"Az iskolát és a pedagógusokat is tisztelet illeti meg"

Marius Nistor szakszervezeti vezető a romániai pedagógussztrájk sikeréről

Külpol

Ami Magyarországon a pedagógusoknak nem sikerült, azt a hazainál határozottabb fellépéssel román kollégáik elérték. Marius Nistorral, a legnagyobb román pedagagógus érdek­védelmi szervezet, a Spiru Haret Szakszervezeti Szövetség elnökével nemcsak ennek okairól, hanem a változatlanul fennálló gondokról is beszélgettünk.

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2023. június 29-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

Magyar Narancs: Milyen okok vezettek a sztrájkhoz?

Marius Nistor: Elsősorban az az elégedetlenség, amely az elmúlt 18 évben az oktatásban dolgozók körében egyre csak nőtt. Ennek egyik lényeges kiváltó oka a romániai közoktatás alulfinanszírozottsága. Nem beszélhetünk sem egy modern infrastruktúra megteremtésének szándékáról, sem méltányos bérezésről.

MN: Hogyan szervezték meg a sztrájkot?

Marius Nistor: Romániában a sztrájkokra vonatkozó törvény nagyon restriktív, nem lehet általános sztrájkot hirdetni azért, hogy béremelést kérj, vagy hogy törvényi változást eszközölj ki. 2010-ben módosították így a törvényt kifejezetten a szakszervezetek ellen. A törvény a munkáltatók és az intézményi fenntartók érdekeit védi a szakszervezeti tagok és az alkalmazottak érdekei helyett. Tavaly azonban módosították a társadalmi párbeszédről szóló törvényt, és ennek eredményeként lehetséges sztrájkot kezdeni és fellépni a kormány szociális politikája ellen, amennyiben lejár a kollektív munkaszerződés. Nálunk fennállt ez a helyzet, új szerződést kellett volna kötni, zsákutcába jutottunk a tárgyalásokkal, ezért úgy döntöttünk, általános sztrájkot hirdetünk.

MN: A szakszervezeteket és a tanárokat kritizálók közül többen azt állították, önök direkt a vizsgák előttre időzítették a sztrájkot.

Marius Nistor: Nem mi terveztük úgy, hogy a tanév végén sztrájkoljunk – ez annak a következménye, hogy a kormány helytelenül kezelte a problémát. Már tavaly decemberben megkezdtük a tárgyalásokat a kormánnyal, tehát ismerték a követeléseinket. Januárban találkoztunk Nicolae Ciucă miniszterelnökkel. Abból indultunk ki, hogy az oktatásban dolgozó kisegítő személyzeti kollégáknak katasztrofális a bérezése, beszéltünk a különböző vezetői szinteken levő kollégák bérezéséről, és persze az összes tanár bérezéséről is később. A miniszterelnök azt kérte, hogy az oktatásügyi miniszterrel közösen dolgozzunk ki egy új bértáblát, amelynek a kiindulópontja az legyen, hogy egy kezdő tanár havi fizetése haladja meg az országos átlagbért – ez körülbelül nettó 800–850 euró. Mi elvégeztük a ránk eső feladatot, kialkudtuk az oktatásügyi minisztériumnál ezt a bértáblát. A minisztérium pedig elfogadta, és előterjesztette a munkaügyi tárcának, ahol aztán leállt a folyamat. Természetesen voltak találkozók, de minden alkalommal halogatták a végleges döntést. Ezért kénytelenek voltunk a tiltakozás azon formáját választani, amelyet a szabályzatunk és a törvények biztosítanak.

Május 10-én Bukarestben a Victoria Palotához, a miniszterelnök és a kormány székhelyéhez vonultunk. Több mint 15 ezer kolléga jött az ország minden részéből, de a kormány képviselői még csak találkozni se akartak velünk. Ezután következett a figyelmeztető, majd az általános sztrájk. Azt hiszem, a kormány rosszul mérte fel a helyzetet, nem hitték, hogy képesek leszünk általános sztrájkot hirdetni, s hogy ennek ekkora támogatottsága lesz. Megpróbálták a közvéleményt ellenünk hangolni, de a civil társadalom példátlan szolidaritással reagált erre: támogattak minket a szülők, sőt a nagyvállalatok is, mind kiálltak a követeléseink jogossága mellett.

