Beszakadt az Elba egyik hídja Drezdában

  • narancs.hu
  • 2024. szeptember 11.

Külpol

Az 1971-ben épített hídon a beomlása előtt 18 perccel még átment egy villamos. 

Szerdára virradó éjjel leszakadt a kelet-németországi Drezdában az Elbán átívelő Carola-híd egy része. Az MDR beszámolója szerint a híd villamosközlekedésre szolgáló része hajnali 3 után nem sokkal szakadt le, előtte 18 perccel még áthaladt rajta egy villamos. 

A híd mintegy 100 méteres szakasza zuhant bele a folyóba, a tűzoltók felmérése szerint azonban a híd többi része is életveszélyes, illetve az összeomlás fenyegeti, sajtóinformációk szerint egy másik hídszegmens is megereszkedett. 

 
Fotó: Robert Michael / MTI/AP/DPA
 

A balesetben senki nem sérült meg. A rendőrség hangsúlyozta, hogy nem találtak szándékosságra utaló nyomokat, és bár a híd beszakadásának okai egyelőre ismeretlenek, a drezdai útépítési hatóság szerint az összeomlás oka a szerkezet felújításra szoruló acélrészeinek korróziója volt. 

A híd fontos közlekedési útvonalnak számított az óváros és az újváros között, a beomlása pedig nemcsak a szárazföldi közlekedést nehezíti meg, de a folyóba zuhant hídelemek miatt egyelőre az Elbán sem lehet hajózni a szakaszon, ráadásul a romok körül erős áramlatok keletkeztek, és fennáll az árvíz veszélye is. Emellett a híd beomlásával távhővezetékek is elszakadtak, így a város nagy részén a távfűtés és a melegvíz-szolgáltatás is szünetel. 

 
Fotó: Robert Michael / MTI/AP/DPA
 

A most összeomlott híd elődjét a Waffen-SS visszavonuló alakulatai robbantották fel 1945-ben, ennek maradványainak eltakarítása után 1967 és 1971 között épült meg az új, 32 méter széles, három (két autós és egy villamosos) szelvényből álló Carola-híd, az NDK legnagyobb fesztávú feszített betonhídja, amelyet 2022-ben műemléknek is nyilvánítottak. 

A híd 2019 óta felújítás alatt állt, egyelőre nem tudni, hogy a felújítási munkálatoknak volt-e köze a híd beomlásához. A most összedőlt C szelvényre a két autós szelvény felújítása után került volna sor, de a szakemberek szerint nem volt előre tudható, hogy ennyire rossz az állapota. 

 
Fotó: Christian Essler / MTI/AP/DPA/
  

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.