November közepén még csak az Egyesült Államok vétózta meg a Biztonsági Tanácsban az ENSZ-főtitkár újrajelölését. Mikuláskor már hét lehetséges afrikai jelölt neve volt ismert. Kibontakozóban a zsarolás, a belátás és a kompromisszumos elkenés együttes győzelme - csak nem világos, mi fölött.

Butrosz Butrosz-Gálit, a 74 éves egyiptomi kopt arisztokratát, országa volt külügyminiszterét, a régi vágású francia diplomáciai iskola egyik utolsó képviselőjét sok mindenért lehet nem szeretni. Amikor 1990-ben hivatalba lépett, éppen bontakozni látszott a szép új világrend, amelyben már nem az amerikai-szovjet hidegversengés határozza meg a világeseményeket. Új rend, új nemzetközösség, tehát új világszervezet. Úgy hitték akkor az ENSZ-palota mind a harmincnyolc emeletén, hogy a kétszeres Butrosz alkalmas lesz az ENSZ megreformálására, és az addigi sóhivatal most már határozottan, bölcsen - sőt: olcsón - hozza majd zsinórban az igazságos, hathatós döntéseket, történelem vége, örökbéke.

Igaz, hogy Szomália, Bosznia vagy Közép-Afrika ügyében sokan voltak és maradtak sárosak, de az ENSZ sem tüntette ki magát, ami a tetterőt illeti. A szervezeti reform sem haladt előre, a New York-i palotát majd´ szétveti az ENSZ-alkalmazottak tömege. Márpedig az amerikai Kongresszus addig nem akarja rendezni a tartozásait a világszervezettel szemben, amíg nincs reform és nincs hatékonyság. Márpedig az USA állja az ENSZ-költségvetés negyedét, pillanatnyilag a be nem fizetett amerikai tagdíj teszi ki a hátralékok felét. Márpedig az összesen hárommilliárd dollárnyi hátralék hovatovább megfojtja a nemzetek szövetségét.

Az Egyesült Államok tehát meg tudja szorongatni a szervezetet. És Amerikában Butrosz-Gálit nem állhatják. Jobban beszél franciául, mint angolul, nem tart sajtótájékoztatókat, nem édeskedik az amerikai közvéleménynek, ami ottani olvasatban és röviden annyit jelent: szarik ránk. Csak hát egyre inkább úgy tűnt: mindenkire szarik, kezdve közvetlen munkatársaitól, helyetteseitől az egész apparátuson át a világ közvéleményéig. Egyszer gáncsoskodóan óvatosnak, máskor arrogánsan konoknak mutatja magát - természetesen a világpolitika és a sajtó éppen érintett szegmentuma iránt, csak ez történetesen mindig a többség. Elég súlyos példa volt, amikor pár éve megvétózta, hogy az amerikaiak bombákkal szórják meg a boszniai szerbeket.

Van olyan vélemény, mely szerint Madeleine Albrightnak, az immár külügyminiszterré avanzsált amerikai ENSZ-nagykövetnek, sőt magának Clintonnak is jól jön Butrosz-Gáli bűnbakká avatása, az USA saját ENSZ-béli bénázását kenik el így. Tény, hogy Washington világossá tette: nem fogadja el tovább a főtitkárt. És a tény az olyan, hogy meg kell hajolni előtte. Az egységes Butrosz-Gáli-párti európai és afrikai front széttöredezett, leginkább még a franciák csörtettek kard, de ők Amerika iránt mindig, ha lehet. Végül ő maga, Butrosz-Gáli állt el az újrajelöltetéstől.

Az a kialakult szokás, hogy egy-egy földrész két időszakon át ad ENSZ-főtitkárt - mert általában újraválasztják a hivatalban lévőt. Ezért most újra Afrikán a sor. A földrész politikusai nem akarják kihagyni ezt az esélyt, így a múlt héten már négy jelölés is érkezett a Biztonsági Tanácshoz. A legesélyesebb a ghánai Kofi Annan, jelenleg főtitkárhelyettes, a békefenntartási ügyek irányítója.

A nigériai, elefántcsontparti és mauritániai jelölt mellett felmerült még egy szenegáli, egy tanzániai és egy ugandai politikus neve is. Így a két, korábban latolgatott politikusnő, a norvég Gro-Harlem Brundland és a japán Sadako Ogata esélyei meggyengültek. Ha a Biztonsági Tanács tizenöt tagja közül kilenc az állandó tagok vétója nélkül mégis elfogadja a jelölésüket, a 185 tagállam képviselői rájuk is voksolhatnak. Aztán Amerika penget, a gépezet csikoroghat tovább.

- kyt -