MN: Én is tapasztaltam, hogy a sztrájk idején a kormány, a parlamenti képviselők és a média egy része is a tanárok ellen igyekezett hangolni a közvéleményt, például azzal, hogy a diákok miattuk kerültek nehéz helyzetbe. Hogyan kezelték ezt?

Marius Nistor: A kormány megpróbálta a szülőket ellenünk fordítani, de hát minden kormány ezt tenné, úgyhogy ez nem volt váratlan számunkra. Mi azonban a lehető legtöbb fórumon világosan elmagyaráztuk: annak ellenére is kénytelenek vagyunk sztrájkolni, hogy sok szülő gyereke áll vizsgák előtt. Mégis, mikor kellett volna sztrájkolni, ha a politikát addig egyáltalán nem érdekelte ez az ügy? A vakáció alatt? Vagy tüntessünk a városok szélén, vagy Bukarest mellett valahol, hogy senkit ne zavarjunk? A kormány megosztásra játszó politikája azonban nem működött, a szülők kitartottak mellettünk. Megértették, hogy nem a sztrájktól kell tartani, hanem attól, ami a humán erőforrással történik az oktatásban.

 

MN: Van elég tanár a romániai oktatásban?

Marius Nistor: A felkészült pedagógusok jelentős része két-három éven belül elhagyja a rendszert, nyugdíjba vonul. Sajnos nincs elegendő utánpótlás, ami teljesen érthető, hiszen a rendszer nem vonzó a mostani fiatalok számára. Miért válassza egy tehetséges diák a tanári pályát? A megalázó bérért? Hogy egy agyonbürokratizált rendszerbe lépjen bele, amely kicsit sem biztosítja a szakmai kiteljesedést? Állítom, hogy ez az állapot veszélyezteti leginkább az oktatást, nem pedig a sztrájk. Ideális esetben sok jelentkező közül lehetne kiválogatni azokat, akik a gyerekeket tanítsák. Jelenleg ennek az ellenkezőjét látjuk.

MN: Mik voltak a követelések a sztrájk elején?

Marius Nistor: Az oktatásban dolgozó kisegítő személyzet bérrendezésével indítottunk: azt kértük, hogy a vonatkozó bérezési törvényben előírt maximális összeget kapják. Ehhez jött az iskolaigazgatók bérkövetelése, majd a teljes pedagógusi béremelés. Utóbbinál az volt a kérés, hogy az legalább az infláció mértékében nőjön. A kormány igen ostobán prezentálta a saját ajánlatát, az még csak meg sem közelítette a kollégák elvárását. Az utolsó tárgyalásra a felhatalmazásunk a minimum 25 százalékos azonnali béremelésre szólt. Ezt megkaptuk. Az új törvény azonban, amely jövő januártól lép életbe, 50 százalékos béremelést fog előírni. A kormány rendeletben vállalta, hogy az év végére elkészülő új bértáblában a kezdő pedagógusok minimum a hazai átlagbérnek megfelelő összeget kapják. Ehhez jön az az az egyszeri, körülbelül 120 ezer forintnak megfelelő összeg, amelyet az állam évente egyszer önfejlesztésre biztosít a pedagógusoknak.

MN: A sztrájk kezdetén szó volt arról is, hogy garanciát kérnek az oktatási infrastruktúra javítására, a hátrányos helyzetű közösségekben tanító pedagógusok bérkiegészítésére, az utazási költségek megtérítésére, valamint a kisegítő tanszemélyzet elmaradt túlórapénzeinek a kifizetésére. A kormány végül semmilyen ígéretet nem fogalmazott meg ezekkel kapcsolatban. Önök miért mondtak le e követelésekről?

