"Az iskolát és a pedagógusokat is tisztelet illeti meg"

Marius Nistor szakszervezeti vezető a romániai pedagógussztrájk sikeréről

Ami Magyarországon a pedagógusoknak nem sikerült, azt a hazainál határozottabb fellépéssel román kollégáik elérték. Marius Nistorral, a legnagyobb román pedagagógus érdek­védelmi szervezet, a Spiru Haret Szakszervezeti Szövetség elnökével nemcsak ennek okairól, hanem a változatlanul fennálló gondokról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Milyen okok vezettek a sztrájkhoz?

Marius Nistor: Elsősorban az az elégedetlenség, amely az elmúlt 18 évben az oktatásban dolgozók körében egyre csak nőtt. Ennek egyik lényeges kiváltó oka a romániai közoktatás alulfinanszírozottsága. Nem beszélhetünk sem egy modern infrastruktúra megteremtésének szándékáról, sem méltányos bérezésről.

MN: Hogyan szervezték meg a sztrájkot?

Marius Nistor: Romániában a sztrájkokra vonatkozó törvény nagyon restriktív, nem lehet általános sztrájkot hirdetni azért, hogy béremelést kérj, vagy hogy törvényi változást eszközölj ki. 2010-ben módosították így a törvényt kifejezetten a szakszervezetek ellen. A törvény a munkáltatók és az intézményi fenntartók érdekeit védi a szakszervezeti tagok és az alkalmazottak érdekei helyett. Tavaly azonban módosították a társadalmi párbeszédről szóló törvényt, és ennek eredményeként lehetséges sztrájkot kezdeni és fellépni a kormány szociális politikája ellen, amennyiben lejár a kollektív munkaszerződés. Nálunk fennállt ez a helyzet, új szerződést kellett volna kötni, zsákutcába jutottunk a tárgyalásokkal, ezért úgy döntöttünk, általános sztrájkot hirdetünk.

MN: A szakszervezeteket és a tanárokat kritizálók közül többen azt állították, önök direkt a vizsgák előttre időzítették a sztrájkot.

Marius Nistor: Nem mi terveztük úgy, hogy a tanév végén sztrájkoljunk – ez annak a következménye, hogy a kormány helytelenül kezelte a problémát. Már tavaly decemberben megkezdtük a tárgyalásokat a kormánnyal, tehát ismerték a követeléseinket. Januárban találkoztunk Nicolae Ciucă miniszterelnökkel. Abból indultunk ki, hogy az oktatásban dolgozó kisegítő személyzeti kollégáknak katasztrofális a bérezése, beszéltünk a különböző vezetői szinteken levő kollégák bérezéséről, és persze az összes tanár bérezéséről is később. A miniszterelnök azt kérte, hogy az oktatásügyi miniszterrel közösen dolgozzunk ki egy új bértáblát, amelynek a kiindulópontja az legyen, hogy egy kezdő tanár havi fizetése haladja meg az országos átlagbért – ez körülbelül nettó 800–850 euró. Mi elvégeztük a ránk eső feladatot, kialkudtuk az oktatásügyi minisztériumnál ezt a bértáblát. A minisztérium pedig elfogadta, és előterjesztette a munkaügyi tárcának, ahol aztán leállt a folyamat. Természetesen voltak találkozók, de minden alkalommal halogatták a végleges döntést. Ezért kénytelenek voltunk a tiltakozás azon formáját választani, amelyet a szabályzatunk és a törvények biztosítanak.

Május 10-én Bukarestben a Victoria Palotához, a miniszterelnök és a kormány székhelyéhez vonultunk. Több mint 15 ezer kolléga jött az ország minden részéből, de a kormány képviselői még csak találkozni se akartak velünk. Ezután következett a figyelmeztető, majd az általános sztrájk. Azt hiszem, a kormány rosszul mérte fel a helyzetet, nem hitték, hogy képesek leszünk általános sztrájkot hirdetni, s hogy ennek ekkora támogatottsága lesz. Megpróbálták a közvéleményt ellenünk hangolni, de a civil társadalom példátlan szolidaritással reagált erre: támogattak minket a szülők, sőt a nagyvállalatok is, mind kiálltak a követeléseink jogossága mellett.

