Magyar Narancs: Az amerikai sajtóban rendhagyó elnökválasztásként kezelik a mostanit, miközben, ha pusztán az egyes államokban elért eredményeket nézzük, komolyabb meglepetésről egy-két kivétellel nemigen lehet beszélni.
Szelényi Iván: Igen, bár azért még nem ismerünk minden adatot, és arra is fel kell készülni, hogy jönnek az újraszámlálások, illetve a megtámadott eredményeket érintő vizsgálatok. A vírushelyzet miatt nagy számban érkező levélszavazatok, és az, hogy végül is egy hivatalban lévő elnököt váltottak le, mégis különlegessé teszik ezt a mostani voksolást. Egyébként nagyon hasonló a helyzet a négy évvel ezelőttihez, akkor Hillary Clinton körülbelül hárommillióval, Biden most nagyjából négy és fél millióval kap többet, mint Trump, csak Bidennek ez az elektori szavazatok számát tekintve is elég a győzelemhez. Hozzá kell tenni, 1900 óta nem volt ilyen kiugróan magas a választási részvétel, mint most. Trump több szavazatot kapott, mint négy éve, elnök ennyi szavazatot még sosem kapott, csakhogy elnökjelölt sem kapott soha ennyit – még többet.
MN: A választások előtt sokan kék hullámot vártak, helyette kiélezett, utolsó pillanatig tartó verseny lett belőle, szűk győzelmekkel a billegő államokban. Mi olvasható ki ebből?
SZI: Ez Trump elnök meglepő sikere. Én azt hittem, hogy a négy rettenetes év után le fogják őt seperni, ehhez képest rengetegen szavaztak rá. A BBC-nek volt egy exit pollja, amely azt mutatta, hogy a fehér férfiak erősen Trump-szavazók. A nők nem, ők már Biden felé húztak, de a férfiak igen. Az derült ki sajnos, hogy ez etnikai alapú választás volt sok szempontból. A fehér férfiak a saját privilégiumaikat féltve szavaztak ilyen magas számban Trumpra.
MN: Mi volt az, amivel a kampányban meg tudta szólítani a szavazókat az egyik és a másik oldal? Ha úgy vesszük, mindkettő sikeres volt, mert mindkét oldal rekordmagas eredményt ért el.
SZI: Szintén a BBC exit pollja kérdezett rá, hogy mi a legfontosabb kérdés most a választók szerint, és a válasz egyértelműen az volt, hogy a gazdaság. Ám a demokraták a koronavírussal foglalkoztak elsősorban, míg Trump, amikor egy kicsit józanabbul állt a kampányhoz, a gazdaságot vette előre, és ez vélhetően igen sok szavazatot hozott neki. A politikusoknak szembesülniük kell azzal, hogy a gazdasági szempontokat is muszáj érvényesíteniük a járvány kezelése során. Nem mondhatják, hogy minden egyes ember élete ugyanannyira számít, hiszen nem tudják, hogy mennyi gazdasági kárt tudnak a társadalom szempontjából vállalni. Európában is arra kell a politikusoknak kitalálniuk valamit, hogy hogyan lavírozzanak a gazdaság megmentése és a járvány kezelése között. A kampányban a republikánusok érzékenyebbek voltak a gazdasági kérdésekre. Biden végül is azzal nyert, hogy sokkal jobb volt a kampánya a kisebb középnyugati kulcsállamokban. Ez az, amit blue wallként emlegetnek, Michigan, Wisconsin, Illinois és Pennsylvania. Ezeket, ha szűken is, de megnyerte Biden, pedig volt egy elszólása is az olajipar visszaszorításával kapcsolatban, ami nagyon nem jött jól neki, hiszen az olajipar az egyik legerősebb ágazat az Egyesült Államokban.
MN: Az új elnök innen nézve sem lesz egyszerű helyzetben, hiszen egyfelől a hagyományos iparágakat, és az azokban dolgozókat is támogatnia kell, másfelől a saját pártjában erős a zöld lobbi is, sok fiatal, progresszív demokrata politikus sürget alapvető változásokat ezen a téren.
