„Ragadd meg a pináját, akármit csinálhatsz!” – vázolta Donald Trump azon az októberben napvilágra került hangfelvételen, hogy hogyan érdemes a férfinépnek közelednie a szebbik nemhez. Az Egyesült Államok frissen megválasztott, januárban hivatalba lépő elnökéről több nő is azt állította, hogy erőszakoskodott vele, sőt Trump egy tévéműsorban a saját lányát is szexuális objektumként kezelte, az őt kritizálók pedig megkapták a „kövér”, „ronda” vagy „bolond” jelzőt. Ám az elemzők mindennek ellenére sem őt, hanem leendő alelnökét tekintik a legnagyobb veszélynek az amerikai nőkre. A kifogástalan modorú, önmagát elsősorban kereszténynek, és csak másodsorban konzervatívnak és republikánusnak valló Mike Pence indianai kormányzó ugyanis egyike azoknak, akik a legkeményebb nőellenes politikát vitték a Republikánus Pártban.
| ||
Így például évek óta szorgalmazza, hogy a Planned Parenthood klinikák ne kapjanak több állami támogatást. Az intézmények régóta szúrják a vallásos konzervatívok szemét, hiszen leginkább arról ismertek, hogy abortuszokat végeznek, de munkatársaik tanácsadást és szexuális felvilágosítást is nyújtanak alacsony keresetű nőknek, és nemi betegségeket is szűrnek. 2011-ben, amikor a republikánusok csak azért cserébe akarták elfogadni az éves költségvetést, hogy Barack Obama elnök több millió dollárral megvágja az állami kiadásokat, Pence előállt egy saját követeléssel is: ha az elnök nem vonja meg a Planned Parenthood állami támogatását, készüljön fel arra, hogy megbénul a törvényhozás. Pence fenyegetése végül nem hozott sikert, de Indianában kedvére harcolhatott az intézmény ellen már kormányzóvá választása előtt is: az államban az elmúlt években öt Planned Parenthood klinika zárt be a támogatások csökkenése miatt. Közöttük volt a Scott megyei is, amely a megyében egyetlenként végzett AIDS-szűrést. A következmény: néhány évvel később az immár kormányzó Pence-nek kellett bejelenteni, hogy Scott megyében drasztikusan megnőtt az AIDS-fertőzöttek száma.
Indiana kormányzójaként elfogadott egy olyan – végül alkotmányellenesnek nyilvánított – törvényt, amelynek értelmében az abortuszt követően el kellett volna temetni vagy hamvasztani a magzatot. Ezzel az is volt a célja, hogy a Planned Parenthood ne tudjon vizsgálatokat végezni a magzati szöveten. A törvény azt is megtiltotta, hogy nyilvánvalóan beteg magzat esetén az abortusz mellett dönthessenek a szülők. A VOX magazin aggódik: ha Pence szabad kezet kap, drasztikusan emelkedik azon beteg nők száma, akik amúgy megelőzhető egészségügyi bajoktól szenvednek. A lap a szűrések ellehetetlenülése, a szükséges terhességmegszakítások tiltása és a veszélyes illegális abortuszok elszaporodása miatt a halálozások számának növekedését is valószínűsíti.
Pence a kongresszusban támogatott olyan törvényt is, amely elvette volna a megerőszakolt nőktől azt a jogot, hogy államilag finanszírozott abortuszra menjenek, a katolikus fenntartású kórházaknak pedig megengedte volna, hogy megtagadják az abortusz elvégzését még abban az esetben is, ha az anya élete múlik rajta. „Pence extrém módon konzervatív az abortusz kérdésében, ráadásul e szigorú álláspontja az egyik védjegye. Ennek ellenére nem gondolom, hogy el tudná érni az abortusz teljes betiltását, még ha sikerülne is felülírnia a Roe vs. Wade ügyben keletkezett precedenst. (A Legfelsőbb Bíróság 1973-as döntése hatályon kívül helyezett számos állami és szövetségi abortusztilalmat, és kimondta: a nőnek joga van meghozni a döntést terhessége megszakításáról. Pence egy interjúban kifejtette, hogy szeretné, ha ez a döntés a történelem szemétdombján végezné – B. S. K.) A kérdést ugyanis attól kezdve a tagállamoknak kellene rendezni” – mondja a Narancsnak Ted Jelen, a Nevadai Egyetem politológusprofesszora.
