A terjeszkedő vírus

Tízezrek vagy milliók

  • - kovácsy -
  • 2014. november 9.

Külpol

Úgy tűnik, a gyilkos vírus inkább csak a Guineai-öböl partvidékén szedi az áldozatait. Az előrejelzések szerint hamarosan látványosabban is megmutatja pusztító erejét.

A fertőzötteket szokatlanul gyorsan elpusztító Ebola-vírust 1976-ban fedezték fel Nyugat-Afrikában, a mai Kongói Köztársaság területén (a részleteket lásd: Nyomában a halál, Magyar Narancs, 2014. április 10.), ahol az általa kiváltott halálesetek igen magas (88 százalékos) arányával kitűnt kór még közel negyven évig várt, hogy egyszeri fertőzésláncolatból járvánnyá szélesedjen. Ennek során emberek által elfogyasztott főemlősök húsában is megjelent, illetve felbukkant a tápláléklánc ennél eggyel alacsonyabb lépcsőfokán, például a gyümölcs­evő denevérek szervezetében.

A kiteljesedésig azonban csak idén jutott el a járvány: már közel 3500 ember halálát okozta Guineában, Sierra Leonéban, Libériában és – kisebb részben – Nigériában.

Maga a betegség – amint erről idézett cikkünkben már beszámoltunk – a kezdeti szakaszban hirtelen felszökő lázzal, gyengeséggel, izomfájdalommal jár az Egészségügyi Világszervezet (WHO) leírása szerint, amely a következő fokozatra már hányást, hasmenést, esetenként külső és belső vérzést jelez előre. Magát a fertőzést leginkább egy, már a vírust hordozó személy testnedveivel való érintkezés válthatja ki, de akár a fertőző környezet is. Terjedése és a betegek életkilátásai szempontjából igen hátrányos, hogy a járvány olyan országokat sújt, amelyek az egészségügyi ellátottság és általában véve az életszínvonal területén katasztrofális helyzetben vannak. Sierra Leonéban és Libériában pár éve még a lehető legkegyetlenebb polgárháború dúlt, és Guinea is a világ szegényházai közé tartozik. A BBC által megkérdezett Sierra Leone-i mezőgazdasági miniszter szerint a vírus hatására a gazdaság teljesítménye 30 százaléknyit zuhant, minthogy a lakosság 66 százaléka paraszti munkát végez. A járvány miatt rendőrök és katonák által ellenőrzött útakadályok fékezik a lakosság szabad mozgását, ezzel pedig a munkaerő és a termékek helyváltoztatását. De sokan maguktól menekülnek el a leginkább fertőzött vidékekről.

A szomszédos országokban nem annyira reménytelen a helyzet, mint Sierra Leonéban, ahol az állítólag messzemenően indokolt korlátozó intézkedésekről sejteni lehet, hogy belátható időn belül élelmiszerhiányhoz és dráguláshoz vezetnek. Guineában és Libériában a bányászat a gazdasági fejlődés fő hajtóereje. A nemzetközi bányatársaságok vezető külföldi alkalmazottaikat elküldték a veszélyzónából, aki maradt, az szabadságra mehetett. Ugyanakkor a társaságok javára írható, hogy adományokkal segítik az Ebola terjedését akadályozó programokat.

A járvány kilátásait illetően nagy a bizonytalanság, és nem igazán lehet tudni, meddig szedi az áldozatait. A bizakodó előfeltevések szerint pár tízezer áldozata lesz majd összességében a vírusnak. A borúlátók szerint viszont messze az egymillió fölé is kúszhat ez a szám. A megelőzés intenzitása, szervezettsége akár segíthet is valamennyit, csak hát ebbe is bezavar a betegség igen gyors kifejlődése az első szimptómák megjelenése után, amelyekre viszont három hetet kell várni. A másik nehezítő tényező pedig az, hogy a gyógyulást követően – nem ritkák az ilyen esetek sem – az egykori beteg még heteken át fertőz, és ez alatt az idő alatt az eredetileg fertőzött rengeteg további emberrel léphet kapcsolatba.

A helyzetet súlyosbító tényezők közé tartozik az egészségügyi személyzet szűkössége az érintett országokban. Libériában például 51, Sierra Leonéban – a hatmilliós lakosság mellett – összesen 136 orvos dolgozik. A helyzet még romolhat is, hiszen a betegekkel kapcsolatba kerülő egészségügyiek a leginkább veszélyeztetett csoporthoz tartoznak.

Az elmúlt egy-két hét folyamán a világ több vezetője is haladéktalan lépéseket sürgetett az Ebola elleni küzdelem sikere érdekében. Az Egyesült Államok háromezer katona Libériába küldését határozta el, Afrikai területen Szomáliában hajtottak végre az amerikaiak ekkora hadműveletet – és amint emlékszünk, nem volt benne sok köszönet. Elsősorban kórházakat építenek, hogy a felgyógyult, de még fertőző betegek ne keveredjenek az egészséges lakossággal. Ezenfelül légihíd is létesül a szükséges árucikkek behozatala céljából.

Érdekes módon Afrikán kívül a betegség önmagától nem terjed, csak úgy, hogy behozzák például az európai országokba érkező afrikaiak, akiknek mindeddig itt is sikerült felgyógyulniuk.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.