Dallas az új Reichstag – Ezt írta a Népszabadság

  • L.T
  • 2013. november 23.

Külpol

Ötven éve tart a találgatás és persze az összeesküvés-elméletek gyártása arról, hogy ki ölte meg Kennedyt. Ehhez képest különösen meglepő, hogy a Népszabadság már 1963. november 26-án kész tényként közölte, hol keressék a gyilkosokat.

Miután a dallasi rendőrség letartóztatta Lee Harvey Oswaldot, akit élő, egyenes adásban puffantott le a maffiához és a rendőrökhöz is közel álló Jack Ruby, nem lehetett kétséges a hazai pártlap szerkesztői számára, honnan fúj a szél: korábbi feltételezésüket, mely szerint a gyilkosokat a „szélsőjobboldali körökben” kell keresni, maximálisan igazolva látták. Persze nem kellett ehhez olyan nagy fantázia: a szovjet lapok – mindenekelőtt a Pravda – bőséges munícióval szolgáltak a spekulációk terén, sőt maga Kennedy is propagandaeszközzé vált: ádáz ellenségből a béke nagykövetévé, a feketék egyenjogúságának élharcosává. Ezért kellett meghalnia.

A Népszabadság mindezt tényként közli.

false

A Népszabadság 1963. november 26-i számából

 

Az Oswald elleni merénylet után immár a polgár lakosság többsége is kétségtelenül bizonyítottnak látja, hogy Kennedy elnök meggyilkolása a szélsőjobboldal műve volt” – írják, miután bőséggel idézték a Pravda washingtoni tudósítóját, akinek – legalábbis akkor úgy tűnt – két nap alatt sikerült megfejtenie a dallasi merénylet valódi okát.

Megállapítható, hogy teljes erővel kibontakozóban van egy előre kigondolt provokációs művelet, ami a német Reichstag 1933. évi felégetésére emlékeztet. A Reichstag felgyújtására azért volt szükségük a német fasisztáknak, hogy csapást mérjenek Németország haladó erőire.”

Ehhez képest szinte szelíd megnyilvánulás „A dallasi nyomozás krónikája” című írás (szerzője: Szabó László), ami Jack Ruby különös felbukkanását és Oswald elleni merényletét ismerteti. Az okfejtés sokáig tárgyilagosnak tűnik, a végkifejlet azonban már nem annyira: „a távolról sem teljes összefoglalás (…) csak sejteti, miféle módon hajtották végre a történelemnek ezt az otrombaságában is példátlan, de veszélyességében is kevéshez hasonlítható provokációját és hogyan próbálják elködösíteni azoknak a felelősségét, akik ezt a galád bűnt a béke és az emberiség biztonsága ellen kitervelték és elkövették.”

Természetesen ezzel cseng össze a Népszabadság moszkvai tudósítójának cikke is, ami „Átgondolt összeesküvés, amelynek szerzői az amerikai ultrák” címmel jelent meg, ám elsősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy a „szovjet fővárosban megelégedéssel nyugtázzák, hogy a washingtoni hivatalos szervek elvetik a Kennedy meggyilkolásával kapcsolatos külföldi, kommunista összeesküvés meséjét”.

A londoni tudósító viszont sajnálkozásának ad hangot, hogy a brit sajtóban „csak a szovjet és más szocialista lapok tudósítóitól vett idézetek formájában jelent meg az az állítás, hogy provokációról van szó, és Texasban el akarják tüntetni a tényleges bűnösök nyomait”.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.