Éhség, félelem és a mariupoli orosz „filtrációs táborok” egy 17 éves lány szemével

„Arra kértem Istent, hogy haljak meg hamar”

Külpol

Marija Vdovicsenko 17 éves mariupoli lány, szabadidejében bandurán játszik, szüleivel templomba jár. Február 24-én hajnalban addig kiegyensúlyozott élete véget ért. Ő és családja az ostrom kezdete után majdnem egy hónappal jutottak ki Mariupolból és a megszállott Doneck megyei területekről. Beszámolóját a Hromadszke portál közölte.

Február 24-én hajnali 3.50-kor anyukám meghallotta az első robbanást, berohant a húgommal közös szobánkba, és valami nagyon furcsát mondott: „Elkezdődött a háború. Elmegyünk.” De hová megyünk? És mivel? Gyorsan összepakoltunk pár meleg ruhát és az otthon lévő élelmiszereket. Azt gondoltuk, ki tudunk jutni. De nem sikerült: lezárták már addigra a várost.

Elkezdődött az igazi rettenet. Az emberek kirohantak a házakból, őrülten próbáltak bevásárolni, pénzt kivenni, megtankolni az autókat. Körülöttünk robbanások hallatszottak.

Délre már remegett a házunk. Melyik pincébe mehetnénk? Felhívtam a közös képviselőt, megkérdeztem, hol tudunk elbújni. Azt mondta, hogy a pincénket nem ilyesmire tervezték, ablakok vannak ott, felújításhoz kellékek, nem lehet odamenni.

Akkor még működtek a kommunikációs csatornák. Vízből és ételből nem sok tartalékunk volt, de akkor még azt reméltük, csak pár napig fog tartani az egész.

Eleve milyen már egy fürdő egy hruscsovkában?

Két nap telt el a háború kezdete óta, folyó víz, villany nincs, a kommunikáció megszűnt. Később már gáz sincs. Felfogtuk, hogy nagy a baj.

Folyamatosan rakéták repültek Mariupol fö­lött. A folyó bal partja elpusztult, a robbanások hullámai elértek egészen a Primorszkij városrészig, minden dübörgött. Elfüggönyöztük az ablakokat, szivacsot tettünk az ablaktáblák közé, azt reméltük, majd ez megvéd minket.

Úgy döntöttünk, legjobb a fürdőszobában elbújni. Voltak napok, mikor már tudtuk, hány órakor fognak lőni. Amint meghallottuk a robbanást, azonnal futottunk a fürdőszobába. Idővel elég unalmassá vált. Már nem reménykedtünk, hogy vége lesz az egésznek, hogy megmentenek minket. És eleve milyen már egy fürdő egy hruscsovkában? (Hruscsovkának a 60-as évek lakásépítési programja keretében épített, általában 3–6 emeletes, többnyire olcsóbb panelházakat nevezi a köznyelv – V. D.)

Egyik reggel, nem emlékszem a pontos dátumra, hogy mikor, együtt feküdtünk az egyik szobában a padlón. Azt hallottuk, hogy a szomszéd lakásokban mindenki járkálni kezd, és valami lezuhan a szomszéd szobában.

De ahogy ott feküdtünk, azt gondoltuk, nem, képtelenség, messze van, nem hittük el, ami történik.

Remegni kezdett a talaj, mintha a ház meginogna. Gyorsan bezárkóztunk a fürdőszobába. Először olyan nagy volt a csönd, mintha valami zuhant volna, mindenkit földhöz vágott a robbanás hulláma. Beszakadtak a felső emeletek. Beton, bútorok, üveg, pala hullott ránk. Emberek ordítását hallottuk.

 
Marija Vdovicsenko
Forrás: hromadske.ua

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.