Magyar Narancs: A törökországi tüntetéseket közvetlenül az indította el, hogy egy majdani plázaépítés kezdeteként elkezdték kivágni az isztambuli Taksim tér melletti park fáit. Azóta persze sokan sokféle közvetett okot is emlegetnek.
Oray Egin: Nem hinném, hogy az a bizonyos fakivágás lett volna a megmozdulások kiváltó oka, sokkal inkább egy általános frusztráltság amiatt, ami az utóbbi tíz évben történik az országban. Újabb és újabb rendelkezések keltenek felháborodást. Lebontottak végül egy mozit, amelynek szimbolikus jelentősége volt.
MN: Mi volt a jelentősége?
OE: Ez volt az utolsó olyan mozi Isztambulban, ami nem plázában volt. Ráadásul nagyon szép régi berendezése volt, és egyfajta találkozóhelyként is szolgált. Vagy itt vannak az alkoholfogyasztás korlátozását célzó rendelkezések. Nemrég sztrájkoltak a Turkish Airlines alkalmazottai - szóval ott, a parkban az általános elégedetlenség jutott kifejezésre.
MN: Na de miért éppen most?
OE: Ezt szerintem senki sem tudja. Törökországban nehéz választ kapni a miérttel kezdődő kérdésekre. Kezdetben egyáltalán nem volt politikai tartalma a tiltakozásnak, ez később változott meg. Talán azért, mert túl sok minden halmozódott fel, rakódott egymásra az elmúlt hetekben, ami tiltakozás tárgya lehetett.
MN: Így például bizonyos városfejlesztési projektek?
OE: Törökországban még mindig fellendülőben van az építőipar - szinte olyan a helyzet, mint Dubajban: mindennek a helyére építenek valami mást. Az emberek meg azt szeretnék, ha bizonyos épületek, helyek megmaradnának.
MN: Csak hát a több építkezés több munkahelyet jelent, és erre könnyen hivatkozhat a kormány.
OE: Csakhogy mindenki tudja, mi az, ami valójában történik: az összes építőipari cég közel áll a kormányhoz, sok-sok pénzhez jutnak a kormányon keresztül, tehát a lakosságnak mindehhez semmi köze, hanem egy új elit kialakulása zajlik.
MN: A másik oldalon ezt gyakran úgy értelmezik, hogy valójában csak a régi elit félti romló pozícióit.
OE: A helyzetnek éppen az adta az egyediségét, hogy semmiféle politikai motiváció nem kapcsolódott a tüntetésekhez, amelyeken a társadalom egy bizonyos rétege vett részt. Jelen voltak ugyan egyesek a régi elitből is, de nem váltak hangadókká, erőteljes távolságtartással fogadták őket.
MN: Akárhogy is, a 75 milliós Törökországhoz vagy a 13 milliós Isztambulhoz képest eléggé kicsi csoportnak tűnnek a tüntetők.
OE: Nem gondolom, hogy kevesen volnának, ha azt veszem, mennyivel kevesebben voltak hasonló alkalmakkor, mondjuk egy-egy újságíró letartóztatásakor. Szóval egy nagyobb csoport körvonalazódott, beleértve az irodaházakban, bankokban dolgozókat, szinte mindenki az utcán volt, hosszú ideje nem volt ilyen népes tiltakozó megmozdulás.
MN: Komoly szerepe volt a szervezésben a közösségi médiának - ezen belül személyesen önnek is a Twitter-üzeneteivel.
OE: Ha összehasonlítjuk a jelentőségét azzal, amelyet az egyiptomi felkelésben töltött be, azt látjuk, hogy ott harminc százalék fölött állt a Twitter-lefedettség, Törökországban viszont több mint nyolcvanszázalékos. Így aztán a szerepe is lényegesebb lehetett, hiszen a szervezők is kommunikáltak egymással. Ráadásul a hivatalos hírszolgáltatás, a tévék, az újságok egy része nem számolt be ezekről az eseményekről, még csak egy riportot sem közöltek róluk. És nemcsak a szervezés zajlott Twitter-üzenetekkel, hanem a tájékoztatás is: hol mire van szükség, itt vízre, ott ételre... Szóval egyfajta mobilizáció zajlott - olyanok részvételével, akik nem is ismerték egymást.