Egy húron pendülnek
Pence 12 évet töltött a képviselőházban, 2013-tól Indiana állam kormányzója. Egyike azon választott képviselőknek, akik elsőként biztosították támogatásukról a Republikánus Párton belül megalakult bigott keresztény Tea Party mozgalmat, amelynek tagjai folyamatosan a melegek ellen heccelnek, és céljuk az abortusz illegálissá tétele meg az államapparátus minimálisra nyesése. (A mozgalomról lásd: It’s Party Time!, Magyar Narancs, 2010. szeptember 2.) Pence többször is eljátszott a gondolattal, hogy indul az elnökségért: idén nyíltan beszélt is róla, de 2009-ben is több előválasztás helyszínét felkereste azzal, hogy 2012-ben megmérkőzne Barack Obamával. Végül azonban mindkétszer elállt az ötlettől. Idén először a keresztény jobboldallal flörtölő Ted Cruzt támogatta, akit „erkölcsös konzervatívnak” nevezett, nyáron aztán mégis elfogadta Trump fölkérését az alelnökjelöltségre – részben azért is, mert kétségessé vált, hogy újraválasztanák kormányzónak. „Az emberek látják, hogy más a stílusunk, de garantálom, a víziónk megegyezik” – mondta Pence a CBS televízió 60 Minutes című műsorában, ahol Trumppal közösen faggatták júliusban. Példaként felhozta: mindketten elfogadhatónak tartják, hogy átmenetileg megtiltsák újabb muszlimok érkezését az államokba – holott Pence korábban a kampányban ennek az ellenkezőjét mondta. Támogatásáról biztosította Trump falépítési ötletét is, és megvédte ifjabb Donald Trumpot, aki mérgezett cukorkához hasonlította a szíriai menedékkérőket. Pence a leendő elnökhöz hasonlóan rendpárti: katonasággal lépne föl a drogkereskedők ellen, s kiállt azon amerikai rendőrök mellett, akik fegyvertelen feketéket öltek. Pence nem kifogásolja a járókelők engedély nélküli átkutatásának gyakorlatát sem, holott a stop and frisk, azaz a megállítás és átkutatás csak New Yorkban évi félmillió fekete és latino vegzálásával jár. (Erről lásd: Lehetséges bűnözők, Magyar Narancs, 2013. szeptember 5.) Ezt egyszer már alkotmányellenesnek nyilvánította egy New York-i bíró, ráadásul a módszer hatékonysága a legnagyobb jóindulattal is vitatott – ám Pence azt szeretné, ha még több városban alkalmaznák. A leendő alelnök támogatta Irak megszállását, valamint megszavazta a terrorellenes Patriot Act kiterjesztését. Ellenzi, hogy a kongresszus felügyelhesse, hogyan hallgatja ki a gyanúsítottjait a CIA. Úgy véli, a terrorgyanús személyek megkínzása emberéleteket mentett meg (a vonatkozó vizsgálatok arra jutottak, hogy a kínzásnak nem volt ilyen hatása), éppen ezért újabb foglyokkal töltené fel a hírhedt Guantánamo börtönt.
Az egészségügyben nem csak a Planned Parenthooddal van baja. Eltörölné Obama elnök univerzális egészségbiztosítását is – vagy legalábbis annak egyes részeit. A homoszexualitást „felvett” életstílusnak tekinti, így a melegeket államilag támogatott átnevelőtáborokba küldené. Következetesen ellenzi, hogy a homoszexuálisokkal szembeni atrocitásokat gyűlölet-bűncselekménynek bélyegezzék. Az AIDS-fertőzöttektől megvonná az államilag támogatott kezelést, hacsak nem jár a kezeléssel együtt felvilágosítás arról, hogy a homoszexuális kapcsolatok bűnösek. Indiana államban aláírt egy olyan törvényt is, amely lehetővé tette volna, hogy vállalkozók vallási okokból megtagadják a szolgáltatásaikat homoszexuálisoktól – de végül visszakozni kényszerült, miután több országos áruház és étteremlánc bojkottal fenyegette meg az államot.
| ||
A klímaváltozás Pence szerint mítosz, és bár később elismerte, hogy az emberi tevékenység esetleg hozzájárulhat a globális felmelegedéshez, azt nem tartja fontosnak, hogy az ipar működését ehhez igazítsák. A dohányzás veszélyei pedig „eltúlzottak”. „A politika és a média hisztériája ellenére a dohányzás nem öl. Valójában három dohányosból kettő nem a dohányzással kapcsolatos betegségek miatt hal meg, és tízből kilenc dohányos nem is kap tüdőrákot” – írta egy 2000-ben megjelent publicisztikájában.
