Két igen jellemző történet Kenyából: a hét végén járta be az internetet, hogy 20 parlamenti képviselő utazott el az országból az idei focivébére. Az utat és a meccsekre szóló belépőket közpénzből finanszírozták, bár a politikusok a közösségi oldalaikra nagy elánnal posztolgatták az utazós képeket. Mindezt úgy, hogy a kenyai válogatott még soha nem jutott ki világbajnokságra, és elenyésző az esélye, hogy az ország a közeljövőben vb-t rendez majd. Ehhez képest az egyik utazó politikus azt mondta, ez nem nyaralás, hanem tanulmányút volt, mert szerették volna megnézni, hogyan lehet egy ekkora sporteseményt megszervezni.
A másik történet jóval kevésbé ismert: 30 évvel ezelőtt Margaret Kuya eldöntötte, hogy befektet a jövőjébe, ezért azt az utat választotta, ami Kenyában a leggyakoribb, azaz vásárolt magának egy jobb munkát. A kenyai asszony azt mesélte a Washington Postnak, hogy az országban nem azon múlik, lesz-e munkád, hogy mennyire vagy okos vagy mennyire dolgozol keményen, hanem hogy ismered-e a megfelelő embert. Ezért az emberek a megtakarításaikat gyakran odaadják egy közvetítőnek, abban bízva, hogy az nem lép le a pénzzel, és valóban szerez nekik munkát. Margaret így lett szobalányból konyhás egy iskola menzáján. Amikor viszont évekkel később már a saját lányának szeretett volna munkát venni, nem járt sikerrel. Hiába fizetett több ezer dollárt a közvetítőknek, mindannyian leléptek a pénzével. Dianának, a lányának most nincs munkája, de a lapnak azt mondta, bármit megtenne, hogy szerezzen magának állást.
| ||
Korrupció, minden szinten
A két történet jól mutatja, mekkora probléma a korrupció a kelet-afrikai országban, ahol a szegény emberek fizetnek a hivatalnokoknak, hogy az illegálisan felépített, de megfizethető nyomornegyedben maradjanak, és ahol a Post napokban megjelent riportja szerint a korrupció ellopja a fiatalok álmát.
A kenyai korrupcióban persze semmi új nincs, az ország évek óta előkelő helyet foglal el a világ legkorruptabb államait vizsgáló listákon, a Transparency International (TI) legújabb, a 2017-es évre vonatkozó jelentése szerint Kenya a 143. helyen áll, vagyis csak 37 országban nagyobb a korrupció. Egy korábbi jelentés szerint pedig a kenyai minisztériumok 2013–2014-es költéseinek majdnem 99 százaléka folyhatott el, legalábbis számlákkal lehetetlen igazolni, mire költötték el ezeket a pénzeket. A Forbes korábbi cikke még magyar szemmel is megdöbbentő példákat sorolt fel a kenyai állami korrupcióra: volt, amikor egy hatóság 1050 dollárért vett talicskát, de olyan is előfordult, hogy egy minisztérium a bolti ár tízszereséért vett tévéket. Nemrég pedig az derült ki, hogy a kenyai fiatalok képzésére szánt programból éveken keresztül közel 100 millió dollárt szivattyúztak ki.
Van egy ötlete az elnöknek
Bár a hetedik éve hivatalban lévő, kormányzati visszaéléseket vizsgáló Edward Ouko több visszás ügyet is feltárt az elmúlt években, és több tucat nyomozás indult kormányzati szereplők ellen, az országban egyetlen korrupciós ügynek sem lett valódi következménye. Nem segíti a küzdelmet, hogy a felmérések szerint a kenyaiak annyira hozzászoktak a korrupcióhoz, hogy az ország lakosainak többségét már nem is zavarja. Egy 2016-os kutatás azt mutatta ki, hogy a válaszadók felét egyáltalán nem érdekli, hogyan szerzik meg a pénzüket, egészen addig, ameddig nem jutnak börtönbe. A válaszadók harmada pedig azt mondta, könnyen fogadnak el kenőpénzt, és ugyanilyen könnyen fizetnek le másokat. Margaret Kuya lánya például arról beszélt a Washington Postnak, hogy nem haragszik azokra az emberekre, akik leléptek az anyja pénzével, mert ők is csak boldogulni akartak.