SZI: A zöld new deal a terítéken van. Érdekes egyébként, hogy az úgynevezett squad, a négy radikális fiatal képviselőnőből álló csoport (Alexandria Ocasio-Cortez, Ilhan Omar, Ayanna Pressley és Rashida Tlaib – a szerk.) nagyon jó eredményt ért el most is. A fiatal demokrata politikusoknál volt egy erős balra nyitás, míg a fiatal republikánusoknál ehhez hasonlóan lezajlott a jobbra nyitás, vagyis tovább polarizálódik a helyzet. Ebből a szempontból egyébként nagyon szerencsés a Biden–Harris-kettős. Biden az egyik utolsó olyan politikus, aki demokrata létére könnyen szót ért a republikánusokkal is. Már azokkal, akikkel lehet beszélni egyáltalán. Egyébként még alelnökként ezzel fel is idegesítette Barack Obamát, aki egyáltalán nem ilyen karakter volt.
MN: Érdekes volt látni, hogy a republikánusok mérsékeltnek nevezhető szárnyából többen is inkább húztak Biden, mint Trump felé. Gondolok itt például a McCain családra, akik konkrétan kampányoltak is a demokrata jelölt mellett.
SZI: Azok szólaltak fel a párton belülről Trump ellen, akiknek nem volt hivataluk. Akiknek volt, ők inkább csendben maradtak, egyebek közt azért is, mert tartottak a szélsőjobboldali sajtótól, az ugyanis nagyon csúnyán rá tudott szállni egy-egy politikusra. A McCain család szembenállása pedig az után a sok aljasság után, amit Trump mondott McCain szenátor halálát követően, nem lehetett meglepetés.
MN: Arizona, McCain otthona át is állt, ha úgy vesszük, és Bidenre érkezett a legtöbb szavazat.
SZI: Az ő hősük John McCain, és hiába volt az állam régóta republikánus, ha az elnök nemtelen módon megtámadta a hősüket, várható volt, hogy annak lesz következménye.
MN: Az jól látszott az ilyen átforduló államokban is, hogy nagyon erős a vidéki és a városi szavazók közötti különbség. Sok államban a megyék vörösek voltak, a városok kékek, és a nagyobb lélekszámú települések fordították demokrata oldalra a területük kiterjedtebb részén egyébként republikánus államokat.
SZI: Igen, de ez is etnikai alapú felállás, hiszen a városok lakossága jellemzően vegyes összetételű, míg a vidék homogénebb, úgy is mondhatjuk, fehérebb. Volt itt is valami változás, elsősorban a latinók között, ugyanis Trumpnak sikerült közülük sokat a maga oldalára állítania.
MN: Az, hogy Floridában nem tudott fordítani Biden, nagyrészt ezen múlott.
SZI: Kuba kérdése nagyon erősen hatott. A latinók többsége persze megmaradt demokrata pártinak, de a kisebb részük meggyőzése is elég volt Trumpnak. Nagy kérdés, hogy erre hogyan fog reagálni majd Biden Kuba-politikája.
MN: Az elemzők szerint az is közrejátszott például Bidennek a vártnál gyengébb Miami–Dade megyei eredményében, hogy a Trump-kampány meg tudott győzni sok kubai és venezuelai származású szavazót, hogy a demokrata jelölt páros, illetve a Demokrata Párt a szocializmus felé vinné az országot.
SZI: Ami azért is meglepő, mert Bidenről sok mindent lehet mondani, de azt, hogy baloldali lenne, biztosan nem. Ő középutas demokrata, ilyen szempontból Clintonékhoz vagy Obamához hasonló, és nem annyira Bernie Sandershez. Nem véletlen, hogy Trump jobban szerette volna, hogy Sanders legyen az ellenfele, mert akkor kommunistázhatott volna éjjel-nappal. De Sanders ezt a választást nem nyerte volna meg, hiába karizmatikus politikus. Biden nem karizmatikus, de úgy tűnik, most nem is erre volt elsősorban szükség.
