Augusztus 5-én a szövetségi esküdtszék huszonöt vádpontban bűnösnek találta azt az öt New Orleans-i rendőrt, akik hat évvel ezelőtt tüzet nyitottak fegyvertelen civilekre a Danziger hídon, majd nekiláttak a bizonyítékok meghamisításának. A város tekintélyvesztett rendőrsége aligha úszhatja meg az alapos reformot.
*
Miután 2005. augusztus 29-én a Katrina hurrikán végigrombolta New Orleanst, és a város a megsérült gátrendszer miatt víz alá került, huszonnégy óra sem kellett hozzá, hogy elharapózzon a káosz. Az áramellátás hiánya, az összeomlott épületek, a sebesültek és a menekülők is épp elég problémát jelentettek volna, de a helyzetet a gyakran lőfegyverekkel a markukban fosztogatni induló csőcselék formálta igazán brutálissá. Ebben a szituációban nem számított szokatlannak az a segélyhívás, ami szeptember 4-én reggel futott végig a rendőrségi csatornán, hogy hírt adjon róla, a New Orleans keleti odalán ívelő I-10-es hídnál rendőrökre lőttek, és az elkövetők épp a Danziger híd irányába menekülnek. A közelben álló ideiglenes őrsön ekkor kilenc rendőr kisteherautóba préselte magát, és megindult a híd felé.
Lőinger
Az NBC kamerájának felvétele, valamint megannyi tanúvallomás segítségével ma már igen pontosan rekonstruálható, hogy mi történt a hídon a rá következő zűrzavaros percekben. Az akció már az elején rosszul indult: a híd keleti végére felhajtó, pisztollyal és puskával felszerelt rendőrök ugyanis gyakorlatilag azonnal tüzet nyitottak egy ott sétáló családra. A négy férfi és a két nő a híd betonkorlátja mögé menekült és a földre hasalt, de ez nem akadályozta meg az egyik rendőrt, Kenneth Bowent abban, hogy tovább lövöldözzön feléjük. Mire a lövészaj elhalt, a család négy tagja is súlyosan megsérült, barátjuk, a tizenhét éves James Brissette pedig halott volt. Ezzel egy időben egy másik rendőr, a híd közepénél járó Robert Gisevius puskájával ismét civilekre lőtt, akik a híd nyugati vége felé kezdtek szaladni. Három rendőr autóval beérte őket, majd egyikük, Robert Faulcon shotgunjával hátba lőtte a negyvenéves Ronald Madisont, aki nem sokkal később, miután a már említett Bowen még meg is taposta a földön, belehalt sérüléseibe. Az akcióban részt vevő (javarészt fehér) egyenruhások később az összes tettüket azzal magyarázták, hogy az (afroamerikai) áldozatok tüzet nyitottak rájuk a hídon, és ők csupán az életüket próbálták védeni.
Nem állítható, hogy az igazságra sebesen derült volna fény. Orleans község kerületi ügyésze ugyan már 2006 márciusában megindította a szövetségi esküdtszéki vizsgálatot az ügyben, és kilenc hónap alatt a vádemelésig is eljutottak, ám 2008 augusztusában eljárásügyi szabálysértések miatt végül ejteni kellett a vádakat. A kudarc után azonban a szövetségi kormány is elindította saját nyomozását. A sár végül tavaly februárban kezdett ömleni, amikor egy rendőr, aki a lövöldözés után először a helyszínre ért, beszámolt a rendőrség gátlástalan eltussolási kísérletéről - és vallomását nem sokkal később számos további követte. Ezek szerint az akcióban részt vett, valamint az ügy kivizsgálásával megbízott rendőrök titkos találkozón összehangolt jelentéseikben fiktív tanúkat léptettek fel, vallomásokat hamisítottak, és mivel pontosan tudták, hogy a hídon kizárólag a rendőrök lőttek, elmulasztották a helyszínen összegyűjteni a töltényhüvelyeket - a bizonyítékok közé rejtettek viszont egy lenyomozhatatlan kézifegyvert.
A vallomások alapján tavaly nyáron hat rendőr ellen emeltek vádat (négy volt ott a hídon, kettő pedig a tisztára mosásukban segédkezett) - az egyikük ügyét később leválasztották, de a mostani döntés alapján ő se számíthat sok jóra szeptemberben. Az esküdtszék ugyanis a vádlottakat számos igen súlyos pontban (polgárjogoktól való megfosztás, jogtalan fegyverhasználat, az igazságszolgáltatás akadályozása) bűnösnek találta - szándékos emberölés vádjában viszont nem, ezzel együtt a decemberben várható ítélethirdetéskor akár életfogytig tartó szabadságvesztésre is számíthatnak.
Falazat
A Danziger-ügy lezárulása azért fontos esemény, mert az eset a Katrina pusztítása utáni hatósági jogsértések szimbólumává vált. Míg korábban azokra a rendőrökre, akik az életveszély ellenére a városban maradtak, igazi hősökként volt szokás tekinteni, akik megfékezték a megvadult civileket, mára jól látható, hogy a kaotikus állapotokhoz közülük is jó páran hozzátették a magukét. A megváltozott narratívához jócskán hozzájárult, hogy Eric Holder igazságügyi miniszter két évvel ezelőtti hivatalba lépése után erősen a Katrina körüli megoldatlan ügyekre kezdett fókuszálni. Tavaly összesen 20 New Orleans-i rendőrt vádoltak meg 2005-ös jogsértések miatt, és több nagyobb ügyben már ítélet is született. Idén márciusban például 25 évre ítéltek egy rendőrt, aki két nappal a Danziger hídi vérontás előtt agyonlőtt egy fegyvertelen férfit - társa, aki a nyomozást ellehetetlenítendő felgyújtotta a holttestet, 17 évet kapott. Az esetek súlyosságát figyelembe véve nem meglepő, hogy Mitch Landrieu, New Orleans demokrata polgármesterének felkérésére az igazságügyi minisztérium polgárjogi osztályának ügyvédei tavaly május óta széles körű vizsgálatot vezetnek azért, hogy véget vessenek a "járványszerű korrupciónak" egy olyan rendőrség körében, amely már jóval a Katrina előtt is súlyos alkalmatlansági gondokkal küzdött. A hozzászólók szerint az alapos reform elkerülhetetlenné vált - márpedig az odáig vezető út csak akkor épülhet fel, ha képesek lesznek kizökkenteni a rendőröket a professzionális falazási gyakorlatból úgy, ahogyan az a Danziger-ügyben is sikerült.
