Budapest: Ütött az utolsó órád

  • - legát -
  • 2004. május 6.

Külpol

Most már tudjuk, egy uniós csatlakozás megünneplése abból áll, hogy az eleve adott május elsejéhez hozzácsapunk egy kis augusztus huszadikát (légiparádé, tûzijáték), pici szilvesztert (durran a pezsgõ, és vonul a nép az Andrássy úton), a teljes magyar szórakoztatóipart és egy végtelenül unalmas avatóünnepséget. Persze nem csak ez volt az egyetlen ellentmondás április 30-án, az utolsó órákban.

Most már tudjuk, egy uniós csatlakozás megünneplése abból áll, hogy az eleve adott május elsejéhez hozzácsapunk egy kis augusztus huszadikát (légiparádé, tûzijáték), pici szilvesztert (durran a pezsgõ, és vonul a nép az Andrássy úton), a teljes magyar szórakoztatóipart és egy végtelenül unalmas avatóünnepséget. Persze nem csak ez volt az egyetlen ellentmondás április 30-án, az utolsó órákban.

Két héttel ezelõtt a fõváros "EU-lomtalanítás" nevû akciójában arra kérték a budapestieket, szíveskedjenek az egykori Engels téri, egykori buszpályaudvarra szállítani mindazt, amit nem vinnének magukkal az unióba. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni? Majd ha fagy! A felhalmozott lomokra azért van szükség, mert "kiállításra kerülnek", sõt felkért mûvészek szobrokat is készítenek egyik-másik, különösen visszataszító tárgy felhasználásával. Leleplezés természetesen április 30-án.

Az akcióra érdekes módon nem ugrott Kerényi Imre néhány labdagyakorlatot bemutatva, és polgárok sem köröztek Medgyessy-poszterekkel vagy jelmezkölcsönzõs kaftánokkal. Igaz, mintha az sem tûnt volna fel, hogy a csatlakozás és a költözködés két különbözõ dolog: a "nem vinni valamit" ugyanazt jelenti, mint az "itt hagyni". Igazából velünk és szemetünkkel együtt - egyelõre - minden marad még akkor is, ha meglehetõsen bizarrnak tûnik a tény, hogy május 1-jétõl a Havanna- lakótelep is az Európai Unió része.

Persze a lakossági felhívás eredményes volt, ismét sikerült - ki tudja, hányadszor az elmúlt tíz évben - utasokat toborozni egy jópofa retrózáshoz. Néhány szellemes kivételtõl eltekintve (tudatmódosító cukorka, kannás bor, névtelen levél) megint csak az ötvenes-hatvanas-hetvenes évekbõl ismerõs kacatok kerültek elõ, ami annak ellenére elég unalmas, hogy Demszky Gábor a kiállítás megnyitóján (Zágráb és Szófia fõpolgármesterének jelenlétében) nagyon szépen elmagyarázta: jóval többrõl van itt szó, mint (vörös) csillag-túráról. "Mindazok, akik velünk együtt >>lomtalanítottaka lelki és valóságos környezetszennyezésbõl. A tárgyak kifejezik a reményt, a vágyat és fõleg a bizalmat, hogy a mindenkire egyaránt érvényes európai törvények minden körülmények között érvényesülni fognak" - mondta Demszky. Szavai már csak azért is hasznosnak bizonyultak, mert így még véletlenül sem gondoltuk, hogy azt a két csákányt, ami a lomokból összerakott HarasztØ István-szobor egyik jellegzetes elemévé vált, esetleg azért hozták a kiállításra, mert éppen a magyarok legendás munkaszeretetét hagynák hátra.

Az EU-lomtalanítás a lakosság közremûködésével történt, az Idõkerék elnevezésû objektum, egy monumentális homokóra - "a testté váltan múló és jövõ idõ emlékmûve" - avatóünnepségét viszont kordon választotta el a Hõsök tere és a Dózsa György út forgatagától. A Mûcsarnok mögötti detektoros kapukon csak a meghívottak léphettek be, "a szépek és a média", de azt talán még a beavatottak sem sejtették, hogy este tizenegy órakor minden idõk legunalmasabb programja kezdõdik.

A hatalmas szerkezet elõtti emelvényen egy karót nyelt, körszakállas fiatalember állt a mikrofon elõtt, mellette gong, a játék lényege pedig a következõ volt: emberünk percenként bemond-ta a pontos idõt, majd a színpadra szólított egy híres és/vagy gazdag embert, hogy üssön egyet a gongra. A feladat elvégzéséhez elég volt egy megbízható óra meg a nevekkel teli lista, de a "minél egyszerûbb, annál jobb" elve csõdöt mondott. Persze akadtak, akiket még az ilyesmi is képes volt izgalomba hozni. Ne csak az éjfél - és Medgyessy Péter - közeledtével egyre ingerültebbnek tûnõ biztonsági emberekre gondoljunk! Egy társasági rovat munkatársa például biztosan megtalálta a számítását, amennyiben lencsevégre kapta Zoránt és Hegyi Barbarát, ahogy Udvaros Dorottyával társalog, a kislányával cikázó Persányi Miklóst vagy éppen az élõ egyenesben közvetítõ Rózsa Pétert. A jelenlévõk többsége azonban rezzenéstelen arccal, de egyre csüggedtebben várta az éjfélt, hogy véget érjen ez a leginkább egy gyászszertartásra emlékeztetõ teljes félreértés. Úgy látszik, a miniszterelnök most biztosra ment: azzal, hogy pontosan megérkezett, ütött, majd elmondta ünnepi beszédét, csak javított a helyzeten.

- legát -

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.