Marius Nistor: Kértük a túlórapénzek kifizetését, de sajnos a törvény értelmében jelenleg csak úgy lehet ezeket kifizetni, ha minden közalkalmazott egyszerre megkapja. A kormány szerint a jelenlegi gazdasági helyzetben erre nincs fedezet. Az új oktatási bértörvényről az év végén fognak szavazni, amely tartalmazza majd az 50 százalékos bérnövekedést. Ezzel kapcsolatban az állami költségvetés elfogadása lesz a döntő. Nagyon reméljük, hogy a törvényhozók tartják a szavukat. Szerintem a mostani romániai közhangulatban nincs is más választásuk. Aki megszegné ezt az ígéretét, politikai öngyilkosságot követne el.

MN: És ha mégis megszegik? Volt már erre példa.

Marius Nistor: Jelenleg csak felfüggesztettük a sztrájkot. Két kormányrendelet is született arról, hogy betartják a béremelési ígéreteket. Jelenleg is tárgyalunk a jövőbeli bértábláról. Július 15-ig kell elkészülnie, szeptemberben szavazna erről a parlament. Amennyiben a kormány vállalásai nem teljesülnek, újra munkaügyi konfliktusba keveredhetünk. Ismétlem: a sztrájkot nem beszüntettük, hanem csak felfüggesztettük.

MN: Romániában a tanárok hány százaléka szakszervezeti tag? Mennyien vettek részt a sztrájkban?

Marius Nistor: Körülbelül 220 ezer tanár van jelenleg Romániában az egyetem alatti oktatásban, valamint összesen kb. 60–70 ezer fő kisegítő. A két legnagyobb szakszervezetnek, a miénknek és a Szabad Tanügyi Szakszervezeteknek (FSLI) együttesen nagyjából 280 ezer tagja van. További adatokat csak a szakszervezeti tagokról tudunk mondani: közülük 65–70 százalék szüntette be a munkát. A részvétel szempontjából voltak erősebb és gyengébb megyék, de a lényeg, hogy a valamivel több mint három héten át tartó sztrájk alatt végig megmaradt a magas részvétel.

MN: Számos oktató elégedetlen volt, amikor bejelentették, hogy felfüggesztik a sztrájkot. Petíciót is indítottak annak érdekében, hogy önt és a másik szakszervezet, az FSLI vezetőjét, Marius Hăncescut lemondassák.

Marius Nistor: Ez volt az első olyan nagy oktatásügyi sztrájk, amire a közösségi média is erőteljesen hatott. Nagyjából ugyanazok a szereplők, véleményformálók fogalmaznak meg olyan üzeneteket, amelyek célja az elbizonytalanítás, a bizalom aláásása. Ők mindvégig a szakszervezetbe való belépés, a szakszervezeti tagság fenntartása ellen igyekeztek hangolni az embereket, és már a tárgyalások megkezdésekor azt sulykolták, hogy a szakszervezetek el fogják árulni a tanárokat. Ez nagyon jellemző azokra, akiknek valamilyen hatalom van a kezükben: minden eszközt megragadtak, hogy befolyásolják a döntéseinket. Éppen ezért minden egyes tárgyalási fázisról közvetlenül és azonnal beszámoltunk az oktatási intézményekben dolgozóknak. A kormány így lényegében közvetlenül a kollégáinkkal volt kénytelen alkudozni. Klaus Iohannis elnök mondta egy adott ponton, hogy a szakszervezeti vezetők csak közvetítők ebben a történetben. Hát jó, akkor mi minden pillanatban közvetítettük a kormány aktuális ajánlatát annak érdekében, hogy a tanárokat folyamatosan informáljuk. A végén a szakszervezet felhatalmazott minket, hogy tárgyaljunk bizonyos követelésekről. Amint ezek teljesültek, két választási lehetőségünk volt. Az első, hogy visszautasítjuk a kormány ajánlatát, de akkor a sztrájk magától elhalt volna. Hiszen mindenki tudja, hogy az emberek nem vállalhatják a végtelenségig a bérkiesést. Továbbá ez esetben várhattunk volna a kormányfőcserére. (A Romániát kormányzó Szociáldemokrata Párt és Nemzeti Liberális Párt megegyezett, hogy a ciklus félidejében kormányfőt cserélnek. A tanársztrájk miatt a csere egyre csúszott, s amikor megállapodott a kormány a szakszervezetekkel, Nicolae Ciucă valóban átadta a miniszterelnökséget Marcel Ciolacunak, a szocdemek elnökének – K. Á.) Kineveztek volna egy ideiglenes miniszterelnököt, és a törvények értelmében negyvenöt napig nem lehetett volna semmilyen új törvényjavaslatot vagy kormányhatározatot elfogadni. Senki nem bírta volna még 45 napig a sztrájkot. Mi tehát a második utat választottuk, vállalva a kockázatát, hogy egyesek emiatt fel fognak háborodni. Mivel a kormány teljesítette a felhatalmazásunk alapján beterjesztett kéréseinket, elfogadtuk az ajánlatot, és felfüggesztettük a sztrájkot. A föderációnk minden tagszervezetének vezetője egyetértett abban, hogy ezt kell tenni. Egy sztrájknak nem a kormány, hanem a sztrájkolók feltételei alapján kell abbamaradni.

