Németország és az ukrajnai háború

Félelem marja a lelket

Külpol

Az ukrajnai fegyverszállításoknál tanúsított óvatossága miatt egyre nagyobb nyomás nehezedik Olaf Scholzra. A szociáldemokrata kancellárt már nemcsak parlamenti ellenzéke és több ukrán politikus, de a német média is bírálja.

A német politikai elit kedvelt foglalatossága az önmarcangolásba hajló emlékezés. Mit csinált rosszul Németország? Dicséretes tulajdonság, hiszen erős önkritikát feltételez. Évtizedekig a náci diktatúrára emlékeztek, majd a keletnémet diktatúrát dolgozták fel. Most azt kell boncolgatniuk, hol hibáztak Putyinnal szemben az elmúlt két évtizedben. Miként jutottak oda, hogy függjenek tőle. Hiszen az eredmény abszurditása nem fokozható: Németország, miközben lényegében háborúban áll Oroszországgal, naponta több százmillió euróval finanszírozza az orosz államot.

A német emlékezéskultúra alkalmasint tovább gazdagodhat, amikor majd az szorul feldolgozásra, hogy mi mindent nem tettek meg most annak érdekében, hogy megakadályozzák Ukrajna megsemmisítését. Emlékezhetnek arra, hogyan bizonyult eredménytelennek a hallatlan nyugati szankciócsomag, amelyre oly büszkék voltak – bár éppen német nyomásra nem zárták ki a gázügyleteket lebonyolító Gazprombankot és Sberbankot a nemzetközi elszámolási rendszerből. Vagy arra, hogy miért óvakodott a „korszakváltást”, vagyis Németország felfegyverzését bejelentő német kancellár jó ideig – egészen mostanáig – kiejteni a száján a „nehézfegyverek” szót. Amit Olaf Scholz hívei megfontolt óvatosságként, nyugodt erőként értékelnek, azt bírálói határozatlanságnak és döntésképtelenségnek tartják. Min­denesetre nehezen hárítható a benyomás, hogy Scholz nem szívesen beszél. Egy kancellártól pedig éppen a kiállás, a bátorítás lenne elvárható háborús válság esetén – foglalható össze a német média egységes kritikája, a kormányfő tétovaságára és kommunikációjára zúdított össztűz. Úgy tartják róla, azt szeretné, hogy inkább ne értsék, mint félreértsék – mintha ezt a célt szolgálnák összetett, ám távolról sem összeszedett mondatai.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Egy valódi hős

Superman a legamerikaibb kép­regényhős. Olyan, amilyennek az Egyesült Államok látni szeretné magát: erős és segítőkész, igazság­osztó és főként legyőzhetetlen.

Odavetve

  • - turcsányi -

Philip Barantini a technika ördöge, nyilván. Egysnittes rendező.

Kígyó a keblen

A gazdag értelmiségiek napszítta tengerparti nyaralói rendszerint az erkölcsök lazulásának, sötét titkok napvilágra kerülésének, legrosszabb esetben családok széthullásának színterei.

Az illúzió feltárása

A kezdetben monokróm festményeket készítő művész a kilencvenes évek végén radikális fordulattal olyan fotókat kezdett készíteni, amelyek a tömegmédia által megjelenített eseményeket „ábrázolják”.

Világok harca

Eva (Szitás Barbara) visszavonultan élő érett szépasszony, akit csak látszólag elégít ki, hogy a közeli botanikus kertbe jár virágokat festeni, a szíve mélyén férfitársaságra vágyik.

A tizedik király

Február végén, életének 88. évében elhunyt Borisz Szpasszkij, a sakktörténet 10. világbajnoka, vagyis a „sakk királya”, ahogy a trónon ülő aktuális bajnokot már több mint száz éve nevezik.

Az olvasóhoz

  • Narancs

Mára az Orbán-rezsim kimerítette minden intellektuális erőforrását, kifogyott minden ötletből. Ha hozzányúl valamihez, az azért romlik el, ha nem nyúl hozzá, azért.

Agónia

Óriási, rá és a hatalmára nézve talán végzetes politikai hibát követett el Orbán Viktor azzal, hogy a politikai ellenfeleit, valamint tőle független közéleti és hivatali szervezeteket és azok tagjait el- és kitakarítandó, azaz kiirtandó poloskának nevezte március 15-én. Az elhangzottak kimondatlanul is sugallják azt, hogy valójában az ország minden olyan állampolgárát poloskának tekinti, aki őt a hatalomból leváltani kívánja.

Skarlát betűs ország

Múlt szombaton, március 15-én Magyarország az 1848-as forradalmának és szabadságharcának 177. évfordulóját ünnepelte meg. Ez az egyik legnagyobb ünnepe Magyarországnak. Kitüntetett időpillanat, amelyben mindenki büszke lehet magára, arra, hogy milyen nagyszerű elődei voltak, s hogy milyen példa szerint élheti az életét, építheti a hazáját.