MN: Én is tapasztaltam, hogy a sztrájk idején a kormány, a parlamenti képviselők és a média egy része is a tanárok ellen igyekezett hangolni a közvéleményt, például azzal, hogy a diákok miattuk kerültek nehéz helyzetbe. Hogyan kezelték ezt?

Marius Nistor: A kormány megpróbálta a szülőket ellenünk fordítani, de hát minden kormány ezt tenné, úgyhogy ez nem volt váratlan számunkra. Mi azonban a lehető legtöbb fórumon világosan elmagyaráztuk: annak ellenére is kénytelenek vagyunk sztrájkolni, hogy sok szülő gyereke áll vizsgák előtt. Mégis, mikor kellett volna sztrájkolni, ha a politikát addig egyáltalán nem érdekelte ez az ügy? A vakáció alatt? Vagy tüntessünk a városok szélén, vagy Bukarest mellett valahol, hogy senkit ne zavarjunk? A kormány megosztásra játszó politikája azonban nem működött, a szülők kitartottak mellettünk. Megértették, hogy nem a sztrájktól kell tartani, hanem attól, ami a humán erőforrással történik az oktatásban.

 

MN: Van elég tanár a romániai oktatásban?

Marius Nistor: A felkészült pedagógusok jelentős része két-három éven belül elhagyja a rendszert, nyugdíjba vonul. Sajnos nincs elegendő utánpótlás, ami teljesen érthető, hiszen a rendszer nem vonzó a mostani fiatalok számára. Miért válassza egy tehetséges diák a tanári pályát? A megalázó bérért? Hogy egy agyonbürokratizált rendszerbe lépjen bele, amely kicsit sem biztosítja a szakmai kiteljesedést? Állítom, hogy ez az állapot veszélyezteti leginkább az oktatást, nem pedig a sztrájk. Ideális esetben sok jelentkező közül lehetne kiválogatni azokat, akik a gyerekeket tanítsák. Jelenleg ennek az ellenkezőjét látjuk.

MN: Mik voltak a követelések a sztrájk elején?

Marius Nistor: Az oktatásban dolgozó kisegítő személyzet bérrendezésével indítottunk: azt kértük, hogy a vonatkozó bérezési törvényben előírt maximális összeget kapják. Ehhez jött az iskolaigazgatók bérkövetelése, majd a teljes pedagógusi béremelés. Utóbbinál az volt a kérés, hogy az legalább az infláció mértékében nőjön. A kormány igen ostobán prezentálta a saját ajánlatát, az még csak meg sem közelítette a kollégák elvárását. Az utolsó tárgyalásra a felhatalmazásunk a minimum 25 százalékos azonnali béremelésre szólt. Ezt megkaptuk. Az új törvény azonban, amely jövő januártól lép életbe, 50 százalékos béremelést fog előírni. A kormány rendeletben vállalta, hogy az év végére elkészülő új bértáblában a kezdő pedagógusok minimum a hazai átlagbérnek megfelelő összeget kapják. Ehhez jön az az az egyszeri, körülbelül 120 ezer forintnak megfelelő összeg, amelyet az állam évente egyszer önfejlesztésre biztosít a pedagógusoknak.

MN: A sztrájk kezdetén szó volt arról is, hogy garanciát kérnek az oktatási infrastruktúra javítására, a hátrányos helyzetű közösségekben tanító pedagógusok bérkiegészítésére, az utazási költségek megtérítésére, valamint a kisegítő tanszemélyzet elmaradt túlórapénzeinek a kifizetésére. A kormány végül semmilyen ígéretet nem fogalmazott meg ezekkel kapcsolatban. Önök miért mondtak le e követelésekről?