MN: Mint ahogy rivális futballcsapatok szurkolói is félretették a hagyományos ellentéteiket, és együtt vonultak ki tüntetni...
OE: ...ami eddig még soha nem fordult elő. Azelőtt pedig egymás jelképeit rongálták, gyújtogatták.
MN: De ezek persze ideiglenes dolgok.
OE: Persze, hiszen a klubok nem fognak egyesülni.
MN: Arra gondolok, hogy a tüntetéseken már egyformán jelen vannak szakszervezetek, középosztálybeli csoportok és szélsőbalos szervezetek. Hogyan léphet tovább ez a mozgalom - már ha egyáltalán mozgalomról beszélhetünk?
OE: Természetesen rengeteg csoport van, amelyek mind mást és mást sérelmeznek, a tiltakozási stílusuk is különböző, és korábban éppen az volt a jellemző, hogy különbözőségük miatt nem tudtak egymással mit kezdeni. Hogy ez most feloldódott, az tényleg egyedi jelenség.
MN: Hozhatnak ezek a tüntetések bármiféle változást a kormány politikájában?
OE: Nem igazán tudom elképzelni. Az AKP (a kormánypárt - KT) kifejezetten autokratikus párt, és eddig sem hallgatta meg senki másnak a kéréseit. Szóval erősen kétlem. Viszont fontos volt megmutatni, hogy az önkényeskedő politizálástól való félelem falát igenis át lehet törni, és nem is olyan egyszerű leverni a tiltakozást.
MN: Amióta Erdogan vezeti Törökországot, a gazdaság magára talált a neoliberális gazdaságpolitika hatására, és a társadalmi stabilitás is erősödött. Miért látja szükségét iszlamizáló programja megvalósításának, amikor ez csak ingataggá teszi a helyzetet?
OE: Elsősorban a saját iszlamista háttere, neveltetése miatt. Járt is vallási főiskolára. De úgy gondolom, hogy az utóbbi években sok iszlamista követője is hátat fordított neki.
MN: Nem értem a török nyelvű üzeneteit. Miről szokott twittelni?
OE: Mindarról, amiről éppen beszélünk, aztán sztorikat cserélek, információkat továbbítok.
MN: Kapcsolatban áll tehát tüntetőkkel?
OE: Az a helyzet, hogy Törökországban pillanatnyilag mindenki tüntető.
MN: Elképzelhető, hogy a mostani események átformálják Erdogan jövőjét, aki a közvetlen elnökválasztás most bevezetett új rendszerében államfő szeretne lenni?
OE: Erre nem tudok válaszolni, 2014-ig még sok minden történhet. Sokkal közelebbi időpontban, tíz hónap múlva választják meg például az új isztambuli főpolgármestert. Ha itt az ellenzék összefog, megszerezheti a győzelmet. De ehhez valódi összefogás kell.
MN: Komoly ellenzéke van Isztambulban több hatalmas, városátalakító elképzelésnek: új repülőtér, új híd a Boszporusz fölött, sőt egy új csatorna építése a Fekete- és a Márvány-tenger között.
OE: A csatorna kétségkívül őrültség. Ami az új repülőteret illeti, Londonban évekig tartott a tiltakozás egyetlen új kifutópálya építése ellen. Nem értem, mi szükség van egy új repülőtérre, miért nem lehet bővíteni a régit. Az a helyzet, hogy a kormány nem vesz figyelembe semmiféle környezetvédelmi megfontolást, mások véleménye egyáltalán nem érdekli.
MN: Vagyis nem valódi problémákra adnak megoldást?
OE: Így van. Pedig vannak igazi problémák is, például a közlekedés körülményei.
(Az interjú június 7-én készült.)
