Hol emlékezzenek a németek? Halottak, sorakozó!

  • Dorogman László
  • 2003. szeptember 11.

Külpol

A hét végén Berlinben tartotta idei csúcsrendezvényét (A haza napja elnevezéssel) a német Elűzöttek Szövetsége (Bund der Vertriebenen - BdV), amelynek szónokai ezúttal új csapásirányon fogalmazták meg követeléseiket. Most nem a Benes-dekrétumokat ostorozták hévvel: inkább egy európai kitelepítési központ létrehozását sürgették, ragaszkodva annak berlini székhelyéhez. A szláv szomszédok hallani sem akarnak német helyszínről.

A hét végén Berlinben tartotta idei csúcsrendezvényét (A haza napja elnevezéssel) a német Elűzöttek Szövetsége (Bund der Vertriebenen - BdV), amelynek szónokai ezúttal új csapásirányon fogalmazták meg követeléseiket. Most nem a Benes-dekrétumokat ostorozták hévvel: inkább egy európai kitelepítési központ létrehozását sürgették, ragaszkodva annak berlini székhelyéhez. A szláv szomszédok hallani sem akarnak német helyszínről.Erika Steinbach, a BdV elnöke (és a CDU Bundestag-képviselője) a berlini rendezvényen kiállt az általa másfél évvel ezelőtt javasolt "kitelepítési központ" berlini helyszíne mellett, és ámokfutóknak nevezte az ötlet ellenzőit. A központ létrehozásán munkálkodó alapítványt "a szomszédos népekkel való megbékélés szelleme vezérli", s nem csupán a 15 millió német elűzését, de a más népek sérelmére elkövetett elüldözést és népirtást is be akarja mutatni - hangoztatta az 1943-ban Gdynia közelében született Steinbach.

Johannes Rau államfő - aki Otto Schilly szövetségi belügyminiszter társaságában vett részt A haza napján - tárgyszerű párbeszédre szólította fel a feleket. "A helyenként nyomasztó hangnemben és stílusban folytatott vita joggal kelt nyugtalanságot és aggodalmat szomszédaink körében. Ezáltal erősíti bennük a gyanút, hogy semmi jót nem várhatnak e terv megvalósulásától" - mutatott rá Rau.

Az államfő udvarias tapsot kapott a mintegy kétezer küldöttől, akik lelkesedését bizonyára mérsékelte az a tudat, hogy Rau pártja, a szociáldemokrata SPD szintén szembehelyezkedik a berlini megvalósítás gondolatával. Gerhard Schröder SPD-elnök és kancellár történelmi okokra hivatkozva ellenzi a központ berlini felállítását. Mint egy augusztusi nyilatkozatában rámutatott, a kitelepítés és elüldözés abból fakadt, hogy a hitleri

Németország súlyos bűnöket

követett el a keleti szomszédok ellen. Schröder ugyanakkor elképzelhetőnek tartana egy Wroclawban vagy Görlitzben létesülő központot.

Ennek ötlete még tavalyra nyúlik vissza. 2002 februárjában jelent meg Günter Grass - időközben magyarul is kiadott - Rákmenetben című könyve, amely az 1944/45-ben Lengyelországból elmenekült német lakosság kálváriájának állít emléket egy szovjet tengeralattjáró által elsüllyesztett hajó, a Wilhelm Gustloff mintegy hétezer vízbe fúlt civil utasának sorsa kapcsán. Grass - aki egyébként élharcosa a Németország és keleti szomszédai közötti megbékélésnek - művével akaratlanul is gátat nyitott meg: olyan szellemi zsilipet, amely csaknem hat évtizeden át útját állta a német háborús sirámok feltörésének. Mottó: nemcsak egykori ellenségeink szenvedtek, de mi is - márpedig erről 57 éven át nem illett/lehetett beszélni. Most végre mi is kinyithatjuk a szánkat, megsirathatjuk halottainkat, elpusztított városainkat, fogságba hurcolt és vissza nem tért katonáinkat.

