Donald Trump az Egyesült Államok elnöke

  • narancs.hu
  • 2016. november 9.

Külpol

Az év legsúlyosabb mondata ez. És igaz.

Nem hittük volna, mert egyfelől az előjelek, a mérések is mást mutattak, másrészt nem is szívesen gondoltunk bele a rendkívül nyugtalanító lehetőségbe, amely most már a valóság: Donald Trump megnyerte az amerikai elnökválasztást Hillary Clintonnal szemben.

Mr. President

Mr. President

Fotó: MTI

Már akkor is világosan látszott ez, amikor pár órája kiderült, hogy az elnökválasztásokat oly gyakran eldöntő Floridát Trump viszi, de akkor még maradt pár billegő állam, így némi haloványka remény Clintonnak, ám ezek közül aztán Trump Pennsylvaniát is behúzta, így a versenynek, nyugodtan kimondhatjuk, vége van. Hogy minek van még vége, azt a következő hetekben-hónapokban-években fogjuk majd csak látni.

Vonatkozó szerkesztőségi cikkünkben mindenesetre (egy héttel a választások előtt) ezt írtuk Trump esetleges győzelméről:

„Az biztos, hogy ha mégiscsak bekövetkezik (elvégre a Brexitre sem számított senki június 24-e hajnaláig), pár dolgot ala­po­san át kell majd gondolni mindenkinek, így nekünk is. Legalább arra a kis időre, ami még hátra lesz. Trump vonzerejét persze sokféleképpen lehet jól, értelmesen, helytállóan magyarázni, osztály-, faji, vagy genderszempontok és az e szempontokra jellemző nyelvezet használatával – de még csak nem is az ilyesfajta analízisre célzunk, hanem ennél mélyebb, hogy ne mondjuk, egzisztenciális kételyekre. Például hogy ugyanarról a dologról hogyan lehet – olykor egészen rövid időn belül – állítani valamit, majd annak az ellenkezőjét is anélkül, hogy ez a legkisebb mértékben is kizökkentené akár az állítás gazdáját, akár annak lelkes, és adott esetben többmilliós hallgatóságát? Vagy hogy hogyan pályázhat valaki tökhülye létére a világ legerősebb politikai posztjára – és persze nem Trump természetes ravaszságát és színészi intelligenciáját fumigáljuk, hanem félelmetes műveletlenségére és tájékozatlanságára gondolunk most. Vagy hogy az értelmes, artikulált emberi beszéd ama súlyos, helyrehozhatatlan, apokaliptikus veresége után, amit Trump megválasztása jelentene, vajon milyen eszközei maradnak az emberiségnek arra, hogy megpróbálja elkerülni önmaga idő előtti elpusztítását?”

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.