Afrika legnagyobb országának kettészakadása - ami július 9-én a Dél-szudáni Köztársaság függetlenségének kikiáltásával ért (egyelőre) véget - végül is vérontás nélkül zárult le. Az addig több mint 400 nyelvet beszélő és több száz - gyarmatosítók által összevonalzózott - törzs által lakott Szudán északi vezetése elismerte új szomszédját, bár a határok még nincsenek pontosan kijelölve. Sőt: a demarkációs vonal északi oldalán, azaz Omer el-Besír elnök Szudáni Köztársaságában rekedt három tartomány, Abyei, Dél-Kordofán és Kék-Nílus harcban áll az északi vezetéssel, s ez visszaránthatja a háborúba a két Szudánt.
Módszeres tisztogatás
Májusban az alig 10 ezer négyzetkilométer kiterjedésű Abyeiben, június elején a mintegy két és fél milliós népességű, Magyarországnál majd' kétszer nagyobb Dél-Kordofánban lángoltak fel a harcok; aztán szeptemberben Kék-Nílus tagállamban is összecsaptak Besír csapatai az ellenállókkal. Abyei felégetésével Kartúm úgy 110 ezer embert kényszerített távozásra, átrendezve ezáltal a terület etnikai összetételét is (a tehénpásztor misszeríja arab törzzsel szemben álló fekete-afrikai dinka ngok lakosság többsége délre menekült). Kordofán és Kék-Nílus esetében pedig attól tart a kormány, hogy az észak-déli polgárháborúban a déliek oldalán harcoló lakosság előbb-utóbb összeesküvést sző Besír ellen, és az immár független Dél-Szudán felé tájékozódik. Azt persze, hogy ki lőtt először a délkeleti határállam, Kék-Nílus fővárosában, Damazinban, a felek egymásra mutogatása miatt lehetetlen biztosan kijelenteni. A helyi csapatok fegyverkezésére hivatkozva Kartúm hadereje megtámadta a délhez húzó kormányzó, Malik Agar házát. A harcok azonnal elterjedtek a tagállamban, és egy héten belül mintegy ötvenezer ember kényszerült a lakóhelye elhagyására. Az ENSZ menekültügyi szervezete szerint legalább húszezren menekültek a szomszédos Etiópiába, ahol viszont a rettentő szárazság miatt kritikus a helyzet.
Besír Dél-Szudánt hibáztatja a konfliktusért, szükségállapotot vezetett be Kék-Nílusban, és a kormányzó helyére katonai helytartót nevezett ki. Kartúm vádjai nem teljesen alaptalanok, valóban érlelődik az összefogás Darfúr, Dél-Kordofán és Kék-Nílus között; és bár Dél-Szudán kormánya hivatalosan tagadja, hogy támogatná a katonai ellenállást, nehéz elképzelni, hogy a lázadók - akik azelőtt a déli Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereghez (Sudan People's Liberation Army, SPLA), illetve annak politikai szárnyához, a Szudáni Népi Felszabadítási Mozgalomhoz (SPLM) tartoztak - önerőből fegyverkeztek volna fel.
Tavaly év végén egy dél-kordofáni békéltető konferencián világossá vált, hogy az akkori - viszonylagos - nyugalom ellenére a helyiek az ellentétek kiújulásától tartanak. Bár az utóbbi években fejlődött valamicskét a gazdaság, utakat és kórházat építettek a fővárosban, Kadugliban, mégis nyilvánvaló a félnomád állattartó és a földművelő törzsek közötti, évtizedekre viszszanyúló bizalmatlanság. A Dél-Kordofán és Kék-Nílus területén élő törzsek a 22 éves polgárháború során az SPLA-t támogatták, leginkább abban bízván, hogy a lázadók által ígért Új Szudán elismeri majd kultúrájukat, nyelveiket, és vallási szabadságot nyújt nekik - szemben Kartúm erősen iszlám kultúrájával és sárija törvényrendszerével. Ám a 2005-ös átfogó békeegyezményben e két tagállam húzta a rövidebbet: lakosságuk nemhogy arról nem dönthetett, hogy északhoz vagy délhez tartozzék-e, de a rendkívül homályos tartalmú és célú "népi konzultáció" Kordofánban máig sem valósult meg, és Kék-Nílusban sem zárult le. Hasonló feszültségforrás volt a két tagállam területén tartózkodó, több tízezer fős SPLA-erő, melyet a békeszerződés szerint le kellett volna szerelni, illetve politikai elkötelezettségük miatt a(z akkor még leendő) Dél-Szudánba rendelni. Csakhogy ez komoly ellenállásba ütközött, mert az SPLA északi szárnyának (SPLA-N) tagjai nem dél-szudániak, hanem a két határállam lakosai, így nem mozdultak - részben ez okozta júniusban a dél-kordofáni konfliktust.
