Dallas az új Reichstag – Ezt írta a Népszabadság

  • L.T
  • 2013. november 23.

Külpol

Ötven éve tart a találgatás és persze az összeesküvés-elméletek gyártása arról, hogy ki ölte meg Kennedyt. Ehhez képest különösen meglepő, hogy a Népszabadság már 1963. november 26-án kész tényként közölte, hol keressék a gyilkosokat.

Miután a dallasi rendőrség letartóztatta Lee Harvey Oswaldot, akit élő, egyenes adásban puffantott le a maffiához és a rendőrökhöz is közel álló Jack Ruby, nem lehetett kétséges a hazai pártlap szerkesztői számára, honnan fúj a szél: korábbi feltételezésüket, mely szerint a gyilkosokat a „szélsőjobboldali körökben” kell keresni, maximálisan igazolva látták. Persze nem kellett ehhez olyan nagy fantázia: a szovjet lapok – mindenekelőtt a Pravda – bőséges munícióval szolgáltak a spekulációk terén, sőt maga Kennedy is propagandaeszközzé vált: ádáz ellenségből a béke nagykövetévé, a feketék egyenjogúságának élharcosává. Ezért kellett meghalnia.

A Népszabadság mindezt tényként közli.

false

A Népszabadság 1963. november 26-i számából

 

Az Oswald elleni merénylet után immár a polgár lakosság többsége is kétségtelenül bizonyítottnak látja, hogy Kennedy elnök meggyilkolása a szélsőjobboldal műve volt” – írják, miután bőséggel idézték a Pravda washingtoni tudósítóját, akinek – legalábbis akkor úgy tűnt – két nap alatt sikerült megfejtenie a dallasi merénylet valódi okát.

Megállapítható, hogy teljes erővel kibontakozóban van egy előre kigondolt provokációs művelet, ami a német Reichstag 1933. évi felégetésére emlékeztet. A Reichstag felgyújtására azért volt szükségük a német fasisztáknak, hogy csapást mérjenek Németország haladó erőire.”

Ehhez képest szinte szelíd megnyilvánulás „A dallasi nyomozás krónikája” című írás (szerzője: Szabó László), ami Jack Ruby különös felbukkanását és Oswald elleni merényletét ismerteti. Az okfejtés sokáig tárgyilagosnak tűnik, a végkifejlet azonban már nem annyira: „a távolról sem teljes összefoglalás (…) csak sejteti, miféle módon hajtották végre a történelemnek ezt az otrombaságában is példátlan, de veszélyességében is kevéshez hasonlítható provokációját és hogyan próbálják elködösíteni azoknak a felelősségét, akik ezt a galád bűnt a béke és az emberiség biztonsága ellen kitervelték és elkövették.”

Természetesen ezzel cseng össze a Népszabadság moszkvai tudósítójának cikke is, ami „Átgondolt összeesküvés, amelynek szerzői az amerikai ultrák” címmel jelent meg, ám elsősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy a „szovjet fővárosban megelégedéssel nyugtázzák, hogy a washingtoni hivatalos szervek elvetik a Kennedy meggyilkolásával kapcsolatos külföldi, kommunista összeesküvés meséjét”.

A londoni tudósító viszont sajnálkozásának ad hangot, hogy a brit sajtóban „csak a szovjet és más szocialista lapok tudósítóitól vett idézetek formájában jelent meg az az állítás, hogy provokációról van szó, és Texasban el akarják tüntetni a tényleges bűnösök nyomait”.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.