A holnap megjelenő Magyar Narancsban részletesen foglalkozunk a legfrissebb magyar–iráni atom részleteivel, körülményeivel. Kezdjük is mindjárt a legérdekesebb résszel: hogy egyáltalán miről is beszélünk, amikor magyar–iráni nukleáris együttműködésről beszélünk?
Ez ugyanis egyáltalán nem tiszta, per pillanat nagyon úgy tűnik, hogy az irániak erős túlzásokba estek, amikor beszámoltak az együttműködés részleteiről. Ezt a magyar sajtó iráni forrásokra hivatkozva ismertette is:
– 26 milliárd forint magyar bankoktól→
– arra a projektre, melynek keretében kisméretű atomreaktorokat fejlesztünk, amelyeket afrikai és ázsiai országoknak adunk el
– és 100 iráni diák jön majd tanulni Magyarországra
Megkérdeztük a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot, mit szólnak mindehhez, szerintük is ilyen részletekbe állapodtunk-e meg?
És kiderült, hogy nem.
Az NFM elég egyértelműen fogalmazó levelében ezzel kapcsolatban az áll, hogy az Irán által kezdeményezett szándéknyilatkozat „konkrét nukleáris fejlesztési projektet nem nevesít, valamint nem tartalmaz hitelkeret biztosításával kapcsolatos semmilyen vállalást”. A válaszból az is kiderül, hogy csupa általánosság lehetett abban a szándéknyilatkozatban, amit Semjén Zsolt szignózott. „A dokumentum alapján az együttműködés lehetséges formái elsősorban az információk és nézőpontok cseréje, továbbá projektek, szemináriumok, csúcstalálkozók, képzési kurzusok, csereprogramok szervezése.”
Szóval se híre, se hamva 100 diáknak, 26 milliárd forintnak és konkrét fejlesztési projektnek…
De akkor mi lehet a magyarázat erre az egészre? És miért tűrte heteken át a magyar kormány, hogy az irániak által erőltetett verzió terjedjen el más nemzetközi fórumokra is?
Ezeket, valamint a hazai nukleáris szakma képviselőinek az esettel kapcsolatos igen szkeptikus véleményét is megismerheti a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban!
