Nigériai választások

Fordulat előtt

  • - kovácsy -
  • 2015. május 2.

Külpol

Több mint egy hetet csúsztak a nigériai választások a Boko Haram támadásai miatt. A hadsereg nem vállalta ugyanis, hogy az iszlamista felkelőkkel folyó harcok közepette még a szavazás biztonságáért is kezeskedjen.

Legalábbis így hangzott a hivatalos magyarázat, amelyet elég keményen megkontráztak a bajt keverni mindig kész „rossz nyelvek”. Mi magunk is többször beszámoltunk a Boko Haram gaztetteiről (legutóbb: Az ő kalifátusuk, Magyar Narancs, 2015. március 5.), és képtelenek voltunk megmagyarázni, hogy egy közel száznyolcvan milliós ország direkt erre a célra beszerzett haditechnikájával képtelen nemhogy elbánni, de komolyan harcba szállni a felkelőkkel. Eközben a Boko Haram újabb és újabb településeket támadott meg az ország északkeleti részében, és tucatszám rabolt el nőket, gyerekeket. A hivatalos magyarázkodásokkal szemben kevésbé megértő újságírók összefüggést véltek kirajzolódni a katonai kudarcok és a kormányzó párt választási felkészületlensége között. Ez különösen az elmúlt napokban bejelentett harctéri sikerek fényében vált gyanússá. Igaz, a fordulathoz a szomszédos Niger, Csád és Kamerun hadserege is hozzájárult, amit ­Goodluck Jonathan államfő (57) és Népi Demokratikus Pártja (PDP) sem hallgatott el. Ez sem feledtette azonban – és a PDP választási kilátásainak sem tett jót –, hogy tavaly összesen úgy tízezer embert gyilkolt meg a Boko Haram. Ehhez jöttek még a – Nigériában nem épp új keletű – korrupciós botrányok, és az olaj árzuhanása, mint Goodluck Jonathan reménybeli újraválasztásának megannyi komoly akadálya. Pontosabban inkább nehezítő feltétele, hiszen olyan még nem fordult elő Afrika legnépesebb országában, hogy egy hatalmon lévő pártnak szabályosan, választások eredményeképpen kellett volna vereséget szenvednie. Ez ügyben mindig a hadsereg intézkedett puccs formájában, és Jonathan mostani ellenfele, a 73 éves Muhammadu Buhari is így, az 1983-as katonai hatalomátvétel egyik irányítójaként vált ismertté. Ő maga utóbb megpróbálta legalábbis relativizálni puccsbeli szerepét, aminek határt szabott, hogy ő lett az államfő, és ebben a minőségében jelentős számú főhivatalnok korrupció miatti bebörtönzésében vállalt szerepet. Gazdaságpolitikáját viszont nem igazán tudta kibontakoztatni, ezt már a két évvel későbbi újabb puccs vezetői vállalták magukra – hasonló sikerrel –, ő maga pedig három évet őrizetben töltött. Ezt követően egy ellenpuccs vezetője az állami olajipar bevételeinek újraelosztását végző cégben ajándékozta meg egy állással – és furcsa módon nem vetődött föl vele szemben a korrupció gyanúja, csak azt hányták a szemére kritikusai, hogy túl bőkezű a hadsereg javára.

Hogy aztán ez a bőkezűség mennyiben szolgálta a nigériai honvédelmet, az már más kérdés, a máig ható és fentebb említett katonai következmények felől nézve itt is sötét ügyekre kell gyanakodnunk. És ugyanez a helyzet az egész olajiparral. Nigéria a hetvenes évektől egyre komolyabb olajexportőrré vált. Az állami felügyelet egyrészt korlátozta a rugalmas fejlesztéseket, másrészt milliárdokat vont ki a gazdaságból a hírhedten elfertőződött korrupció görbe útjain. Nigéria értékes éveket és eszközöket veszített el, miközben a méretei középhatalmi szerepkörre predesztinálták volna – ütőképes gazdasággal. Ehelyett még a felhasznált olajipari termékek hetven százalékát is importból szerzi be, hogy azután jelentős ártámogatással értékesítse őket, mert nem építette ki a szükséges feldolgozó kapacitásokat. És alapjában véve mindez változatlan maradt 1999 után is, amikor az egymást követő puccsok hosszú éveit (és egy korábbi, rövid időszakot) követően újra eljött a demokratikus választások korszaka. Egyáltalán nem volna újdonság Nigéria történetében, ha Buhari megválasztása esetén valamiféle, a liberális demokráciára emlékeztető rendszer kialakításán kezdene munkálkodni, hiszen az 1999-es demokratikus fordulat is egy korábbi huntavezetőnek, Olusegun Obasanjónak volt köszönhető. És a Buhari körül kialakult ellenzéki pártszövetség, a Minden Haladó Erő Kongresszusa – APC támogatói hasonló változást remélnek.

De lapzártakor itt azért még nem tartunk. A vasárnapi választásokra technikai problémák miatt sok körzetben rá kellett húzni még egy napot, az eredményeket pedig keddre ígérték. A lakosság mindenesetre hatalmas lelkesedéssel és reményekkel telve vesz részt a választásokon, amelyeket egyes nyugati megfigyelők az évtized fő afrikai eseményének tartanak. Ez talán túlzás, de a demokráciának valóban erős bizonyítéka volna egy esetleges hatalomváltás a választások eredményeként – amelyek során egyébként a szenátusi és képviselőházi tagokat is újraválasztják. Kialakulhat tehát egy látványosan átformálódott és a korábbinál kevésbé romlott politikusi gárda. A példamutató választásokhoz az is hozzátartozik, hogy mindkét fél elfogadja az eredményt (a további tucatnyi, de esélytelen jelölt támogatóinak bosszújától talán kevésbé kell tartani), és ezúttal elmaradnak az utólagos tiltakozások, amelyek négy éve több száz emberéletet követeltek.

Lapzártánkkor még csak szivárogtak az eredmények, amelyek a nyugalmazott tábornok, Muhammadu Buhari előnyét mutatják. Hátravannak viszont pontosan azok a népes déli szövetségi államok, ahol Jonathan, az egykori zoológus professzor támogatottsága nagyobb. Az sem biztos, hogy győztest tudnak hirdetni. Ehhez ugyanis nem elegendő a szavazattöbbség. Az is kell, hogy a 36 tagállam legalább kétharmadában legalább 25 százaléknyi szavazata legyen a győztesnek. Ellenkező esetben második forduló következik, és ekkor már talán a biometrikus szavazógépek működésében sem lesznek zavarok.

Figyelmébe ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Halk, mély morgás

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

 

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.

Szerelem és politika

„Ötvenegy éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Tánczos Gábor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, a Győrffy kollégium volt tagja, ismert publicista. A pedagógián kívül behatóan foglalkozott a NÉKOSZ történetével és a romániai magyar kultúrával.”

 

Előrehozott 2026

Olyan intenzitással történnek az események a magyar belpolitikában az utóbbi hónapokban, hogy immár komolyan felvethető: Orbán rendszerét akár a 2026-os általános választások előtt is le lehet váltani. Ideje hát gondolkodni ilyen forgatókönyveken is.