Szélsőségek sikerei a keletnémet tartományi választásokon

Külön utak

Külpol

A tartományi választások Szászországban és Türingiában a szélsőjobboldali AfD előretörését és az országos kormány­koalíció pártjainak vereségét hozták. A kereszténydemokraták mindkét tartományban csak szélsőbaloldali pártokkal alakíthatnak parlamenti többséggel rendelkező kormányt.

Tavaly június 5-én éjjel az idegenrendészet munkatársai felkeresték egy menekültszálláson Issza al-Hasszánt, hogy visszavigyék Bulgáriába, mivel a dublini egyezmény szerint menedékkérelmét abban az országban kell intézni, ahol belépett az Európai Unióba. Nem találták otthon. Az idegenrendészek csóválták a fejüket, aztán hazamentek, és nem keresték többé.

Idén augusztus 23-án este a huszonhat éves szír magához vett egy tizenöt centis konyhakést, ellátogatott a multikulturalizmus jegyében rendezett solingeni Festival der Vielfaltra, és az egyik színpad előtt az Iszlám Állam képviseletében nyakon szúrta, aki az útjába akadt. Hárman meghaltak, nyolcan – részben súlyosan – megsérültek.

Miért nem tettek egy éven keresztül újabb kísérletet Hasszán eltávolítására? – kérdezték Olaf Scholz kancellártól. „Azt én is szeretném megérteni” – felelte Scholz.

Ez a történet az egy héttel későbbi keletnémet tartományi választásokon Szászországban és Türingiában jó néhány ingadozót rábírhatott, hogy a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért nevű pártot, az AfD-t ikszelje be. A párt Türingiában fölényesen győzött, Szászországban hajszállal maradt el a kereszténydemokratáktól. Mindkét tartományban megkapta majd’ minden harmadik szavazó voksát.

Különleges dacként értékelhető a szavazók részéről, hogy Türingiában egy olyan pártot jutalmaztak, amelynek ottani vezetőjét ellenfelei bírósági jóváhagyással minősíthetik nácinak és fasisztának. Björn Höcke kijelentései, különösen a hajdani Sturmabteilung (SA) jelszava, a „Mindent Németországért” használata többször is beavatkozásra késztette az igazságszolgáltatást. Höcke olyan megállapításokkal vált ki felháborodást, amelyekért a jobboldali magyar közbeszédben ünnepelnék. A németeket szerinte – szintén náci nyelven szólva – „elfajzott finánckapitalizmus tartja a karmai között”, és egy titokban ügyködő elit szisztematikusan törekszik „az etnikailag definiált népek és nemzetállamok megszüntetésére”. Höcke már Angela Merkelt is „Soros ügy­felének” nevezte.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.