A Grass-opust követő német megemlékezések - tv-sorozatok a sztálingrádi csata 50., valamint a német városok elleni tervszerű angol-amerikai bombatámadások megkezdésének 60. évfordulója alkalmából, illetve Jörg Friedrich történész Der Brand (A tűzvész) című, a szövetséges légitámadások értelmét és stratégiai indokoltságát megkérdőjelező könyve - inkább csak a szakemberek körében váltottak ki vitákat. A kitelepítettek sorsát felidéző majdani központ viszont politikai hullámokat vet: újabb árkot vont a német szociáldemokraták és kereszténydemokrata ellenzékük között, másrészt új feszültségforrással terheli meg Berlin Prágához és Varsóhoz fűződő viszonyát.

Lengyel hivatalos körök

nem zárkóznak el a kitelepítéseket bemutató központ létrehozása elől; ellenzik viszont, hogy az német földön (pláne Berlinben) nyerjen állandó otthont. Mint Wladyslaw Bartoszewski volt külügyminiszter egy német lapban írta: Berlin már azért is elfogadhatatlan a lengyelek szemében, mert mintegy jelképe az 1772-1918 közötti porosz germanizálási politikának, a szlávok elnyomásának, majd a hitleri államgépezetnek. Ha a BdV ragaszkodik Berlinhez, akkor mi, lengyelek is létrehozhatunk egy saját központot, amelyben a magunk szemszögéből mutatnánk be a lengyel-német kapcsolatok történetét 1772-től, Lengyelország első felosztásától kezdve - írta Bartoszewski, s azt vetette a háborús sebeiket nyalogató német körök szemére, hogy "újra kezdik a soviniszta tettek bagatellizálását és a régi húrok pengetését azzal a céllal, hogy manipulálják az emberek tudatát".

A volt külügyminiszter és a jelenlegi lengyel kormány számára elfogadható volna a központ Strasbourgban, Szarajevóban vagy (a Neisse folyó által német és lengyel részre osztott) Görlitz-Zgorzelecben, egy feltétellel: ha az nem csak a német kitelepítettek tragédiáját mutatná be (a II. világháború végén, illetve után mintegy 15 millió németnek kellett elhagynia otthonát Kelet- és Nyugat-Poroszországban, Pomerániában, Sziléziában és a Szudéta-vidéken). "Megbékélést csakis olyan központ eredményezhet, amely hangot ad az összes, elűzött vagy kitelepített népcsoport panaszának" - szögezte le Henryk Muszynski gnieznói érsek, a német és lengyel püspöki kar közötti összekötő bizottság elnöke. Lengyel politikai, tudományos és egyházi körök attól tartanak, hogy egy "tisztán német" központban elsikkadna: a németek kitelepítését 1939 szeptemberétől kezdve brutális német megszállás, a lengyel lakosság erőszakos áttelepítése, a lengyel politikai-társadalmi elit, valamint a zsidóság tömeges legyilkolása előzte meg.

Aleksander Kwasniewski lengyel államfő is óva intett a berlini helyszíntől, amely szerinte árthatna a kétoldalú viszonynak. Berlin helyett ő leginkább

Szarajevóban tudná elképzelni

a központ székhelyét - ott, ahol a 90-es években földrészünk legsúlyosabb etnikai vérengzéseire és a legátfogóbb kitelepítésekre került sor a II. világháború óta. Janusz Reiter egykori bonni lengyel nagykövet, a varsói Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatója még ennyi kompromisszumra sem hajlandó. Szerinte a központ gondolata "az utóbbi évek legrosszabb ötleteinek az egyike", amely csupán arra jó, hogy ismét éket verjen lengyelek és németek közé. Hasonlóan merev álláspontot vall a másik keleti szomszéd, Csehország miniszterelnöke.

