Dallas az új Reichstag – Ezt írta a Népszabadság

  • L.T
  • 2013. november 23.

Külpol

Ötven éve tart a találgatás és persze az összeesküvés-elméletek gyártása arról, hogy ki ölte meg Kennedyt. Ehhez képest különösen meglepő, hogy a Népszabadság már 1963. november 26-án kész tényként közölte, hol keressék a gyilkosokat.

Miután a dallasi rendőrség letartóztatta Lee Harvey Oswaldot, akit élő, egyenes adásban puffantott le a maffiához és a rendőrökhöz is közel álló Jack Ruby, nem lehetett kétséges a hazai pártlap szerkesztői számára, honnan fúj a szél: korábbi feltételezésüket, mely szerint a gyilkosokat a „szélsőjobboldali körökben” kell keresni, maximálisan igazolva látták. Persze nem kellett ehhez olyan nagy fantázia: a szovjet lapok – mindenekelőtt a Pravda – bőséges munícióval szolgáltak a spekulációk terén, sőt maga Kennedy is propagandaeszközzé vált: ádáz ellenségből a béke nagykövetévé, a feketék egyenjogúságának élharcosává. Ezért kellett meghalnia.

A Népszabadság mindezt tényként közli.

false

A Népszabadság 1963. november 26-i számából

 

Az Oswald elleni merénylet után immár a polgár lakosság többsége is kétségtelenül bizonyítottnak látja, hogy Kennedy elnök meggyilkolása a szélsőjobboldal műve volt” – írják, miután bőséggel idézték a Pravda washingtoni tudósítóját, akinek – legalábbis akkor úgy tűnt – két nap alatt sikerült megfejtenie a dallasi merénylet valódi okát.

Megállapítható, hogy teljes erővel kibontakozóban van egy előre kigondolt provokációs művelet, ami a német Reichstag 1933. évi felégetésére emlékeztet. A Reichstag felgyújtására azért volt szükségük a német fasisztáknak, hogy csapást mérjenek Németország haladó erőire.”

Ehhez képest szinte szelíd megnyilvánulás „A dallasi nyomozás krónikája” című írás (szerzője: Szabó László), ami Jack Ruby különös felbukkanását és Oswald elleni merényletét ismerteti. Az okfejtés sokáig tárgyilagosnak tűnik, a végkifejlet azonban már nem annyira: „a távolról sem teljes összefoglalás (…) csak sejteti, miféle módon hajtották végre a történelemnek ezt az otrombaságában is példátlan, de veszélyességében is kevéshez hasonlítható provokációját és hogyan próbálják elködösíteni azoknak a felelősségét, akik ezt a galád bűnt a béke és az emberiség biztonsága ellen kitervelték és elkövették.”

Természetesen ezzel cseng össze a Népszabadság moszkvai tudósítójának cikke is, ami „Átgondolt összeesküvés, amelynek szerzői az amerikai ultrák” címmel jelent meg, ám elsősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy a „szovjet fővárosban megelégedéssel nyugtázzák, hogy a washingtoni hivatalos szervek elvetik a Kennedy meggyilkolásával kapcsolatos külföldi, kommunista összeesküvés meséjét”.

A londoni tudósító viszont sajnálkozásának ad hangot, hogy a brit sajtóban „csak a szovjet és más szocialista lapok tudósítóitól vett idézetek formájában jelent meg az az állítás, hogy provokációról van szó, és Texasban el akarják tüntetni a tényleges bűnösök nyomait”.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.