehhez jön még, hogy a görög gazdaság a mostani orosz helyzetnek is meglehetősen nagy vesztese, hiszen mezőgazdasági exportjának jelentős része irányul Oroszország felé, ezeket viszont nem tudja most értékesíteni, hiszen Putyin – amíg a szankciók kitartanak – nem hajlandó Európából élelmiszert importálni. A rájuk rohadó gyümölcsök és az eladhatatlan konzervek a becslések szerint egy év alatt 178 millió eurós bevételkiesést jelentenek a görögöknek. És az sem mellékes, hogy a konfliktus miatt elmaradnak a turisták: amikor Ciprasz tavaly Putyinhoz látogatott, az orosz elnök arról beszélt, hogy a háború kitörése előtti évben 1,2 millió orosz nyaralt Görögországban – azóta ez a bevételi forrás is jelentősen megcsappant.
Szóval a szankciók leállítása csak növelné otthon Ciprasz támogatottságát, de feltehetőleg az se fog neki ártani, ha végül megegyezik az unióval, hiszen az átlag görög választót leginkább az érdekli, hogy legyen vége a megszorításoknak, és érezzék végre úgy, hogy nem fordul egyre rosszabbra a helyzet, hanem igenis, van remény. Hogy ezt miképpen érik el, az a többségnek teljesen mindegy, összeállhatnak a szélsőjobbal vagy Putyinnal is, csak változzon végre valami.
Szavazókat ezzel nem nagyon veszíthetnek, csak a nemzetközi közvélemény jóindulatát, hiszen világszerte számos baloldali értelmiségi állt ki mellettük Jeffrey Sachs világhírű közgazdásztól kezdve Schiffer András LMP-társelnökig.
Occupy Brüsszel
A Sziriza azért szimpatikus a globalizációkritikus értelmiségnek, mert üzenete nagyjából megegyezik a 2011-ben indult Occupy Wall Street tüntetések credójával: bár világszerte nő a gazdasági teljesítmény, mégis azt tapasztalni, hogy csökken a középosztály, egyre könnyebb lecsúszni, a gazdagok pedig egyre gazdagabbak lesznek. Sok elemző emiatt úgy gondolja, a Sziriza tulajdonképpen nem más, mint a háború utáni évek szociáldemokratáinak valódi örököse, trockistákból, maoistákból és zöldekből összeverődött tagsága pedig tulajdonképpen nem csinál mást, mint megválaszolja azokat a jóléti kérdéseket, amelyeket a jobbközép pártoktól már alig megkülönböztethető, harmadik utas baloldal nem képes tematizálni.
Afelett nem lehet szemet hunyni, hogy a görögök nagyon is megszenvedték az elmúlt pár évet. Mikor az első megszorítási csomagot elfogadták, a görög államadósság a GDP 125 százalékára rúgott, ma viszont már 174 százalék, a munkanélküliség kilenc százalékról 27-re nőtt, de a fiatalok körében egyes források szerint eléri a 65 százalékot is. Nőtt az öngyilkosságok aránya, rengetegen vesztették el a lakhatásukat, és az utcai ételosztásokon is rendre hatalmas sorok állnak. Ráadásul a fiatalabbak helyzete még a válság előtt sem volt kifejezettebben kedvező. A BBC szerint Ciprasz is ahhoz a 700 eurós generációhoz tartozott, amely jó diplomája ellenére sem kapott soha – az akkori görög szinten – normális fizetést.
Az Economist szerint Ciprasznak most hatalomra kerülve legalább kétmilliárd eurót kell előteremtenie, hogy elindíthassa a beígért jóléti intézkedéseit, amelyekkel elhárítaná a görög „humanitárius katasztrófát”. A program keretében visszavenne 12 ezer elbocsátott közalkalmazottat, áramhoz juttatná azokat, akiknél kikapcsolták, ételutalványokat és egészségügyi ellátást kapnának a rászorulók, a hajléktalanoknak lakhatást biztosítanának, a nyugdíjat és a minimálbért pedig visszaállítanák a válság előtti szintre. Ezenkívül elvárnák még azt is, hogy a bankok ne követeljenek a rendelkezésre álló jövedelem harminc százalékánál többet magánszemélyektől a hiteleik visszafizetésére.
Ezen célok elérését viszont nehezítheti, hogy Jannisz Varufakisz pénzügyminiszter – aki korábban több brit és amerikai egyetemen is megfordult vendégoktatóként – múlt heti brüsszeli tárgyalásait követően azt mondta: nem kíván tovább tárgyalni a trojkával (azaz a hitelekről az Európai Bizottság, IMF és Európai Központi Bank képviselőivel), amely szerinte egy „rothadó alapokra épített bizottság”, hanem közvetlenül a hitelezőkkel ülne le megbeszélni, hogyan lehetne a görög államadósságnak legalább a felét elengedni. Azóta ugyan helyesbített, mégiscsak szóba állna a trojkával – tekintve, hogy a BBC szerint Görögország adóssága 323 milliárd euróra rúg, és ennek nagyjából hatvan százaléka az eurózóna tagállamaitól jött, tíz százalék az IMF-től és hat százalék az EKB-től, ez nem is olyan meglepő – további pénzeket viszont nem fogad el tőle.
A trojka február végén folyósítaná a mentőcsomag utolsó, hétmilliárd eurós részletét. Varufakisz azért utasítja el ezt a pénzt, mert arról még egy korábbi, „mérgező” program keretein belül állapodott meg az ország. Elemzők szerint ez felelőtlen duma, hiszen ha Görögország nem kapja meg ezt az összeget, akkor elméletileg heteken belül csődbe mehet. De persze az is lehet, hogy a Sziriza megint taktikázik: egy államcsőd vagy épp az eurózóna elhagyása nyilván nagyon sokba kerülne az unió gazdagabb tagállamainak is (akárcsak a görögöknek). Így abban reménykednek, hogy ezzel tudják kikényszeríteni azokat a tárgyalásokat, amelyek végén megegyeznek majd arról, mennyivel enyhüljenek a görög gazdaság terhei.