Vladimír Spidla hallani sem akar a kitelepítésekre emlékeztető központról. Mint nemrég egy német napilapban kifejtette, egy ilyen intézmény gondolatát nem találja helyénvalónak. "Sokkal fontosabb volna elgondolkodni olyan európai központon, amely a háborúk okait és következményeit kutatná. Az a pillanat ugyanis, amikor a Danzig előtt horgonyzó Schleswig-Holstein romboló ágyúit megtöltötték, majd az tüzet nyitott, megváltoztatta a világot. Ezt senkinek nem szabadna elfelejtenie" - utalt a kormányfő a II. világháború kitörésére. Spidla elképzelhetőnek tartana egy totalitárius rendszerekkel, háborúkkal és azok következményeivel foglalkozó központot, s abban természetesen helyet kaphatna az elűzés, a kitelepítés, a lakosságcsere témája is. A helyszín akár Prága is lehetne - tette hozzá.

A Varsóénál is merevebb prágai magatartás hátterében a Benes-dekrétumok, illetve azok érvénytelenítése körüli cseh-német huzavona áll. Prága ugyan részsikerként könyvelhette el az Európai Parlament által fölkért heidelbergi jogász, Jochen Frowein szakvéleményét, miszerint a vitatott dekrétumok ma már jogilag irrelevánsak, így nem képezik akadályát Csehország EU-felvételének. (A néhai csehszlovák elnök által aláírt dekrétumok alapján került sor mintegy 3,5 millió szudétanémet erőszakos kitelepítésére és vagyonának elkobzására. A felvidéki magyar kisebbség átfogó kitelepítését az 1945-ös potsdami konferencia hiúsította meg: Benesék így félmillió helyett csupán mintegy 60 ezer magyar nemzetiségű polgáruktól tudtak megszabadulni, csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében.) A dekrétumok eltörlését sürgető német bajtársi szervezetek (BdV, Szudétanémet Honfitársi Szövetség, Sziléziaiak Szövetsége stb.) ennek dacára nyíltan szorgalmazzák a vagyonuktól megfosztott németek (illetve leszármazottaik) kárpótlását. Johann Böhm, a szudétanémetek szervezetének szóvivője (egyúttal CSU-képviselő a müncheni tartományi gyűlésben) tavaly nyíltan célzott az egykor németek által birtokolt, ám 1945 után csehszlovák (majd cseh) állami kézbe került földekre, illetve azok visszaadására, megfelelő "ajánlat megtételére" szólítva fel a cseh kormányt.

Dorogman László

BdV, szudétanémetek

A német Elűzöttek Szövetsége 21 honfitársi szövetség tagságát tömöríti. Az 1958-ban létrejött szervezet a II. világháború következtében lakóhelyéről elűzött, illetve kitelepített 15 millió német ajkú személy, valamint leszármazottaik érdek-képviseleti szervének tekinti magát. A BdV mintegy 2,5 millió tagot számlál, tagszervezetei közül a szudétanémetek, a sziléziaiak és a keletporoszok számítanak a legnépesebbeknek. Mivel a német kitelepítettek zöme Bajorországban talált új otthonra, a mindenkori müncheni tartományi kormány szívügyének érzi támogatásukat. Edmund Stoiber bajor kormányfő tavaly többször is kijelentette: amíg a Benes-dekrétumok hatályban vannak, Csehországnak nincs keresnivalója az Európai Unióban. A Frowein-szakvélemény hatására Stoiber mérsékelte a hangnemet: nemrég késznek mutatkozott Prágába utazni, ám csak azzal a feltétellel, ha magával viheti a szudétanémetek szervezetének képviselőit is. Vladimír Spidla cseh kormányfő ezt zsarolásnak minősítette és visszautasította.

A Szudétanémet Honfitársi Szövetség (SL) tagjainak száma kb. hatszázezer. Alapszabálya kimondja: a szervezet célja olyan igazságos állami berendezkedés elősegítése, amely világszerte megtiltja az etnikai tisztogatást és a hátrányos megkülönböztetést, egyúttal szavatolja minden népcsoportnak a szülőhazához való jogot. Ebből fakadóan a SL érvényt akar szerezni "a szülőhazára, illetve annak visszaszerzésére formált jognak", valamint a népcsoport ezzel összefüggő önrendelkezési jogának. Meg akarja valósítani a szudétanémetek elkobzott tulajdonának visszaadásához, illetve az azzal azonos értékű kárpótláshoz vagy kártalanításhoz való jogot.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.