Donald Trump az Egyesült Államok elnöke

  • narancs.hu
  • 2016. november 9.

Külpol

Az év legsúlyosabb mondata ez. És igaz.

Nem hittük volna, mert egyfelől az előjelek, a mérések is mást mutattak, másrészt nem is szívesen gondoltunk bele a rendkívül nyugtalanító lehetőségbe, amely most már a valóság: Donald Trump megnyerte az amerikai elnökválasztást Hillary Clintonnal szemben.

Mr. President

Mr. President

Fotó: MTI

Már akkor is világosan látszott ez, amikor pár órája kiderült, hogy az elnökválasztásokat oly gyakran eldöntő Floridát Trump viszi, de akkor még maradt pár billegő állam, így némi haloványka remény Clintonnak, ám ezek közül aztán Trump Pennsylvaniát is behúzta, így a versenynek, nyugodtan kimondhatjuk, vége van. Hogy minek van még vége, azt a következő hetekben-hónapokban-években fogjuk majd csak látni.

Vonatkozó szerkesztőségi cikkünkben mindenesetre (egy héttel a választások előtt) ezt írtuk Trump esetleges győzelméről:

„Az biztos, hogy ha mégiscsak bekövetkezik (elvégre a Brexitre sem számított senki június 24-e hajnaláig), pár dolgot ala­po­san át kell majd gondolni mindenkinek, így nekünk is. Legalább arra a kis időre, ami még hátra lesz. Trump vonzerejét persze sokféleképpen lehet jól, értelmesen, helytállóan magyarázni, osztály-, faji, vagy genderszempontok és az e szempontokra jellemző nyelvezet használatával – de még csak nem is az ilyesfajta analízisre célzunk, hanem ennél mélyebb, hogy ne mondjuk, egzisztenciális kételyekre. Például hogy ugyanarról a dologról hogyan lehet – olykor egészen rövid időn belül – állítani valamit, majd annak az ellenkezőjét is anélkül, hogy ez a legkisebb mértékben is kizökkentené akár az állítás gazdáját, akár annak lelkes, és adott esetben többmilliós hallgatóságát? Vagy hogy hogyan pályázhat valaki tökhülye létére a világ legerősebb politikai posztjára – és persze nem Trump természetes ravaszságát és színészi intelligenciáját fumigáljuk, hanem félelmetes műveletlenségére és tájékozatlanságára gondolunk most. Vagy hogy az értelmes, artikulált emberi beszéd ama súlyos, helyrehozhatatlan, apokaliptikus veresége után, amit Trump megválasztása jelentene, vajon milyen eszközei maradnak az emberiségnek arra, hogy megpróbálja elkerülni önmaga idő előtti elpusztítását?”

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.