Élőben közvetítette a koronavírusról beszámoló kínai újságíró, ahogyan eljönnek érte a kormány emberei és elviszik

  • narancs.hu
  • 2020. február 29.

Külpol

Hátborzongató.

Li Zehua a kínai állami tévé, a CCTV munkatársa volt, de a hónap elején kilépett, mert a cenzúra nem engedte, hogy a koronavírus-helyzetről beszámoljon. Azóta a közösségi médiában közöl videókat Vuhanból, a fertőzés gócpontjából – írja az Index.

A videói közült több is nagy vihart kavart az interneten: az egyiken például egy utcán heverő halottnak tűnő férfi látszott, egy másikon pedig egy krematórium alkalmazottai beszélnek arról, hogy fizetésemelést kapnak, és rengeteg a holttest, amivel foglalkozniuk kell.

Szerdán is posztolt egy videót, közvetlenül az előtt, hogy letartóztatták: ebben az látszik, ahogyan az kocsijában ülve, vezetés közben arról beszél, hogy egy civil autóval követik. Miután hazatért, egy újabb videóba kezdett bele, és az élő stream közben dörömböltek a lakása ajtaján. Jól látszik, ahogyan civil ruhás emberekkel beszél, akik letartóztatják, és elvisizk.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.