MN: A fekete választók viszont egyértelműen Biden és Harris mellett álltak ki.
SZI: Valóban, bár ez sem ilyen egyszerű.
A részben dél-ázsiai, részben fekete származású Kamala Harrisnek a fekete közösségben mégsem volt túl nagy a népszerűsége előzetesen, ami a korábbi kaliforniai ügyészi tevékenységével függött össze. Az iskolakötelezettségi ügyekben például elég szigorú volt, sokszor feketék ellen emelt vádat, emiatt pedig az afroamerikai közösségekben sem neki, sem Bidennek nem volt kifejezetten kiugró a támogatottsága.
MN: Ahhoz mégis elég volt, hogy Philadelphiában vagy Atlantában fordítani tudjanak.
SZI: Persze, az exit pollok szerint Trumpot a feketéknek mindössze 12 százaléka támogatta. Itt inkább az a kérdés, hogy mennyien mentek el. Egészen biztos, hogy Biden és Harris nem tudta úgy mozgósítani a fekete közösséget, mint annak idején Barack Obama. Egyébként korábban Harris maga is támadta Bident, mert 1994-ben megszavazta Bill Clinton elnöksége alatt a három dobás törvényt, vagyis, hogy a harmadik alkalommal visszaeső bűnöző gyakorlatilag automatikusan életfogytiglant kap. Ez rengeteg feketét aránylag kisebb bűncselekmények esetében is fenyeget, és ezt azért nem írják Biden javára.
MN: Gyakran hallható elemzői vélemény, hogy ugyan borítékolható volt, hová szavaznak a nagyvárosok, illetve a vidéki kistelepülések, az már korántsem, hogy merre fordulnak a kertvárosok, elővárosok. Sokak szerint ezek a területek hozták el a győzelmet Bidennek.
SZI: Erre pontos adatok most még nincsenek, de az valóban látszik, hogy az elővárosokat elveszítette Trump. Hozzá kell tenni, az elővárosok is átalakulóban vannak, a tehetősebb feketék is elővárosokba költöznek, és a középosztály homogenitása is megszűnni látszik ezeken a részeken. Ami világosabb, hogy a női szavazók, akik kicsivel ezelőtt szinte egyöntetűen republikánus pártiak voltak, erőteljesen és többségükben a demokraták felé fordultak. Ebben Trump kínos hímsoviniszta megnyilvánulásai és zaklatási ügyei könnyen katalizátorként hathattak. Érdekesség viszont, hogy úgy tűnik, az iskolai végzettség nem olyan döntő tényező, mint sokan hitték. Az egyetemi végzettségűek többsége demokrata szavazó, az alacsonyabb végzettségűek inkább a republikánusok felé húznak, de a különbség gyakorlatilag árnyalatnyi. Magyarországgal összevetve látványos ez például, mert itt viszont drámaian erős a végzettség szerinti elkülönülés.
MN: Tehát nem a középosztály, nem az előváros, nem a végzettség a meghatározó. A nemi különbségen túl mi lehet itt a háttérben?
SZI: Ahogy már mondtam, egyértelműen az etnikai kérdés. A szavazók jelentős részét a fehérek félelme motiválta a nem fehérektől. Azt, hogy Trump elnök politikáját 70 millió szavazó támogatta, ennek lehet betudni. Mint ahogy azt is, hogy a demokrata jelöltre 74,5 millióan szavaztak. Nem Biden tudott így mozgósítani, hanem a Trump-ellenesség. Könnyen lehet, hogy ha egy erősebb demokrata csapat áll ki, még nagyobb lett volna a különbség.
MN: És mi lehet a demokrata válasz erre az etnonacionalizmusra?