Edward Ouko azt mondta, csak úgy lehet felvenni a harcot a korrupcióval szemben és továbblépni, ha a kenyai vezetők bebizonyítják, hogy le akarnak számolni a korrupcióval, bár szerinte ez nehéz lesz, és nagy emberek fognak elbukni. Bár a tavaly újraválasztott (a választást meg kellett ismételni, mert az alkotmánybíróság szerint az alkotmányellenes volt) kenyai elnök, Uhuru Kenyatta már évekkel ezelőtt is ígérgette, hogy felveszi a harcot a korrupcióval szemben, mert az szerinte már nemzetbiztonsági kockázatot jelent, az elmúlt hetekben újabb bejelentést tett. Egy merőben újszerű módszert vetnek be: úgy tűnik, Kenya lesz az első olyan ország, ahol hazugságvizsgálóval egybekötött átvilágításon fogják ellenőrizni a kormánytisztviselőket. Pontosabban azt, hogyan tudtak annyi pénzt szerezni, hogy sok esetben birtokaik, farmjaik és luxusautóik legyenek. Aki pedig a vizsgálaton megbukik, azt a tervek szerint felfüggesztik a hivatalából.
| ||
Nehéz komolyan venni
A tervet egyébként nehéz komolyan venni, Uhuru Kenyatta ugyanis már felajánlotta, hogy elsőként átesik az ellenőrzésen. Mindez azért pikáns, mert Uhurút a kontinens egyik leggazdagabb elnökeként tartják számon, a Kenyai Köztársaság első elnöke fiának a családja pedig hatalmas földbirtokokkal rendelkezik, és egészen sokféle vállalatot (a családjáé például Kenya legnagyobb tejipari vállalata, a Brookside Dairy Limited) birtokol, és kétséges, hogy ezeket mind legálisan szerezték-e meg. A korábban az ENSZ-ben dolgozó Maina Kiai kenyai ügyvéd és emberi jogi aktivista úgy írta le a helyzetet a Postnak, hogy jó dolog az átvilágítás, ám kérdés, hogy Uhuru meddig hajlandó elmenni: átesnek-e a családtagjai is az átvilágításon, tényleg elmondják-e majd, hogyan szerezték a földbirtokaikat, vagy beszélnek-e az offshore számlákról? Mert ha nem, akkor Maina Kiai szerint aligha várhatjuk, hogy mások majd megteszik.
Többek között ezért is nehéz elképzelni, hogy az új ötlet hatására visszaszorul a korrupció az országban. Pedig a helyzet egyre súlyosabb: a kenyai antikorrupciós bizottság elnöke két évvel ezelőtt megbecsülte, hogy az ország költségvetésének harmada elfolyik a korrupció miatt. Ez pedig elrettenti a külföldi befektetőket, és valóban veszélyezteti a nemzetbiztonságot. A tanárok és a rendőrök bérét sokszor ki sem fizetik, és a főváros, Nairobi útjai továbbromlanak. Hogy mi lenne e helyzetből a kiút, arra a Washington Post cikke sem tud választ adni. Amikor megkérdezték egy lehetséges forradalomról, Margaret Kuya azt mondta, az teljesen abszurd. Szerinte ha kitörne egy forradalom, könnyen elveszíthetne mindent. Egyszer elment egy tüntetésre, ahol a fizetésemelésért szólaltak fel, mire a rendőrök megverték: „A nagy emberek itt azt mondhatják a rendőröknek, hogy lőjenek le, ha azt követeled, ami jár. A kisemberek, amilyen én is vagyok, még azt sem mondhatják a nagy embereknek, hogy fejezzék be a pénz ellopását.” Amiről Margaret Kuya beszél, egyáltalán nem túlzás: a tavalyi választások során 24 ember halt meg, amikor tiltakozva bojkottálták a voksolást, és a rendőrség fegyvert vetett be ellenük.