Marius Nistor: Kértük a túlórapénzek kifizetését, de sajnos a törvény értelmében jelenleg csak úgy lehet ezeket kifizetni, ha minden közalkalmazott egyszerre megkapja. A kormány szerint a jelenlegi gazdasági helyzetben erre nincs fedezet. Az új oktatási bértörvényről az év végén fognak szavazni, amely tartalmazza majd az 50 százalékos bérnövekedést. Ezzel kapcsolatban az állami költségvetés elfogadása lesz a döntő. Nagyon reméljük, hogy a törvényhozók tartják a szavukat. Szerintem a mostani romániai közhangulatban nincs is más választásuk. Aki megszegné ezt az ígéretét, politikai öngyilkosságot követne el.

MN: És ha mégis megszegik? Volt már erre példa.

Marius Nistor: Jelenleg csak felfüggesztettük a sztrájkot. Két kormányrendelet is született arról, hogy betartják a béremelési ígéreteket. Jelenleg is tárgyalunk a jövőbeli bértábláról. Július 15-ig kell elkészülnie, szeptemberben szavazna erről a parlament. Amennyiben a kormány vállalásai nem teljesülnek, újra munkaügyi konfliktusba keveredhetünk. Ismétlem: a sztrájkot nem beszüntettük, hanem csak felfüggesztettük.

MN: Romániában a tanárok hány százaléka szakszervezeti tag? Mennyien vettek részt a sztrájkban?

Marius Nistor: Körülbelül 220 ezer tanár van jelenleg Romániában az egyetem alatti oktatásban, valamint összesen kb. 60–70 ezer fő kisegítő. A két legnagyobb szakszervezetnek, a miénknek és a Szabad Tanügyi Szakszervezeteknek (FSLI) együttesen nagyjából 280 ezer tagja van. További adatokat csak a szakszervezeti tagokról tudunk mondani: közülük 65–70 százalék szüntette be a munkát. A részvétel szempontjából voltak erősebb és gyengébb megyék, de a lényeg, hogy a valamivel több mint három héten át tartó sztrájk alatt végig megmaradt a magas részvétel.

MN: Számos oktató elégedetlen volt, amikor bejelentették, hogy felfüggesztik a sztrájkot. Petíciót is indítottak annak érdekében, hogy önt és a másik szakszervezet, az FSLI vezetőjét, Marius Hăncescut lemondassák.

Marius Nistor: Ez volt az első olyan nagy oktatásügyi sztrájk, amire a közösségi média is erőteljesen hatott. Nagyjából ugyanazok a szereplők, véleményformálók fogalmaznak meg olyan üzeneteket, amelyek célja az elbizonytalanítás, a bizalom aláásása. Ők mindvégig a szakszervezetbe való belépés, a szakszervezeti tagság fenntartása ellen igyekeztek hangolni az embereket, és már a tárgyalások megkezdésekor azt sulykolták, hogy a szakszervezetek el fogják árulni a tanárokat. Ez nagyon jellemző azokra, akiknek valamilyen hatalom van a kezükben: minden eszközt megragadtak, hogy befolyásolják a döntéseinket. Éppen ezért minden egyes tárgyalási fázisról közvetlenül és azonnal beszámoltunk az oktatási intézményekben dolgozóknak. A kormány így lényegében közvetlenül a kollégáinkkal volt kénytelen alkudozni. Klaus Iohannis elnök mondta egy adott ponton, hogy a szakszervezeti vezetők csak közvetítők ebben a történetben. Hát jó, akkor mi minden pillanatban közvetítettük a kormány aktuális ajánlatát annak érdekében, hogy a tanárokat folyamatosan informáljuk. A végén a szakszervezet felhatalmazott minket, hogy tárgyaljunk bizonyos követelésekről. Amint ezek teljesültek, két választási lehetőségünk volt. Az első, hogy visszautasítjuk a kormány ajánlatát, de akkor a sztrájk magától elhalt volna. Hiszen mindenki tudja, hogy az emberek nem vállalhatják a végtelenségig a bérkiesést. Továbbá ez esetben várhattunk volna a kormányfőcserére. (A Romániát kormányzó Szociáldemokrata Párt és Nemzeti Liberális Párt megegyezett, hogy a ciklus félidejében kormányfőt cserélnek. A tanársztrájk miatt a csere egyre csúszott, s amikor megállapodott a kormány a szakszervezetekkel, Nicolae Ciucă valóban átadta a miniszterelnökséget Marcel Ciolacunak, a szocdemek elnökének – K. Á.) Kineveztek volna egy ideiglenes miniszterelnököt, és a törvények értelmében negyvenöt napig nem lehetett volna semmilyen új törvényjavaslatot vagy kormányhatározatot elfogadni. Senki nem bírta volna még 45 napig a sztrájkot. Mi tehát a második utat választottuk, vállalva a kockázatát, hogy egyesek emiatt fel fognak háborodni. Mivel a kormány teljesítette a felhatalmazásunk alapján beterjesztett kéréseinket, elfogadtuk az ajánlatot, és felfüggesztettük a sztrájkot. A föderációnk minden tagszervezetének vezetője egyetértett abban, hogy ezt kell tenni. Egy sztrájknak nem a kormány, hanem a sztrájkolók feltételei alapján kell abbamaradni.