Az elmúlt hetekben, amikor már nem volt sztrájk, az elszabadult indulatok oka nem az elégedetlenség volt. Az már lázadás volt egyes kollégák részéről, amit a döntéshozók felelőtlen nyilatkozatai okoztak, kezdve az államfőtől a kormányzó pártok politikusaiig. Azt láttuk, hogy újra egy sor probléma került a felszínre, a pedagógusok újabb és újabb sérelmeket hoztak fel és azt követelték, hogy azokat is közvetítsük a kormány felé. Ezek között voltak egészen irreálisak is, például hogy triplázzák meg a fizetést, vagy hogy kapják meg euróban ugyanazt a bért, amit a legfejlettebb európai országokban keresnek a kollégák. Úgy vélem azonban, a kollégákban van akkora felelősségérzet, hogy ennek az érzelmi hullámnak a lecsengésével ők is rájönnek: az ajánlat elfogadása volt a legjobb választás.

MN: Sokan azt is mondják, a fizetésemelés nem oldja meg a rendszerszintű problémákat. A politikában vagy közösségi szinten megy a gondolkodás ezen?

Marius Nistor: A fizetés csak egy része a problémák megoldásának. A többi része a tanárok társadalmi megbecsültségén, az iskola társadalmi helyzetének tisztázásán is múlik. Említhetnénk a szankcionálás fontosságát is, amíg vannak olyan szülők és gyerekek, akik nem értik meg, hogy az iskolában sem tehetsz meg a kedved szerint bármit. Az iskola szabályok szerint működő intézmény, oda tisztelettel kell belépni, és a pedagógusokat is tisztelet illeti meg. 

Az elfogadott ajánlat

Romániában a kormány a hónap első felében megegyezett a három legnagyobb tanügyi szakszervezettel, így a közoktatást három hétig megbénító sztrájk egyelőre véget ért. Sürgősségi kormányrendeletben emelték meg június 1-től a közoktatásban dolgozó pedagógusok és kisegítő tanszemélyzet bérét, előbbiekét bruttó 1300 lejjel (körülbelül 100 000 forinttal), a kisegítő személyzetét a korábban bejelentett 400 lejjel (kb. 30 000 forinttal). A kormány további 50 százalékos béremelést is bevállalt, valamint azt, hogy jövő évtől a pedagógusok illetményét az országos átlagkeresethez igazítják. Az elégedettség mégsem maradéktalan a pedagógusok körében – ezt mutatja az is, hogy a szakszervezetek csupán felfüggesztették a sztrájkot.

 

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.