Kínai hivatalnokok 403 oldalnyi belső dokumentumot juttattak el a The New York Timeshoz, amelyek a Kínában, főleg Hszincsiang tartományban élő muszlim kisebbségek átnevelőtáborairól szólnak.
Az iratokban nemcsak arról számolnak be, hogyan szakítanak el szülőket a gyerekeiktől, de például arról is, hogy sok környéken nem maradt elég munkás ahhoz sem, hogy learassák a terményt, hisz' mindenkit táborokba zártak. Eközben a kormánypropaganda mást se harsogott, mint hogy az emberek legyenek hálásak a kormány segítségéért.
Évtizedek óta nem volt ehhez fogható adatszivárgás a Kínai Kommunista Pártból. A dokumentumokból alapján egyértelmű, hogy a kormányzat belső dokumentumokban elismerte, hogy az átnevelőtáborok családokat szakítanak szét, és más egyéb módokon szintén brutálisan beleavatkoznak a kínai muszlimok életébe.
Ez alapján az is kiderül, hogy a kínai közigazgatásban több hivatalnok is ellenezte a táborok felállítását, éppen azok embertelensége miatt.
A kínai kormány nemzetközi téren és országán belül is tagadta ez ügyben (is) az emberiesség elleni bűntett vádját, arról beszélt, hogy a muszlim kisebbségekkel kapcsolatos új programjai csak szelíd kísérletek a politikai és vallási szélsőségek megfékezésére. Egyébként pedig arra szolgálnak, hogy a kínai muszlimok könnyebben kapjanak munkát, és illeszkedjenek be a társadalomba.
A dokumentumok szerint egyértelműen és nagyon is jól tudták, mennyire drasztikusak a programok és milyen súlyos következményekkel járnak.
A dokumentumok szerint az átnevelőtáborok ötlete és az ehhez kapcsolódó drasztikus lépések megalapozása személyesen Hszi Csin-ping elnöktől és pártvezetőtől származnak, aki 2014 áprilisában Hszincsiang tartományba látogatva több zárt körű beszédet is tartott helyi hivatalnokoknak. Akkori beszédei gyújtó hangját magyarázza az is, hogy a látogatás előtti napokban ujgur szélsőségesek 150 embert késeltek meg egy vonatállomáson, 31 embert meg is öltek.
Hszi beszédeiben azt hangoztatta, hogy a diktatúra minden eszközét bevetve, teljes erőbedobással kell küzdeni a terrorizmus, a szeparatizmus és a beszivárgás ellen, és „abszolút semmilyen könyörületet nem szabad mutatni”.
Azt nem lehet egyértelműen kijelenteni, mert nincs nyoma, hogy konkrétan az elnök adott volna utasítást a táborok felállítására. Az viszont biztos, hogy a muszlim szélsőségesekkel kapcsolatos problémák mihamarabbi megszüntetését követelte, bármi áron.