Az elmúlt hetekben, amikor már nem volt sztrájk, az elszabadult indulatok oka nem az elégedetlenség volt. Az már lázadás volt egyes kollégák részéről, amit a döntéshozók felelőtlen nyilatkozatai okoztak, kezdve az államfőtől a kormányzó pártok politikusaiig. Azt láttuk, hogy újra egy sor probléma került a felszínre, a pedagógusok újabb és újabb sérelmeket hoztak fel és azt követelték, hogy azokat is közvetítsük a kormány felé. Ezek között voltak egészen irreálisak is, például hogy triplázzák meg a fizetést, vagy hogy kapják meg euróban ugyanazt a bért, amit a legfejlettebb európai országokban keresnek a kollégák. Úgy vélem azonban, a kollégákban van akkora felelősségérzet, hogy ennek az érzelmi hullámnak a lecsengésével ők is rájönnek: az ajánlat elfogadása volt a legjobb választás.

MN: Sokan azt is mondják, a fizetésemelés nem oldja meg a rendszerszintű problémákat. A politikában vagy közösségi szinten megy a gondolkodás ezen?

Marius Nistor: A fizetés csak egy része a problémák megoldásának. A többi része a tanárok társadalmi megbecsültségén, az iskola társadalmi helyzetének tisztázásán is múlik. Említhetnénk a szankcionálás fontosságát is, amíg vannak olyan szülők és gyerekek, akik nem értik meg, hogy az iskolában sem tehetsz meg a kedved szerint bármit. Az iskola szabályok szerint működő intézmény, oda tisztelettel kell belépni, és a pedagógusokat is tisztelet illeti meg. 

Az elfogadott ajánlat

Romániában a kormány a hónap első felében megegyezett a három legnagyobb tanügyi szakszervezettel, így a közoktatást három hétig megbénító sztrájk egyelőre véget ért. Sürgősségi kormányrendeletben emelték meg június 1-től a közoktatásban dolgozó pedagógusok és kisegítő tanszemélyzet bérét, előbbiekét bruttó 1300 lejjel (körülbelül 100 000 forinttal), a kisegítő személyzetét a korábban bejelentett 400 lejjel (kb. 30 000 forinttal). A kormány további 50 százalékos béremelést is bevállalt, valamint azt, hogy jövő évtől a pedagógusok illetményét az országos átlagkeresethez igazítják. Az elégedettség mégsem maradéktalan a pedagógusok körében – ezt mutatja az is, hogy a szakszervezetek csupán felfüggesztették a sztrájkot.