Független lesz-e Katalónia?

Gazdagok és ingerültek

  • - kovácsy -
  • 2014. november 2.

Külpol

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy magyar sajátosság ünneppé emelni a történelem gyászos pillanatait, mint például október 6. esetében. Ám az a helyzet, hogy ebben sem állunk egyedül: a katalánok egyenesen fő nemzeti ünnepüknek tekintik szeptember 11-ét, Barcelona ostromának a végét, amikor is a spanyol örökösödési háborúban a Habsburgok mellé álltak, vagyis rossz lóra tettek. A spanyolok a katalánok intézményeit, de nyelvük használatát is betiltották a Pireneusoktól délre fekvő, pár évtizeddel korábban még önálló, francia gyámolítás alatt lévő köztársaságban.

Ráadásul idén éppen a háromszázadik évfordulót ünnepelték, mégpedig igencsak függetlenségi hangulatban, amelyet kétségkívül feltüzelt a pár nappal későbbi skót referendum is.

A két hasonló törekvés között több fontos különbséget tapasztalhatunk, túl azon, hogy Katalónia egyelőre elég messze van magától a tervezett véleménynyilvánító referendumtól, amely tehát nem vonná maga után a tartomány tényleges kiválását Spanyolországból. A legfontosabb eltérés alighanem a katalán önállósági szándékok komoly, egyszerre gazdasági és erősen indulati megalapozottsága. Az előbbi magyarázatot ad egyszersmind arra is, hogy miért ellenzi Madrid olyan határozottan Katalónia esetleges elszakadását, ami persze csak fokozza a másik oldal ellenállását.

Az ország északkeleti sarkában elég szabályos háromszög alakban elhelyezkedő tartományban az össznépesség 15 százaléka él, viszont a nemzeti össztermék kb. öt százalékát adja. Itt van több hazai óriásvállalat központja, a gazdaság fejlettségét jelzi, hogy az idei első félévi adatok szerint az országos összkivitel negyedét a közel ötvenezer, exportra termelő katalóniai vállalat állítja elő. Mindebből egyenesen következik, hogy katalán szemmel nézve a központi költségvetésbe befolyó adók is hasonló aránytalanságot mutatnak: a beáramlás a többi tartományhoz képest sokkal magasabb arányú, nem így a visszatérítés, s így a két összeg közötti különbség az elmúlt években elvégzett számítások szerint a GDP nyolc százalékát tette ki, amit Katalóniában erősen sérelmeznek. Egyébként összesen 17 tartomány van a közigazgatási szempontból „autonómiák államának”, tehát nem föderá­ciónak nevezett országban, jóllehet a demokrácia eljövetele óta a területi önállóság magas színvonalon működik. Ennek a rendszernek az egyik célja éppen az elszakadási törekvések kivédése. Más kérdés, hogy mondjuk a kevéssé fejlett Ó-Kasztília vagy Extremadura aligha kíván a nemzeti önállóság útjára lépni (és nélkülük Spanyolország végképp nem volna Spanyolország).

A gazdasági kapcsolatok egyoldalúsága nem tekinthető a viszony állandó jellemzőjének. Két éve, amikor még erősebben dühöngött a gazdasági válság, a tartomány első embere, Artur Mas a központi kormányzathoz fordult Katalónia fenyegető fizetésképtelenségének elhárítása érdekében, ami azonnali hatást gyakorolt Spanyolország – és az euró – nemzetközi megítélésére.

Visszatérve a skót–katalán különbségekhez, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a már említett indulati elemet, amelynek csak részben vannak meg a történelmi gyökerei. A legsúlyosabb sérelem természetesen magának a Franco-rendszernek a politikája: egyfajta büntetésként, amiért a katalánok határozottan a köztársaságiakat támogatták, a tartományt megfosztották az önrendelkezés valamennyi elemétől, beleértve a nyelvhasználat szabadságát is. Franco halálát követően fokozatosan kiszélesedett a katalán autonómia, ugyanakkor általános felháborodást váltott ki, hogy a spanyol alkotmánybíróság megsemmisítette a 2006-os önkormányzati charta bizonyos pontjait, amelyek a „nemzet” kifejezést használták, és kiszélesítették a katalán nyelv használatának lehetőségeit.

Mindez hozzájárulhatott ahhoz, hogy a két évvel ezelőtti, előre hozott parlamenti választásokon magabiztosan nyert az Artur Mas vezette nacionalista párt, miután megígérte a népsza­vazás kiírását. Ennek most, a hétvégén jött el az ideje, amikor az említett nemzeti ünnepen Barcelonában száz­ezrek tüntettek, akiket korábban inkább csak a fokozatosan föltorlódott nemzeti sérelmek érdekeltek (pél­dául hogy egyes madridi politikusok a katalán termékek bojkottjáról és egyéb barátságtalan gesztusokról kezdtek beszélni). A szuverenitás kérdése csak most kezdte foglalkoztatni az embereket, ami mögött a skót példa hatását kell gyanítanunk. Mas szombaton olvasta fel és írta alá a határozatot a katalán vezetők előtt, a spanyol parlament pedig hétfőn foglalt állást. A törvényes előírásoknak megfelelően az alkotmánybíróság elé továbbították az ügyet. Mariano Rajoy miniszterelnök rögtön megjegyezte, hogy a tervezett szavazás antidemokratikus volna: nem lehet egy kisebbség kedvéért megfosztani a többséget a jogaitól. Ha az alkotmánybíróság elfogadja tárgyalásra az ügyet – ami ­valószínű –, öt hónapra felfüggesztik a referendum megvalósítását, beleértve mindenféle kampányt és előkészületet. De a katalán vezetés konokul elszánta magát. „Nem fogunk karba tett kézzel állni, mintha véget ért volna a küzdelem” – mondta a katalán kormány szóvivője.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."