Észak-írország: Két hónap a világ

  • - b -
  • 1999. december 2.

Külpol

Lapzártánk idején tartotta ülését az északír tartományi nemzetgyűlés, az a testület, amely a tavaly népszavazáson megerősített nagypénteki egyezmény alapintézménye hivatott lenni. A képviselők 1998. júniusi megválasztásuk óta most ültek össze másodszor. És most is csak rettentő balhézás után.
Lapzártánk idején tartotta ülését az északír tartományi nemzetgyűlés, az a testület, amely a tavaly népszavazáson megerősített nagypénteki egyezmény alapintézménye hivatott lenni. A képviselők 1998. júniusi megválasztásuk óta most ültek össze másodszor. És most is csak rettentő balhézás után.

A nemzetgyűlésnek, az autonóm Észak-Írország korlátozott jogkörrel rendelkező parlamentjének a következő napokban az lesz a feladata, hogy megválassza a tartomány kormányát, azaz kijelölje azt a tíz férfiút, akik az első miniszter és helyettese mellett olyan kevéssé izgalmasnak tűnő területeken, mint a halászat, a mezőgazdaság, az idegenforgalom vagy az oktatás Londontól független, helyi adminisztrációt működtethetnek majd. A honvédelem, a külkapcsolatok, a rendőrség és a pénzügyek továbbra is a brit kormány fennhatósága alá tartoznak.

Pimf dolog, mondhatnánk.

És mennyire nem lenne igazunk!

Az északír kabinet tagjai, akárcsak a nemzetgyűlés képviselői 1998-ig ugyanis leginkább polgárháborúban álltak egymással. A 108 fős nemzetgyűlésben a mérsékeltnek számító és a belfasti egyezményt támogató pártok, a protestáns, tehát a brit koronához hű Ulsteri Unionista Párt (UUP, 28 mandátum) és a nacionalista, azaz ír katolikus Szociáldemokrata Munkáspárt (SDLP, 24 mandátum) képviselői vannak többségben (együtt a magát etnikai-vallási alapon nem meghatározó Szövetség Párttal). A rendezést elutasító protestánsoknak vagy egy tucat hely jutott, és 18 az Ír Köztársasági Hadsereg politikai fedőszerveként számon tartott Sinn Féinnek.

Mármost ezek a pártok nem a normális demokráciákban megszokott módon, minden kötöttség nélkül koalíciózhatnak egymással. A belfasti egyezmény azt írja elő a számukra, hogy a kormányban mindegyik párt mandátumainak arányában képviselje magát - ezt a módszert, ami a konszenzust kényszerré teszi, s amit kitalálójáról, egy XVIII. századi belga tudósról D´Hondt-formulának neveztek el, rendszerint a vallásilag, etnikailag vagy politikailag súlyosan megosztott társadalmakban alkalmazzák. Az északír kabinetben így a UUP kénytelen lesz együtt ügyintézni a Sinn Féinnel - azzal a Martin McGuiness-sel például, aki 1969-ben, siheder korában Londonderryben, a legsúlyosabb zavargások idején az IRA helyi irányítójaként tűnt ki katonai képességeivel, hogy aztán később az IRA katonai tanácsának tagságáig vigye.

Ám a mérsékelt unionista politikusok korántsem zárnak ki minden együttműködést az általuk terroristának, de legalábbis obsitos terroristának tekintett Sinn Féin-képviselőkkel.

Fegyverbarátság

A UUP és vezetője, a Nobel-békedíjas David Trimble mind ez idáig azt szabta a kabinet megalakulásának feltételéül, hogy az IRA szolgáltassa be a fegyvereit. Azaz a leszerelést. Maga a belfasti egyezmény erről kevés szót ejt, határidőt nem szab neki, s rá vonatkozóan Gerry Adams, a Sinn Féin vezetője soha egyetlen ígéretet sem tett a nyilvánosság előtt; ha kérdezték, leginkább avval a mérsékelten szellemes viccel ütötte el a választ, hogy először a brit hadsereget kéne kipenderíteni a tartományból, hisz nekik van a legtöbb fegyverük. Az IRA tagjainak számára - akik meggyőződése szerint ők már így is többet szívtak a kelleténél, például lenyelték azt, hogy az egyezmény kimondja: Észak-Írország csak a tartomány többségének akaratából egyesülhet Írországgal - a fegyverek beszolgáltatása egyenlő lenne a feltétel nélküli megadással; és nem kétséges, hogy Észak-Írország katolikus lakói is nagyobb biztonságban érzik magukat a fegyveres IRA-val, mint a fegyvertelennel. Adams, aki - amellett, hogy az IRA egyik vezetőjének tartják - demokratikusan megválasztott politikus is, csak óvatos engedményeket tehet e tekintetben - és ha kimennek mögüle a választói, és elveszti az IRA támogatását is, nemcsak neki, de az egyezménynek is lőttek.

És nemcsak Adams, de Trimble is túsza a saját választóinak és azok jól fejlett paranoiájának. A Sinn Féin egy éve nem hajlandó egyértelműen elkötelezni magát az IRA leszerelése mellett: Trimble pártjának többsége pedig kitart amellett, hogy nem rendelnek egy hivatalban gengszterekkel. A patthelyzet idén júniusban már-már a rendezés összeomlásával fenyegetett: ekkor hívták vissza villámmal George Mitchell amerikai szenátort, aki 1997-98-ban közvetítőként döntő szerepet játszott az egyezmény tető alá hozásában. A többhetes tárgyalássorozat után Trimble beleegyezett a kormány megalakulásába anélkül, hogy az IRA-nak akár csak egyetlen tölténytől is meg kelljen szabadulnia. Cserébe az IRA ígéretet tett arra, hogy egy tagját delegálni fogja a leszerelés gyakorlati részleteiről folyó tárgyalásokra (melyeket egy nyugdíjas kanadai generális, John de Chastelain koordinál).

Sovány engedmény, amit David Trimble csak nagy nehézségekkel tudott elfogadtatni pártja múlt hét végi küldöttgyűlésén. És súlyos árat fizetett érte. Megígérte ugyanis, hogy ha 2000 februárjáig az IRA nem kezdi meg a fegyverek beszolgáltatását, ő és a kormány három unionista tagja lemondanak. Azaz Trimble, bár saját híveihez szólt, az IRA-nak adott ultimátumot: ha két hónapon belül nem adják meg magukat, a békefolyamatnak vége. A végjáték elkezdődött.

- b -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.