SZI: Rövid távon, amennyiben a szenátusban meglesz a demokrata 50 százalék legalább, akkor várhatóan sor kerül az illegális bevándorlók helyzetének rendezésére. Ez egy tízmilliós csoport, azt hiszem, az ő ügyüket Bidenék gyorsan megpróbálják majd megoldani. A kisebbségek szerepe sorsdöntő kérdés lesz a közeljövőben, Amerika demográfiai mutatóit elnézve a fehér többség és a bevándorló, illetve fekete kisebbség aránya gyorsan változni fog. Erre kell olyan, az etnonacionalista, fehér radikális válasszal szembeni megközelítést kidolgozni, ami a társadalmi feszültségeket enyhíteni tudja.
MN: Ennek a kérdésnek a dinamikáját miért nem érzékelték jól a közvélemény-kutatások?
SZI: Az említett elővárosokat nagyon nehéz mérni, és a mostani választásnak az egyik legnyugtalanítóbb tanulsága éppen a közvélemény-kutatások megbízhatatlanná válása volt. Úgy tűnik, hogy a társadalom alsó és felső 20 százaléka lényegében mérhetetlenné vált, és őszintén szólva, ebből nem is nagyon látom a kiutat egyelőre. Az emberek egyszerűen nem hajlandóak válaszolni, a súlyozás pedig sokszor félrevezető. Sokan az online felmérésekben bíznak, bár a YouGov is nagyokat tévedett most. Mások a big datában, de ott is probléma, hogy ha a kisebb egységek bizonytalanok, az összesített adatok is azzá válnak.
MN: A vidéki szavazóbázis megszólításához az etnonacionalizmuson túl nincs más út?
SZI: Bizonyára van, de Trump sem tudott más területen kiugró eredményeket felmutatni. A Kínával folytatott kereskedelmi háború a vidékre is rosszul hatott, és az sem jött össze az elnöknek, hogy munkahelyeket hozzon vissza az országba – végül is nőtt a munkanélküliség. A bevándorlás szigorítása hatott legfeljebb jól az alsóbb osztályoknál, hiszen a bevándorlók elsősorban számukra jelentenek konkurenciát, de ez sem volt átütő jelentőségű.
MN: A külpolitika mennyire számított kampánytémának?
SZI: A külpolitika hagyományosan nem az, nem nagyon lehet vele szavazatokat nyerni. Tehát nem a külpolitika hatott a választásra, hanem a választás fog hatni radikálisan a külpolitikára. Biden biztosan más vonalat fog vinni, mint Trump, hiszen már jelezte is, hogy a párizsi klímaegyezménybe vissza kíván lépni, és általában is a multilaterális megoldások híve lesz. Biztosan nem lép ki a NATO-ból, és a transzatlanti kereskedelmi egyezséget is újra fogja tárgyalni az EU-val, ami az Egyesült Királyságnak nem túl jó hír. És hát a magyar kormány is elkapkodta kissé, hogy Trump támogatásáról nyilatkozott, a magyar–amerikai kapcsolatokban is változásra kell számítani.
MN: Az Izraelt érintő döntések és egyezmények hathattak a Trumpról kialakult képre?
SZI: Az, hogy a nagykövetséget Jeruzsálembe helyezte át, jelentős döntés volt, ami lehet, hogy bizonyos amerikai ortodox közösségekben megerősítette az elnök iránti szimpátiát. Ám másokat, a liberális zsidó közösségeket, amelyekből több van Amerika-szerte, ugyanez el is távolíthatta tőle, mert a két állam elv elvetésének a veszélyei is nyilvánvalók. Azok a megállapodások pedig, amelyeket Bahreinnel és az Egyesült Arab Emírségekkel írt alá Izrael a Fehér Házban, nem különösebben jelentősek, ráadásul Szaúd-Arábia egyelőre csak a légterét nyitotta meg. Egyszóval ennek nincs nagy jelentősége, főleg nem az elnökválasztás szempontjából.
MN: Annak a kísérletnek, amire Biden máris tett néhány jelzést, tehát a kiegyezésnek, a feszültségek mérséklésének, az árkok betemetésének van bármiféle esélye?
