Átírják az oroszok a történelmet: muszáj volt bevonulniuk

Lengyelország tehetett arról – Putyin és az orosz külügyminisztérium szerint –, hogy a Szovjetuniónak 1939-ben meg kellett szállnia az ország keleti felét. A lengyel külügy reagált.

 

 Felszabadító hadjáratnak minősítette az orosz külügyminisztérium a szovjet csapatok 1939. szeptember 17-én megkezdett lengyelországi intervencióját a hivatalos Twitter-oldalán pénteken megjelent összeállításban, az évforduló alkalmából.

Az orosz diplomácia mintegy kétperces zenés, archív képekkel illusztrált összeállításának narratívája szerint a Vörös Hadsereg „a lengyelek által 1920–1921-ben megszállt Nyugat-Ukrajnát és Nyugat-Belorussziát szabadította fel, ahol a lakosság ünnepléssel fogadta”. 

Az anyag azt állítja, hogy a náci Németország, amely 1939. szeptember 1-jén rohanta le Lengyelországot,  csatlakozásra szólította fel Moszkvát, amit a szovjet vezetés figyelmen kívül hagyott, „és az utolsó pillanatig” nem kívánt a konfliktusba belépni, de „amikor világossá vált, hogy a Wehrmacht egységei elérhetik Minszket, döntés született a csapatok (lengyelországi) bevezetéséről”.

Az orosz külügy történelemleckéje szerint Moszkva nem engedhette meg egész Lengyelország elfoglalását, ami rontotta volna nyugati katonai pozícióit, emellett pedig meg akarta védeni a helyi ukrán és fehérorosz lakosságot.  Az orosz hadsereg „ellenállásba alig ütközve” 12 nap alatt 250-300 kilométert nyomult nyugatra, és elérte az úgynevezett Curzon-vonalat. Ezt George Curzon brit külügyminiszter javasolta 1920–1921-ben a lengyel-keleti szláv etnikai határ mentén lehetséges demarkációs vonalként, de egyik fél sem fogadta el.  

Az orosz összeállítás értelmében a lengyel „katonai-politikai vezetés” szeptember 17-ig Romániába szökött, és Lengyelország „állami léte gyakorlatilag megszűnt” . A történtekért az anyag – Vlagyimir Putyin orosz elnököt idézve – az akkori lengyel vezetést tette felelőssé, eszerint a Szovjetunió korábban többször is javasolta Varsónak, hogy a felek kössenek kölcsönös segítségnyújtási megállapodást a német agresszió elhárítására, a lengyel vezetés azonban elutasította, hogy a Vörös Hadsereggel együtt lépjen fel a Wehrmachttal szemben. Varsó inkább „támogatta a nácik agresszív politikáját, amely megfelelt expanzív terveinek”, és akkoriban Churchill is mondott olyat, hogy Lengyelország „egy hiéna mohóságával vett rész Csehszlovákia kirablásában és megsemmisítésében”.  Az orosz külügyminisztérium Twitter-posztja arra is kitér, hogy a második világháború végén Lengyelországot a fasiszta megszállóktól a szovjet csapatok szabadították fel, amelyek a harcokban 200 ezer katonát veszítettek.

Az MTI összefoglalója szerint az orosz külügy közleménye egy szóval sem említi a Molotov-Ribbentrop-paktum titkos záradékát, amelyben Németország és a Szovjetunió felosztotta Lengyelországot, és utóbbi Kelet-Lengyelországgal együtt megkapta a balti államokat és Besszarábiát. 

 Hitler egyébként a Szovjetunió 1941-ben történt megtámadását követően néhány nap alatt elfoglalta az anyagban a szovjet bevonulás hivatkozási alapjaként emlegetett Minszket.

Az állásfoglalás háttere, hogy Vlagyimir Putyin júliusban írta alá azt a törvényt, amely megtiltja, hogy a Szovjetunió, illetve a náci Harmadik Birodalom és az európai „tengelyhatalmak” céljait és tetteit a nyilvánosság előtt egyenlőként tüntessék fel, valamint hogy tagadják a Szovjetuniónak Európa nácizmus alóli felszabadításában játszott döntő szerepét. Kérdés, hogy ennek fényében hogyan értelmezik majd Oroszországban például a katyni vérengzést.

Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője pénteken újságírói kérdésre válaszolva, azt mondta, hogy nem látta az orosz külügyminisztérium által megosztott anyagot,  ezért nem is tudja azt kommentálni.

Fehéroroszországban pedig szeptember 17-ét idén júniusban a nemzeti egység napjának minősítették, mert fehérorosz álláspont szerint 1939-ben a Vörös Hadsereg az 1921-es rigai lengyel-bolsevik békeszerződés után lengyel ellenőrzés alá került fehérorosz területeket szabadított fel. Az Aljakszandr Lukasenka-féle fehérorosz vezetés szerint az ünnepet eddig Varsó érzékenysége miatt nem tartották meg, de miután Lengyelország – a tavalyi fehérorosz elnökválasztás eredményének meghamisítása után – az ellenzéket támogatva „beavatkozott Fehéroroszország belügyeibe”, ez a szempont elvesztette jelentőségét.

A Szovjetunió nem felszabadító hadjáratot indított Lengyelországban 1939. szeptember 17-én, hanem a hitleri Németországgal szövetkezve támadást intézett ellene – reagált a lengyel külügyi tárca szóvivője az oroszországi hírre: „nem történt semmiféle felszabadító hadjárat, ez agresszió volt, amely a hitleri Németországgal kötött paktum alapján történt”. Hozzátette: 1939. szeptember 17-én Lengyelország nem szűnt meg, ellenben a megszállt területek lakói röviddel ezután a szovjet állam által elkövetett bűntettek áldozataivá váltak.

A szovjet támadás évfordulójáról pénteken Lengyelország-szerte megemlékezéseket tartottak, ez alkalomból Andrzej Duda elnök részvételével megnyitották a Szibériába hurcolt lengyelek múzeumát is a kelet-lengyelországi Bialystokban. Mateusz Morawiecki lengyel és Ingrida Simonyte litván kormányfő megkoszorúzta a Keleten meggyilkolt áldozatok varsói emlékművét a pénteki lengyel-litván kormányközi konzultációk keretében.

Morawiecki Facebook-bejegyzésében aláhúzta: a szeptember 17-i tragédia nemcsak Lengyelországot érintette, aznap Németország után „a másik, totalitárius állam kapcsolódott be az érdekszférák elosztásába Európának ebben a részében”. Mai szempontból is tanulságos, hogy a 82 évvel ezelőtt megkezdődött második világháborús konfliktus által sújtott nemzetek az akkori európai vezetők hatékony politikájának hiányáért fizettek életükkel és egészségükkel – szögezte le a lengyel kormányfő.