Szélsőségek sikerei a keletnémet tartományi választásokon

Külön utak

Külpol

A tartományi választások Szászországban és Türingiában a szélsőjobboldali AfD előretörését és az országos kormány­koalíció pártjainak vereségét hozták. A kereszténydemokraták mindkét tartományban csak szélsőbaloldali pártokkal alakíthatnak parlamenti többséggel rendelkező kormányt.

Tavaly június 5-én éjjel az idegenrendészet munkatársai felkeresték egy menekültszálláson Issza al-Hasszánt, hogy visszavigyék Bulgáriába, mivel a dublini egyezmény szerint menedékkérelmét abban az országban kell intézni, ahol belépett az Európai Unióba. Nem találták otthon. Az idegenrendészek csóválták a fejüket, aztán hazamentek, és nem keresték többé.

Idén augusztus 23-án este a huszonhat éves szír magához vett egy tizenöt centis konyhakést, ellátogatott a multikulturalizmus jegyében rendezett solingeni Festival der Vielfaltra, és az egyik színpad előtt az Iszlám Állam képviseletében nyakon szúrta, aki az útjába akadt. Hárman meghaltak, nyolcan – részben súlyosan – megsérültek.

Miért nem tettek egy éven keresztül újabb kísérletet Hasszán eltávolítására? – kérdezték Olaf Scholz kancellártól. „Azt én is szeretném megérteni” – felelte Scholz.

Ez a történet az egy héttel későbbi keletnémet tartományi választásokon Szászországban és Türingiában jó néhány ingadozót rábírhatott, hogy a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért nevű pártot, az AfD-t ikszelje be. A párt Türingiában fölényesen győzött, Szászországban hajszállal maradt el a kereszténydemokratáktól. Mindkét tartományban megkapta majd’ minden harmadik szavazó voksát.

Különleges dacként értékelhető a szavazók részéről, hogy Türingiában egy olyan pártot jutalmaztak, amelynek ottani vezetőjét ellenfelei bírósági jóváhagyással minősíthetik nácinak és fasisztának. Björn Höcke kijelentései, különösen a hajdani Sturmabteilung (SA) jelszava, a „Mindent Németországért” használata többször is beavatkozásra késztette az igazságszolgáltatást. Höcke olyan megállapításokkal vált ki felháborodást, amelyekért a jobboldali magyar közbeszédben ünnepelnék. A németeket szerinte – szintén náci nyelven szólva – „elfajzott finánckapitalizmus tartja a karmai között”, és egy titokban ügyködő elit szisztematikusan törekszik „az etnikailag definiált népek és nemzetállamok megszüntetésére”. Höcke már Angela Merkelt is „Soros ügy­felének” nevezte.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.