Az odavezető út rögös, a helybeli lakótelephez képest a pestlőrinci Havanna maga Beverly Hills. A látvány nem lesz lenyűgözőbb akkor sem, amikor megközelítjük Örményország egyetlen működő atomerőművének bejáratát: két katona posztol a korláttal védett bejárat előtt. Amikor felengedik a sorompót, elénk tárul a letűnt szovjet birodalom emlékét idéző szürke épületegyüttes; a kerítésen kis színes földgömbök meg békét a világnak felirat. Ez Metzamor, a világ egyik legveszélyesebb helye.Asorompó mögött megbújó VVER-440-es atomerőműnek jelenleg egyetlen blokkja üzemel. Ez az egyetlen blokk azonban annak ellenére játszik meghatározó szerepet Örményország energiaellátásában, hogy az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma már 1995-ben a világ legveszélyesebb erőművei közé sorolta, az Európa Tanács pedig azt szeretné elérni, hogy legkésőbb 2004-ben véglegesen és örökre bezárják.
Melegségre vágynak
"Inkább haljunk meg, mint hogy így kelljen élnünk" - ez volt az általános vélekedés Örményországban a kilencvenes évek elején-közepén, amikor az Azerbajdzsánnal Karabah miatt vívott háború következtében súlyos és krónikus energiahiány lépett fel. Korábban az olcsó orosz olaj a szibériai olajmezőkről Azerbajdzsánon keresztül érkezett a 2 millió lakosú országba, ám ez a lehetőség a szovjet birodalom szétzuhanása után hirtelen kiéleződött etnikai konfliktus miatt befuccsolt, pénz pedig nem volt arra, hogy máshonnan vásároljanak és szállítsanak olajat. "Így három éven keresztül se fűtés, se világítás nem volt, kesztyűben jártunk dolgozni, esténként pedig gyertyákat égettünk, és télen kabátban aludtunk" - mesélte Naira, aki a glasznoszty idején terjedelmes cikkeket közölt a vezető örmény napilapban arról, hogyan lobbiztak annak idején az örmény elvtársak a Központi Bizottságnál, hogy a három kaukázusi ország (Örményország, Grúzia, Azerbajdzsán) közül pont ide épüljön atomerőmű. A paksinál eggyel öregebb prototípusú, a nyomottvizes reaktorok családjába tartozó metzamori erőműnek végül két blokkját helyezték üzembe, ám a csernobili balesetet követően az egész Szovjetunióban felerősödtek az atomenergia-ellenes hangok, köztük azok, amelyek Metzamor bezárását sürgették. Sorsát azonban az 1988 decemberében bekövetkezett, a Richter-skála szerint 7-es erősségű földrengés pecsételte meg, amelynek során 25 ezer ember vesztette életét, és bár az erőmű ép maradt, mégis bezárták. Az előrejelzések ugyanis azt mutatták, hogy nagy a valószínűsége egy újabb katasztrófa bekövetkezésének, ami nem hagyta volna épen a reaktorokat sem, egy kis radioaktív szivárgás pedig pont annyira hiányzott az örményeknek, mint drótos tótnak a hanyatt esés. Hat évvel később azonban, amikor örmény politikusok arról számoltak be különböző fórumokon a világnak, hogy a jobbára vízi erőművekben termelt villamos energia kevesebb mint napi két órára elegendő áramot biztosít, többé-kevésbé mindenki beletörődött abba, hogy az erőművet biztonsági hiányosságai - elsősorban a hűtőrendszer tökéletlensége és a hulladéktároló nemléte - ellenére újból üzembe helyezik.
Így 1995-ben, a nemzetközi tiltakozás ellenére, jelentős orosz pénzügyi és technikai segítséggel kezdte újra az áramtermelést Metzamor 2.
Biztonsági imádkozás
Komoly változás volt a szovjet időkhöz képest - amikor a pénz szintén kevés volt, de legalább időben jött -, hogy a mintegy kétezer dolgozó megtapasztalhatta (orosz és ukrán kollégáihoz hasonlóan), milyen az, amikor hónapokig nem kapnak fizetést. A nemzetközi szervezetek jelentései minden alkalommal hangsúlyozzák, hogy a technikai hiányosságok által hordozott kockázatokat ez a nem elhanyagolható tény nagyban fokozza, hiszen 1986 óta már Csernobilról is számtalanszor kimutatták, hogy a tragikus baleset bekövetkeztében döntő szerepet játszott az emberi mulasztás. Metzamor azonban felkészült az új időkre, és bővítette biztonsági rendszerét: személyesen az örmény elnök avatta fel azt a kis kápolnát 1996-ban, ami az előcsarnokban, közvetlenül az erőmű makettje mellett található. "Isten segítségét kérjük, hogy ne legyen újra földrengés" - magyarázza az erőmű igazgatója ottjártunkkor teljes komolysággal, aki szerint a kápolna egyébként is megnyugtatóan hat az erőmű dolgozóira, akik többségükben már a szovjet időkben is vallásosak voltak, és ha ma megfáradnak a hajtásban, a kápolna csendjében ücsörögve találnak megnyugvást.
Háttérmunkálatok
Metzamor vezetői különben arról álmodnak, hogy hamarosan üzembe helyezik az erőmű egyes blokkját. "Csak pénz és idő kérdése" - mondja az erőmű igazgatója, fittyet hányva a nemzetközi tiltakozásnak. A jelenleg működő egyetlen blokk télen az áramellátás felét biztosítja, nyáron pedig mintegy harmadát (Örményországban ugyanis a jó idő beköszöntével felébrednek téli álmukból a vízi erőművek, és elkezdenek energiát termelni). Egyelőre azonban ez is kevés: a főváros, Jereván mellékutcáiban olyan sötét van, mint Londonban lehetett a második világháborús elsötétítések idején. Nyilván mindenkinek az lenne ideális, ha ezeket a hiátusokat nem a szeizmikus törésvonalra épült, korszerűtlen erőmű egy újabb blokkjának beindításával, hanem valamilyen korszerűbb és biztonságosabb módon próbálnák pótolni. A színfalak mögött zajlanak is a tárgyalások valamilyen nemzetközi segítséggel épülő, más típusú erőműről, ám az alagút vége még messze van. Addig is az igazgató megmutatja a francia pénzügyi segítséggel most épülő hulladéktároló helyét, tekintettel arra, hogy már Metzamorból is csak elvétve lehet hivatalosan valamelyik oroszországi reprocesszáló üzembe szállítani a kiégett fűtőelemeket. Búcsúzóul pedig nagyot szippant a friss levegőből, és mindannyiunkat arra biztat, hogy igyunk egy jó nagy pohár csapvizet. Amikor ezt kedvesen mosolyogva hárítjuk, csak arra kér, hogy higgyük el neki, a háttérsugárzás értéke az erőmű területén és annak környékén nem magasabb, mint a természetes háttérsugárzásé. Bár bejelentését kétkedve fogadjuk, ezt nem mutatjuk, hanem csatlakozunk ahhoz az erőmű mintegy ötszáz nődolgozóját köszöntő ünnepséghez, amelyen a doktornő mindenkinek sok gyereket és unokát kíván. A teremben mindenki sugárzik - remélhetőleg egyelőre csak a boldogságtól.
Tormássy Éva