Katonai megfigyelők már márciusban jelezték, hogy mindkét fél erősen fegyverkezik Kadugli környékén; a szudáni haderő (Sudan Armed Forces, SAF) tankokat, nehéztüzérségi eszközöket és fegyvereket szállít a tagállamba. A színész George Clooney és az emberi jogi aktivista John Prendergast nevével fémjelzett Satellite Sentinel Project műholdas felvételei is ezt igazolták. Amikor Besír elnök június 4-én bejelentette az SPLA-N leszerelését, a kormány szerint a kordofáni lázadók megtámadtak egy rendőrőrsöt Kadugliban, mire Kartúm bombázni kezdte a területet, és hajtóvadászatot indított a lázadókkal szimpatizálók ellen.
A núbák harca
A Núba-hegyeket átölelő Dél-Kordofánt azóta is bombázza a SAF - az ENSZ becslései szerint legalább 200 ezer ember menekült el innen. Besír ügynökei házról házra keresik a Szudáni Népi Felszabadítási Mozgalom északi szárnyának (SPLM-North) többségükben fekete-afrikai, núba származású szimpatizánsait.
A núbákat Észak- és Dél-Szudán háborújában Kartúm már próbálta módszeresen kiirtani - akkor sikertelenül. "A háború, ami az 1980-as években kezdődött Dél-Kordofán núba régiójában, nemcsak egy lábjegyzet Észak- és Dél-Szudán háborújában, hanem önmagában is polgárháború volt, ... ami a kartúmi kormányt dzsihád kikiáltására késztette 1992 januárjában" - írta júniusban a Guardian. A Kartúm zsoldjában álló arab milíciák falvakat égettek fel, élelmiszerraktárakat dúltak fel, és több százezer núbát zártak úgynevezett béketáborokba; itt akkor kapnak enni, ha áttérnek a muzulmán hitre.
Egy június közepén kiszivárgott ENSZ-jelentés szerint az északi haderő lakóházakat is bombázott, sok volt a civil áldozat, embereket raboltak el, tartóztattak le és zártak börtönbe indoklás nélkül, gyilkosságokat követtek el, falvakat romboltak le, és templomokat égettek fel. "Június 8-án egy férfit egymás után több lövéssel lőttek le teljes nyilvánosság előtt a kadugli rendőrkórház előtt, ahol három eltűnt gyermekét akarta megkeresni. Az áldozat aktív SPLM-tag volt" - írja a jelentés. A műholdas felvételek eddig összesen nyolc tömegsírról tanúskodnak, melyek meglétét a szudáni kormány hevesen tagadja. Amikor június közepén az ENSZ katonai megfigyelői Kadugli felé indultak a tömegsírok létezését ellenőrizni, kormányerők elfogták és a SAF-bázison kivégzéshez sorakoztatták fel őket, amit az utolsó pillanatban akadályozott meg egy parancsnok - áll egy másik jelentésben.