SZI: Ha a mostani demokrata pártban van bárki, aki képes a republikánusokkal szót érteni, akkor Biden az. Ám, hogy mekkora lesz a mozgástere, az nagyban a szenátus összetételén múlik. Ha marad a 48 demokrata szenátor, akkor borzasztó nehéz dolga lesz, 49-cel már nyílna némi esély, mert mindig van egy-egy átszavazó mérsékelt republikánus, például az abortusz ügyében Susan Collins. Ha valami csoda folytán 50-50 szenátor lenne, akkor talán át lehetne vinni több dolgot is. Mitch McConnell, a szenátus republikánus vezetője nem könnyű figura, ő is inkább a szélsőségesekhez áll közel, de régi, jónak mondható munkakapcsolata van Bidennel – ez elvileg nem rossz alap. Ha meglesz az 50-50, a legsürgetőbb dolga az lehet az új elnöknek, hogy megemelje a legfelsőbb bíróság létszámát két fővel, és ezzel kiegyensúlyozza azt a 6:3 arányú konzervatív elbillenést, amely Trump idején kialakult. Erre az első két évben kell sort keríteni, mert a félidős választásokon általában az elnök pártjával szemben jön be több szavazat, vagyis utána ilyesmire aligha marad lehetőség.
MN: Merre vezet most a Republikánus Párt útja? Trump egy ciklus után megbukott – de mégiscsak kapott hetvenmillió szavazatot, 47,7 százalékot, ami jelentős fegyverténynek is mondható. Elképzelhető-e trumpizmus Trump nélkül?
SZI: A mai Republikánus Pártnak sok köze már nincs a valaha volt konzervatív elvű párthoz. Amit most látunk, az egy etnonacionalista radikális párt, amelynek a fő témája a homogén nemzetállam védelme. Bár vannak olyan hangok és olyan komoly republikánus figurák, akik a centrum felé mozdíthatják el a pártot, az csak a következő hónapokban derül ki, hogy melyik irányba indul el végül is a tagság. Nem jó előjel, hogy a korábbi alelnök, az egyébként Trumpot sokszor kritizáló Dick Cheney lánya, Liz Cheney előretört az utóbbi időben, és a mostani választáson is majdnem 70 százalékkal nyert a körzetében. Ő a saját húgától is elhatárolódott már, mert az egy másik nővel él házasságban. Ha a hozzá hasonló hangok kerülnek előtérbe, akkor a szélsőjobboldali irány fog tovább erősödni.
MN: Amire majd érvényes választ kell adniuk a demokratáknak.
SZI: A Biden–Harris-kettősben benne van még valami, amiről nem beszéltünk. Elképzelhető, hogy ez a történet a következő tizenkét évet is meg fogja határozni. Harris a karizmatikusabb vezető, az első női alelnök, ráadásul fekete nő, komoly ügyészi múlttal, remek retorikai képességekkel. Nem lenne meglepő, ha ő már most elkezdene felkészülni a következő választásra, hiszen Biden előre jelezte, hogy nem akar két ciklust vállalni. Amennyiben a demokrata számítás bejön, Biden elnök négy éve után Harris elnöknő nyolc éve sem elképzelhetetlen.
Névjegy Szelényi Iván Széchenyi-díjas szociológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1938-ban született Budapesten, 1960-ban szerzett közgazdász diplomát, majd a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárának munkatársa lett. 1974-ben a Konrád Györggyel közösen írt Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz c. könyv kéziratának külföldre juttatása miatt letartóztatták, majd 1975-ben kiutasították Magyarországról. Ezt követően az angliai University of Kent, majd az ausztráliai adelaide-i Flinders University professzora lett. 1986 és 1988 között a City University of New Yorkon volt a szociológiai tanszék vezetője, ezt követően a University of California Los Angeles tanszékvezetője volt tizenegy éven keresztül. 1999-ben a Yale tanszékvezetőjévé nevezték ki. Munkái a magyaron kívül többek között angol, francia, német, spanyol, koreai, kínai, orosz és lengyel nyelven jelentek meg.
|
