Ferenc pápa: A fegyverek zaja miatt ma sincsen hely a békét hirdető gyermek Jézus számára

  • MTI/narancs.hu
  • 2023. december 25.

Külpol

Aggodalmas hangon szólalt meg Ferenc pápa a szenteste tartott misén.

A fegyverek zaja miatt ma sincsen hely a békét hirdető gyermek Jézus számára Betlehemben – hangoztatta Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában bemutatott misén vasárnap este az MTI tudósítása szerint.

Ferenc pápa beszédében felidézte, hogy Jézus születése idején népszámlálást tartottak. Megjegyezte, Jézus születésekor Betlehemben a népszavazás számaival voltak elfoglalva, jártak-keltek az emberek, erről-arról beszéltek, nem adtak szállást Jézusnak, aki mellett csak Mária, József, a pásztorok és a három király voltak. Tőlük tanuljunk – mondta a pápa.

Miközben a császár a világ lakosait számlálta, Isten majdnem elrejtőzve lépett a világba; miközben az uralkodó megpróbált a történelem nagyjai közé emelkedni, a történelem Királya a kicsiség útját választotta. A hatalmasok közül senki sem vette őt észre, csak néhány pásztor, aki a társadalom peremére szorulva élt

– hangoztatta Ferenc pápa.

Szenteste szívünk Betlehemben van, ahol a béke hercegét, Jézust a háború vesztes logikája elutasítja, a fegyverek üvöltésével, amelyek ma is megakadályozzák, hogy szállásra leljen a világban – idézte az egyházfő Lukács evangéliumának Jézus születésére vonatkozó részét.

A pápa úgy vélte, az emberek diktálta történelemben a világ hatalmat és dicsőséget keres, mindent sikerrel és eredménnyel mér, számokkal, pontosan úgy mint egy népszámlálás során. A teljesítmény rögeszméjében élünk – tette hozzá.

A pápa úgy vélte, az emberek gyakran pogány istent imádnak: hatalmas úrként képzelik el, aki a világi sikert, a fogyasztás bálványozását támogatja. Olyan istent, aki távol van és sértődékeny, segíti, aki szerinte jól viselkedik és megharagszik a rosszakra. Egy emberre formázott istent, aki csak arra hasznos, hogy megoldja a problémáinkat, megszabadítson a bajoktól, és sajátjait segíti másokkal szemben. Ezzel szemben az igazi Isten nem használ varázspálcát, nem a mindent és azonnal kereskedelmi jelszó istene, nem ment meg minket gombnyomásra, hanem a közelünkben van, hogy belülről változtassuk meg a valóságot. Hangoztatta, a karácsony sem a mézes-mázos érzelmek és a világi kényelem keverékének ünnepe, a jászol Isten arcát fedi, ami nem más, mint irgalom, könyörület, szeretet.

Ferenc pápa kijelentette, miközben úgy érezzük, hogy teljesítményünk nem felel meg az ítélkező és megbocsátani nem képes világban, amelyben gyengeségeink, bukásaink, problémáink miatt alkalmatlannak látszunk, Jézus számára mindenki értékes:

egyetlen ember sem számít puszta számnak, mindenkinek arca van.

A Vatikán adatai szerint 6500-an vettek részt a szertartáson. Aki nem fért be a bazilikába, a téren kivetítőkön követte a misét. A mise elején levették a kendőt az oltárnál elhelyezett jászolról, és a gyermek Jézus szobránál népviseletbe öltözött gyerekek helyeztek el virágot a kontinensek képviseletében, az idén Olaszországból, Mexikóból, Elefántcsontpartról, Indiából és Koreából. A 87 éves egyházfő ülve követte a szertartást. A misén kínaiul imádkoznak a pápáért és a papokért, franciául a kormányzókért és a befogadást kereső migránsokért, arabul a békéért és a fegyverek zajának elnémulásáért, portugálul a gyermekekért és a törékeny emberekért, végül vietnámi nyelven azokért, akik nem hisznek Istenben vagy elveszítették hitüket.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.