A kegyetlenkedéseken kívül az is aggasztó, hogy Kartúm nem enged nemzetközi szervezeteket egyik össztűz alatt álló tagállamba sem, így éheztetve ki a lakosságot - hisz az itt raktározott humanitárius segély kifogyóban van. A kordofáni menekültek egy része ma is a Núba-hegyek barlangjaiban bujkál, ahová szinte lehetetlen segélyt eljuttatni. Noha Besír augusztus 23-án egyoldalú tűzszünetet jelentett be, szemtanúk azóta is Antonov bombázókról számolnak be a Núba-hegyek fölött. "Megakadályozzák, hogy műveljük a földet, így nem lesz termény, és az emberek éhezni fognak" - a két aratás közötti, terményben általában is szegényebb időszak most kezdődik, így az októberi szüret feltehetően katasztrofális lesz.
Az ENSZ, a különféle emberi jogi szervezetek és persze az SPLM-N is minden fórumon tiltakozik a háború ellen, és arra szólítják fel a kormányt, hogy engedélyezze a humanitárius szervezetek bejutását a tagállamokba. Kartúm azonban hajthatatlan. A kék-nílusi konfliktus kirobbanása után Besír elnök betiltotta az SPLM-N pártot - az viszont tovább szervezkedik. Egy dél-kordofáni politikai menekült pár hete Szudán fővárosában, Kartúmban vázolta a Narancsnak, hogy szerinte hogyan alakul majd Omer el-Besír elnök rezsimjének sorsa. A kordofáni ellenállókat támogatni fogja Dél-Szudán és a darfúri lázadók, mondta, majd hozzájuk csatlakozik Kék-Nílus tagállam és végül Szudán keleti tartományai. "Az év vége előtt kiterjed a háború egész Szudánra" - erősítette meg e víziót egy szudáni emberi jogi aktivista is, aki csaknem két hónapon keresztül hallgatta a feje fölött elszálló bombázókat Kadugliban. Biztos vagyok benne, hogy a végső csatát Kartúmban vívják majd meg."
A béke áldásai
Az Észak- és Dél-Szudán között 22 évig dúló és több mint kétmillió emberéletet követelő (második) polgárháború a 2005-ös békeszerződéssel (Comprehensive Peace Agreement, CPA) zárult, ami hatéves átmeneti időszak végére népszavazást írt elő a dél-szudániaknak. 'k pedig egyöntetűen a függetlenségre szavaztak.
A CPA a volt Szudán közepén fekvő Abyei tartomány számára - melyre a gazdálkodó dinka ngok és a nomád misszeríja arabok egyformán igényt tartanak - szintén népszavazást vizionált, ám ez meghiúsult, mert a felek nem tudtak megegyezni, hogy ki minősül "lakosnak": a nomádok évszázadok óta legeltetnek a területen, ám nem állandó lakosok. Az olajban gazdag Abyei helyzete eleve kritikus, mert számos dél-szudáni politikus innen származik, tehát egyik fél sem akar lemondani róla. A lapzártakor érkezett hír szerint Szudán és Dél-Szudán végre megállapodott csapataik kivonásáról, és etióp békefenntartók érkeznek a területre.
Dél-Kordofán és Kék-Nílus a "népi konzultációt" kapta a CPA-től, hogy lakosaik elmondhassák véleményüket a bajaikról - ám ez egyik tagállamban sem működött. Felerősödtek viszont a polgárháború óta élő feszültségek: az itteni, nagyrészt fekete-afrikai törzsek ugyanis a délieket támogatták a polgárháborúban, és továbbra is élénk politikai kapcsolatot tartanak velük. Kék-Nílus eddigi kormányzója, Malik Agar a polgárháborúban a déli erők helyi parancsnoka volt, majd idén februárban az SPLM-N elnöke lett. Dél-Kordofán élére viszont Besír a korábban a kordofáni arab milíciákat felfegyverző Ahmed Harúnt nevezte ki, akit darfúri viselt dolgai miatt a Nemzetközi Büntetőbíróság köröz. Ennek ellenére a májusi kordofáni kormányzói választásokon ő nyert, amit persze az SPLM-N elutasított, így csak éleződött a konfliktus.
