A demokratikus Magyarország kormányai és politikusai soha nem tudtak igazán mit kezdeni május 8. ünnepével. Nem könnyű feladat jól kezelni, de annál biztosan volna jobb megoldás, mint hogy hallgatunk róla. Még 2009-ben írtuk: „Ez a csönd Magyarország európai helyének és mivoltának is a csődje. Az európai nemzetek közösségének összetartó ereje ugyanis épp az antifasiszta konszenzus: az alapvető és nem megkérdőjelezhető tudás arról, hogy a fasizmus, a nácizmus, és mindaz, amihez ezek vezettek, a II. világháború az emberi történelem legsötétebb fejezetei. És hogy a II. világháború vége, a német fegyverletétel évfordulója e közösség legnagyobb ünnepe.”
Mondanunk sem kell, hogy azóta a helyzet csak rosszabbodott, és május 8-át (vagy 9-ét) a magyar kormány, a köztársasági elnök vagy éppen a házelnök szóra sem méltatja.
Idén azonban a győzelem napjának aktuálpolitikai jelentősége van. Oroszország hagyományosan grandiózus, birodalmi ünnepségére az AFP francia hírügynökség összegzése szerint – az ismert okokból – 68 meghívott állam- vagy kormányfő közül csak 22-en mennek el Moszkvába. Magyarországot ma reggeli bejelentése szerint Szijjártó Péter külügyminiszter képviseli.
Tegnap Lengyelországban volt egy másik, szimbolikus jelentőségű európai találkozó is, amely a magyar sajtót nem érdekelte, de mint mindjárt látni fogjuk, legalább a magyar kormányt sem. „Az ünnepségeket a szombati moszkvai győzelem napi parádét megelőzően szervezik” – fogalmaz az MTI összefoglalója, amely ebben a formában, ahogyan mondani szokás, nem bontja ki az igazság minden részletét. Az ünnepségeket ugyanis a moszkvai parádé ellenében szervezték.
| ||
Elég tovább olvasni az MTI tudósítását, hogy lássuk, milyen hangulatban zajlott a találkozó: a gdański származású Donald Tusk, az Európa Tanács elnöke a város lengyel–német történetét mint az európai integráció előképét értelmezte. A világháború történelmi tanulságait összegezve annak a véleménynek adott hangot, hogy az európai politikusoknak „előre kell látniuk lépéseik következményeit is”. „Az európai vezetők közül többen éppen azért nem vesznek részt a szombati moszkvai katonai parádén (…), mert használják képzelőerejüket.” „Elgondolkodtunk azon, vajon milyen jövőbeli győzelemre gondol a szervezője” – tette hozzá.
A felszólalók közül kiemelt helyet kapott Petro Porosenko, aki Donald Tusk és a házigazda, Bronislaw Komorowski között ült a pódiumon. Az ukrán elnök kifejtette: éppen a napokban, az ukrán válság során dől el, hogy Európa képes-e levonni a második világháború tanulságát. Elmondta: az orosz–ukrán konfliktussal kapcsolatban az Európai Unió az egység, a szolidaritás „valódi próbáján” megy keresztül. „Éppen Ukrajna jelent valódi kihívást Európának” – hangsúlyozta. „Ukrajna cserbenhagyása azok emlékének elutasítását jelentené, akik más háborúknak estek áldozatul” – tette hozzá.
Most visszavesszük a szót a távirati irodától, és nézzük, kik fogadták el a lengyel elnök meghívását, és kik jelentek meg a gdański Nemzetközi Szolidaritás Központban. Az Európa Tanács elnöke mellett Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár is tiszteletét tette, illetve eljött néhány nyugat-európai miniszter és egyéb méltóság. Az egykori szovjet érdekszféra országai azonban jobbára mind magas szinten képviseltették magukat: itt volt az ukrán, a román, a bolgár, a cseh, a horvát, a litván és az észt államelnök, míg Szlovákiát Robert Fico miniszterelnök, Lettországot pedig a parlament elnöke képviselte. Ebbe a névsorba remekül beleillene a három magyar közjogi méltóság bármelyike, de úgy látszik, nem tudtak időt szakítani rá. De még csak egy mezei minisztert sem tudtak találni, aki megragadott volna egy mécsest.
Orbán Viktor tegnap a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara 2015. évi taggyűlésén szólalt fel, ami egyrészt kihagyhatatlan program, másrészt, mint tudjuk, Orbánt nem igazán látják szívesen mostanában Lengyelországban. Ilyen protokolláris programhoz amúgy is jobban passzolt volna Áder János. A köztársasági elnöki hivatal honlapja szerint májusban két, azaz 2 darab nyilvános programja van Áder Jánosnak, de ez speciel nem fért be harmadiknak. Kövér László pedig a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács ülésén vett részt csütörtökön, amely alapvető fontosságú szervezetnek Kövér az elnöke (és mint közismert, Szili Katalin az alapító és tiszteletbeli elnöke).
A közjogi méltóságok és a kormánytagok helyett Mátrai Márta képviselte Magyarországot. Ha valaki esetleg nem ismerné: ő háznagyi minőségében Kövér László helyettese.
| ||
A magyar diplomácia újabb leleményes, unortodox húzása ez. Adott a nácizmus legyőzését ünneplő és Európa összetartozását, Kelet-Európa integritását demonstráló megemlékezés, és adott a halálbüntetés napirendre vétele óta még rosszabb diplomáciai helyzetünk, nem is beszélve Orbán és Putyin közös üzleteiről. Ebben a helyzetben olyan embert küldtünk az európai vezetők közé, akinek a neve külföldön teljesen ismeretlen, a tisztsége értelmezhetetlen, és semmilyen diplomáciai rutinja nincs.
Mátrai Márta megpróbálhatta volna kimagyarázni ezt a kínost húzást, de sajnálatos módon – saját bevallása szerint – angolul egy büdös szót nem beszél.
