Szélsőségek sikerei a keletnémet tartományi választásokon

Külön utak

Külpol

A tartományi választások Szászországban és Türingiában a szélsőjobboldali AfD előretörését és az országos kormány­koalíció pártjainak vereségét hozták. A kereszténydemokraták mindkét tartományban csak szélsőbaloldali pártokkal alakíthatnak parlamenti többséggel rendelkező kormányt.

Tavaly június 5-én éjjel az idegenrendészet munkatársai felkeresték egy menekültszálláson Issza al-Hasszánt, hogy visszavigyék Bulgáriába, mivel a dublini egyezmény szerint menedékkérelmét abban az országban kell intézni, ahol belépett az Európai Unióba. Nem találták otthon. Az idegenrendészek csóválták a fejüket, aztán hazamentek, és nem keresték többé.

Idén augusztus 23-án este a huszonhat éves szír magához vett egy tizenöt centis konyhakést, ellátogatott a multikulturalizmus jegyében rendezett solingeni Festival der Vielfaltra, és az egyik színpad előtt az Iszlám Állam képviseletében nyakon szúrta, aki az útjába akadt. Hárman meghaltak, nyolcan – részben súlyosan – megsérültek.

Miért nem tettek egy éven keresztül újabb kísérletet Hasszán eltávolítására? – kérdezték Olaf Scholz kancellártól. „Azt én is szeretném megérteni” – felelte Scholz.

Ez a történet az egy héttel későbbi keletnémet tartományi választásokon Szászországban és Türingiában jó néhány ingadozót rábírhatott, hogy a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért nevű pártot, az AfD-t ikszelje be. A párt Türingiában fölényesen győzött, Szászországban hajszállal maradt el a kereszténydemokratáktól. Mindkét tartományban megkapta majd’ minden harmadik szavazó voksát.

Különleges dacként értékelhető a szavazók részéről, hogy Türingiában egy olyan pártot jutalmaztak, amelynek ottani vezetőjét ellenfelei bírósági jóváhagyással minősíthetik nácinak és fasisztának. Björn Höcke kijelentései, különösen a hajdani Sturmabteilung (SA) jelszava, a „Mindent Németországért” használata többször is beavatkozásra késztette az igazságszolgáltatást. Höcke olyan megállapításokkal vált ki felháborodást, amelyekért a jobboldali magyar közbeszédben ünnepelnék. A németeket szerinte – szintén náci nyelven szólva – „elfajzott finánckapitalizmus tartja a karmai között”, és egy titokban ügyködő elit szisztematikusan törekszik „az etnikailag definiált népek és nemzetállamok megszüntetésére”. Höcke már Angela Merkelt is „Soros ügy­felének” nevezte.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.