Tájszólása: stájer címmel hosszú cikket jelentetett meg Arnold Schwarzenegger apjáról a múlt heti profil folyóirat. Nem, most nem a Terminátor osztrák akcentusán gúnyolódnak vájt fülű ausztroamerikaiak, hanem Gustav Schwarzenegger katona-könyvéből szemezgetnek annak kapcsán, hogy Bob Mulholland kaliforniai demokrata párti szóvivő mószerolná egy kis édesapázással a politikusi babérokra törő filmsztárt. Tiszta Magyarország! - dörzsölhetnénk a markunkat elégedetten.Az a nagy helyzet, hogy Gustav Schwarzenegger - mint ahogy azt fia már egy 1990-ben megjelent életrajzában a nyilvánosság elé tárta - NSDAP-tag volt, csakúgy, mint további 700 000 ember az egykori Ostmarkból. Ilyen, az amerikai fület bántó pedigrével Ausztriában ma minimum több száz ezren rendelkeznek; a tágabb famíliákról pedig csak annyit képzeljünk ide, hogy átlagosan minden felnőtt osztráknak egyik nagyszülője náci volt.
Gustav Sch. óvatos duhaj volt, hiszen csak két héttel az Anschlu§ előtt, 1938. március 1-jén kérte felvételét a pártba, végül 1941-ben kapott tagkönyvet. Nagyobb szerencséje volt az SA-val, melyben már 1939. május 1-jén magára ölthette a barna inget - így lecsúszott ugyan a Kristályéjszakáról, de már bevonulhatott Lengyelországba, Franciaországba és a Szovjetunióba. A leningrádi és a moszkvai csaták után egészen a Donig masírozott. Az SA-ban a törzsőrmesterségig vitte, noch dazu tagja volt a tábori csendőrségnek (Feldgendarmerie), szebbik nevén a "láncos kutyáknak" (csak nem innen származtatható a "Tito, az imperializmus láncos kutyája" kifejezés a Rákosi-korszakban?) - mely nomen est omen az egyik legbrutálisabb egysége volt a hitleri hadigépezetnek. Itt molyolt egészen 1942 nyaráig, amikor is megsebesült, és maláriát is kapott. 1944 nyarán szerelték le.
Egy szó, mint száz, az öreg Schwarzenegger
ronda egy náci
lehetett. Mindazonáltal az osztrák történészek ebben a pályában nem találnak semmi rendkívülit. Nem mintha relativizálnák a Terminátort nemző vétkeit, hanem egyszerűen rabjai a valóságnak - ez az életút nem tér el sokban százezrek élettörténetétől. Leszerelésekor kapott szerény kitüntetéseiből pedig arra következtetnek, hogy "nem tapadhatott vér a kezéhez". Ezt látják megerősítve annak alapján is, hogy a felszabadulás után sem érkezett semmilyen panasz Gustav Schwarzenegger egysége ellen. Nagyobb baj, hogy Ausztriában azon sincs fennakadva senki, hogy ilyen előtörténettel 1945 után valaki az osztrák csendőrségnél helyezkedhetett el - ja, kérem, a hiánygazdaság.
A Terminátor már a nyolcvanas években többször elhatárolódott az apjától: "az apám irreleváns, semmit nem tudok a múltjáról, soha nem mesélt róla". Az először 1989-ben Nagy-Britanniában kitörő édesapázás után Schwarzenegger maga kereste meg a Simon Wiesenthal Központot, hogy kutassák ki, mit csinált az apja 1938 és 1945 között. A lelet "negatív" lett: a Wiesenthal központ azon túl, hogy SA-tag volt, nem talált semmi terhelő bizonyítékot a papáról - nem lépett be sem a Gestapóba, sem az SS-be. A "jó" hír hallatán Arnie 750 000 dollárt nyomott át rögtön a központnak, és azóta is tetemes összegekkel támogatja őket. 1991-ben elnyerte a Wiesenthal központ National Leader Awardját, nem kisebb személyiség, mint az akkortájt regnáló idősb Bush mondta a laudatiót. "Mindenkinek, aki olyan szülői háttérrel rendelkezik, és egy olyan országból jön, mint én, nagyon fontos az előítéletek ellen küzdenie" - imigyen a Terminátor.
Marvin Hier, a Wiesenthal központ vezetője azt nyilatkozta a minap, újabb kutatásba kezdtek Schwarzenegger törzsőrmester egységéről, melynek eredményeit még október 7-e, a kaliforniai választások napja előtt előbb Arnie-val, majd a nyilvánossággal is megosztják. Mindazonáltal Hier majdnem biztos volt abban, hogy semmi új nem derül ki a levéltárazásból, csupán arról van szó, hogy bizonyos akták csak 2003-ban, az apa halála után 30 évvel váltak kutathatóvá. Ezeket az aktákat prezentálta a minap a profil, melyek némi árnyékot vetettek ugyan a korábbi rémképre, minőségi különbséget azonban tényleg nem mutattak ki rajta.
A Terminátor és papája között soha nem volt valami harmonikus a viszony - a filmsztár számos interjúban határolódott el apjától, nemcsak annak náci múltja, de autoriter személyisége miatt is. Egyes bulvárlapok tudni vélik, hogy a papa mindkét fiát rendszeresen verte csendőrszíjával. Az Arnie honlapján található interaktív biográfiában mindössze két alkalommal tűnik fel a papa: először 1964-ben, amikor Ausztria "legutálatosabb sportjának" titulálja a testépítést, és fiát csak heti három alkalommal engedi edzőterembe járni, másodszor 1972-ben, halálakor. Most könnyen szalonpszichologizálhatnánk azon, hogy miként jön össze a náci papával a nárci(sztikus) testépítés, vagy azon, hogy miért menekül el 19 éves hősünk (az apja elől?) 1966-ban Németországba, hogy ott 1968-ban a "legerősebb ember" legyen - ehhez azonban a mienknél több invenció és/vagy rajongás kellene. Különben is, mi közünk hozzá.
Sokkal cikibb, hogy Mulholland a következőképpen kezdte az apázást: "Én Vietnamban harcoltam. Gray Davis (a visszahívás alatt álló kormányzó - a szerk.) Vietnamban harcolt, és mi nem hagyjuk magunkat olyasvalakivel lecseréltetni, akinek az apja a náci hadseregben szolgált." Oké, az USA nem a Harmadik Birodalom. Mégis megáll az ember esze. Lehet, hogy a demokrata képviselő a Terminátor 3-at már látta - Coppola Apokalipszis mostját azonban még biztos nem.
Kovács Éva
(Bécs)