Isten és Trump között
A számos aggasztó jel ellenére miért gondolják annyian, hogy Pence józan ellensúlya lehet Trumpnak? „Elsősorban azért, mert Pence-nek van valódi kormányzati tapasztalata mind a képviselőház tagjaként, mind Indiana kormányzójaként. Trumpból mindez hiányzik” – véli Ted Jelen. De kérdés, hogy lesz-e valódi befolyása a Trump-elnökség alatt. „Egyrészt Trump lusta, és nem akarja a kormányzással járó munkát, másrészt viszont akkora az egója, hogy nem hagyja, hogy Pence arassa le a babérokat” – világítja meg a Narancsnak Clyde Wilcox a Georgetown Egyetemről a következő négy év fehér házi dinamikáját. Jelen szerint „az alelnöknek hagyományosan azt a szerepet kell vállalnia, amit az elnök rá oszt. Pence feltehetőleg azzal fog tehát próbálkozni, hogy Trump tudomására hozza, mi az, ami politikailag kivitelezhető, illetve hogy milyen alkotmányos és jogi akadályok állnak az elképzelései útjában. Ezenkívül ő fog közvetíteni az elnök és a keresztény konzervatívok között.”
Sokan Pence-nek tudják be például, hogy Trump elállt attól a kampányban is többször emlegetett vádjától, miszerint Barack Obama valójában nem Amerikában született. Bár Trump állítólag szívesebben látott volna maga mellett egy pitbullszerű, bármikor támadni kész jelöltet, a gyerekei és veje, akik Trump legfontosabb tanácsadóivá nőtték ki magukat, a keresztény konzervatív jelöltre beszélték rá. A döntés bejött abból a szempontból, hogy Pence meg sem próbálta szalonképesebb irányba tolni Trumpot, inkább legitimálta az elnökjelölt vállalhatatlan kijelentéseit – nyilván annak reményében, hogy január után megvalósul valami a saját álmaiból is.
Trump jórészt Pence-nek köszönheti, hogy az evangéliumi keresztények és a republikánus választók egy része hiteles jelöltnek tekintette őt. A Pew Research Center becslése szerint az amerikai lakosság 26 százalékát (azaz közel 80 millió főt) teszi ki az evangéliumi keresztény populáció – a választás eredménye pedig azt mutatja, hogy annak tagjai elfogadták saját jelöltjüknek Trumpot. „Lehet, hogy nem ő a kedvenc jelöltünk, de ez még nem zárja ki azt, hogy Isten ne őt választotta volna ki arra, hogy valami olyasmit tegyen, amit mi még nem látunk” – mondta Trumpról a neves keresztény jobboldali aktivista, David Barton. „Sok evangéliumi keresztény gondolkodott hasonlóan az elmúlt évtizedek legkevésbé vallásos elnökéről. Voltak, akik Dávid királyhoz hasonlították, aki nőcsábász volt. De azt azért nem gondolnám, hogy Trump Twitter-üzenetei felérnének a 23. zsoltár színvonalához” – mondja Wylcox.
