Németország és az ukrajnai háború

Félelem marja a lelket

Külpol

Az ukrajnai fegyverszállításoknál tanúsított óvatossága miatt egyre nagyobb nyomás nehezedik Olaf Scholzra. A szociáldemokrata kancellárt már nemcsak parlamenti ellenzéke és több ukrán politikus, de a német média is bírálja.

A német politikai elit kedvelt foglalatossága az önmarcangolásba hajló emlékezés. Mit csinált rosszul Németország? Dicséretes tulajdonság, hiszen erős önkritikát feltételez. Évtizedekig a náci diktatúrára emlékeztek, majd a keletnémet diktatúrát dolgozták fel. Most azt kell boncolgatniuk, hol hibáztak Putyinnal szemben az elmúlt két évtizedben. Miként jutottak oda, hogy függjenek tőle. Hiszen az eredmény abszurditása nem fokozható: Németország, miközben lényegében háborúban áll Oroszországgal, naponta több százmillió euróval finanszírozza az orosz államot.

A német emlékezéskultúra alkalmasint tovább gazdagodhat, amikor majd az szorul feldolgozásra, hogy mi mindent nem tettek meg most annak érdekében, hogy megakadályozzák Ukrajna megsemmisítését. Emlékezhetnek arra, hogyan bizonyult eredménytelennek a hallatlan nyugati szankciócsomag, amelyre oly büszkék voltak – bár éppen német nyomásra nem zárták ki a gázügyleteket lebonyolító Gazprombankot és Sberbankot a nemzetközi elszámolási rendszerből. Vagy arra, hogy miért óvakodott a „korszakváltást”, vagyis Németország felfegyverzését bejelentő német kancellár jó ideig – egészen mostanáig – kiejteni a száján a „nehézfegyverek” szót. Amit Olaf Scholz hívei megfontolt óvatosságként, nyugodt erőként értékelnek, azt bírálói határozatlanságnak és döntésképtelenségnek tartják. Min­denesetre nehezen hárítható a benyomás, hogy Scholz nem szívesen beszél. Egy kancellártól pedig éppen a kiállás, a bátorítás lenne elvárható háborús válság esetén – foglalható össze a német média egységes kritikája, a kormányfő tétovaságára és kommunikációjára zúdított össztűz. Úgy tartják róla, azt szeretné, hogy inkább ne értsék, mint félreértsék – mintha ezt a célt szolgálnák összetett, ám távolról sem összeszedett mondatai.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.