| Vlagyimir Iljics Bannon, a stratéga Trump kabinetje „több évtizednyi progressziót” semmisít meg – idézi a The Guardian jogvédők véleményét. A vezető pozíciókra kiszemeltek közül többen kétes háttérrel rendelkeznek, és olyan kijelentéseket tettek a közelmúltban a muszlimokról, a bevándorlásról vagy a kínzás elfogadhatóságáról, amelyek diszkvalifikálták volna őket bármely másik elnöki adminisztrációban. Michael Flynn nyugdíjazott altábornagy, Trump nemzetbiztonsági tanácsadója például arról híres, hogy előszeretettel nyilatkozik a putyinista RT tévécsatornának, cégei diktátoroknak lobbiznak, a közelmúltban pedig azt írta a Twitteren, hogy a muszlimoktól való félelem teljesen racionális. Jeff Sessions alabamai szenátor elsőként állt Trump mellé a szenátusban, most ő Trump jelöltje a főügyészi posztra. Hisz a globális média-összeesküvésekben, az egyik legkeményebb ellenzője a bevándorlásnak, és egyes beszámolók szerint picinyt rasszista is. Mike Pompeo kansasi kongresszusi képviselő pedig a CIA-t fogja vezetni – ő többek között hősöknek nevezte azokat a hírszerzőket, akik részt vettek a terrorizmussal gyanúsított foglyok kínzásában. A legnagyobb felháborodást viszont Steve Bannon, Trump vezető stratégája váltotta ki. A breitbart.com portál ügyvezető elnökeként ő a szélsőjobboldali propaganda és álhírgyártás egyik amerikai fenegyereke. „Leninista vagyok. Lenin el akarta pusztítani az államot, és nekem is ez a célom. Azt akarom, hogy minden összeomoljon, és elpusztuljon az establishment” – fogalmazta meg pár éve ars poeticáját a Daily Beastnek. A korábban befektetési bankárként dolgozó 62 éves Bannon 2008 óta foglalkozik politikával – akkor igézte meg őt John McCain alelnökjelöltje, a Tea Party színeiben politizáló Sarah Palin. Az elmúlt években több filmet is forgatott róla. 2012-ben, Andrew Breitbart alapító halála után vette át a róla elnevezett konzervatív hírportál vezetését, amelynek célja azóta az „alternatív jobboldal” nézeteinek népszerűsítése. E mozgalom a „fehér identitás” erősítését tartja fő feladatának. Miután Mitt Romney elveszítette Barack Obama ellenében a választást, a Republikánus Párt a bevándorlás reformját jelölte ki a legfontosabb témává, és többek között lehetőséget adott volna egyes illegális bevándorlóknak az állampolgárság megszerzésére. Mivel az elképzelést a Fox News csatorna is támogatta, a Breitbart válhatott a bevándorlásellenes elképzelések egyik legfőbb hirdetőjévé – írja a The New Yorker. Bannon még a legtehetségesebb bevándorlókat sem látja szívesen. Például arról beszélt, hogy nincs rendben az, hogy a Szilícium-völgyi vezérigazgatók „kétharmada vagy háromnegyede” ázsiai (ami persze nem igaz – B. S. K.), hiszen „egy ország sokkal több, mint csak egy gazdaság”. A breitbart.com oldalon a cikkek címkefelhőjében megtalálható a „feketebűnözés” kifejezés is, a „globalistákat” és bankárokat ért támadásaival kapcsolatban pedig többször felmerült az antiszemitizmus gyanúja. Bannon civilizációs háborút indítana a muszlimok ellen, amelynek érdekében összefogna más fehér keresztény hatalmakkal, köztük Oroszországgal. A portálon hirdetett eszméket csempészte bele a kampányba is, így hangozhatott el Trump egyik beszédében, hogy Clinton titokban nemzetközi bankokkal találkozik, akiknek segít felszámolni az Egyesült Államok szuverenitását. Az utolsó kampányvideóban pedig megjelent Soros György arcképe is a szálakat a háttérből mozgató pénzemberek egyikeként. A kampány alatt Bannon úgy becsülte, hogy Clintont kevésbé támogatják a feketék, a latin-amerikaiak és a huszonévesek, mint korábban Obamát, és a fehér középosztály megnyerésével több demokrata államot is elhódíthat Trump. A választás őt igazolta, így Trump kifejezetten hálás neki. Ennek ellenére a University of Nevadán oktató Ted Jelen nem gondolja, hogy betonbiztos lenne Bannon pozíciója. Szerinte minden kinevezés azt szolgálja, hogy Trump bizonyos csoportok kedvére tegyen, de a korábbi évek kabinetjein is azt lehetett látni, hogy az első körben megnevezett tagok közül rengetegen kihullottak menet közben. „Pence választott tisztviselő, aki nagy eséllyel maradni fog, de Bannon helyzete távolról sem ennyire egyértelmű” – fogalmazott. Ryan Lizza, a The New Yorker újságírója viszont korántsem ennyire optimista: ő úgy látja, hogy Bannon lehet a legbefolyásosabb ember a Trump-féle Fehér Házban. |
