A kormánypárti Magyar Nemzet nemrég "oknyomozó" cikksorozatban foglalkozott Gerald Knausszal, a European Stability Initiative (ESI) elnökével, akiben az „európai Soros-lobbi karmesterét" látják. Knaust még a lap támadásai előtt kérdeztük többek között a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos és a civil szervezeteket érintő támogatásokról, valamint arról, hogyan veszítheti el demokráciajellegét Lengyelország és Magyarország. Részletek a Magyar Narancs legfrissebb számában olvasható interjúból.
Az elmúlt években Knaus több kutatásban is foglalkozott a menekültválsággal és annak kezelésével, valamint tanácsadóként is segítette az EU és egyes tagállamok munkáját – emiatt sokan őt tekintik a 2016-os EU–török menekültügyi megállapodás egyik ötletgazdájának. A magyar kormány figyelmét az után keltette fel, hogy tavasszal megjelent egy hosszabb írása (és egy véleménycikke a német Der Spiegel hetilapban), amelyben azt kifogásolta, hogy Magyarország több pénzt kap az EU-tól a koronavírus elleni harcra, mint Olaszország, holott az előbbiben mindössze 10, utóbbiban 9100 halálos áldozata volt a járványnak a döntés meghozatalakor. „2020. március 30-a sötét nap az EU-támogatások történetében. Megmutatta, hogy a szolidaritás rendszerében valami alapvetően elromlott” – írta. A magyar kormány holdudvara már akkor is felhördült, de a valódi lejárató kampány szeptemberben indult. „Gerald Knaus célja világos: Orbán Viktort kiiktatni” – írta nemrégiben egy véleménycikkben a Magyar Nemzet. A kormánypropagandát szolgáló napilapban megjelent egy „oknyomozásnak” álcázott cikksorozat is, amelyben Knaust a Soros-hálózat európai vezetőjeként mutatták be, akit a milliárdos filantróp azért fizet, hogy összehangolt támadást vezényeljen a magyar kormány ellen. E hamis állítást arra építik fel, hogy az ESI-nek fontos és nyilvános támogatója a Nyílt Társadalom Alapítványok.
Magyar Narancs: Kutatóközpontja, a European Stability Initiative tavasszal jelentette meg A varázsló, a vírus és egy fazék arany című elemzését, amely azt mutatta be, hogy a kormányzati retorikával ellentétben a magyar kormány igenis az EU koronavírus-mentőcsomagjának legnagyobb haszonélvezője. Ezek után több magyar kormányhivatalnok is nekiállt cáfolni az érveit. Gyakori, hogy a kutatások alanyai ekkora érdeklődést mutatnak a leírtak iránt?
Gerald Knaus: Volt már rá példa. Amikor arról számoltunk be, hogy Azerbajdzsán aláássa az Európa Tanács munkáját, sokkal hevesebb reakciókat kaptunk. (A kaukázusi állam az úgynevezett „kaviár diplomácia” módszerével hálózta be a különböző tagállamok képviselőit, hogy ezáltal puhítsa vagy esetenként akár teljesen el is hallgattassa a jogállamiságát és az emberi jogok lábbal tiprását érő kritikákat – a szerk.) Egy kétes hátterű intézet például leközölte saját „tanulmányát” egy állítólagos összeesküvésről, amelyben én mozgattam a háttérből a szálakat. De nem maradhatott ki Soros György és Örményország sem a muszlim- és Azerbajdzsán-ellenes akciónkból, amelynek célja – szerintük – az volt, hogy diszkreditáljuk a fantasztikus demokráciájukat. Vicces iromány volt, de nem sok hasznot hozott a szerzőinek, hiszen az Azerbajdzsánról szóló kutatásunk vezetett ahhoz, hogy 2017-ben lemondott az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének elnöke. (A spanyol Pedro Agramuntot először 2013-ban nevezte meg az ESI mint Azerbajdzsán színfalak mögötti védelmezőjét, később az OCCRP oknyomozó központ az Azerbaijani Laundromat feltárása során azt is bemutatta, hogy a politikus ezzel anyagilag sem járt rosszul – a szerk.) Nem túlzok: ez volt az intézmény történetének legnagyobb botránya. Azaz, ha alapos, jól alátámasztott kutatást jelentetünk meg, annak igenis lehet hatása – még ha el is tart egy ideig. Kovács Zoltán úr akkori reakciója valójában csak megerősítette, amit a kutatásunkban leírtunk. Hiszen ő azt állította, nincs abban semmi különös, ha Magyarország a GDP-je 3,9 százalékának megfelelő összeget kap az EU koronavírus-mentőcsomagjából, miközben a járvány sújtotta Olaszországnak vagy Spanyolországnak juttatott támogatás mindössze a GDP-jük 0,1, illetve 0,3 százalékának felel meg. Kovács azt állította, Magyarországnak jár a pénz, mert azt Brüsszelben már korábban odaígérték. Mi viszont azt mondtuk, pont ez a „nekem jár” gondolkodás a probléma. A magyar kormány minden apró adományt megköszön, amit autokráciáktól kap – például Kínától vagy Üzbegisztántól –, miközben az EU-t készpénz-automatának tekinti. Azt várja, hogy Brüsszel tegyen eleget minden 2013-ban tett ígéretének, és hagyja figyelmen kívül azt, ha egy válság vagy járvány miatt valamelyik tagállamnak nagyobb szüksége lenne a pénzre.
(...)
MN: Lehetséges, hogy eljutunk egy olyan pontra, amikor Magyarország és Lengyelország visszafordíthatatlanul elveszíti demokráciajellegét?
GK: Mindkét országban van esély ezt elkerülni – ha komoly lépések történnek az uniós értékek védelme érdekében. Ha a 7. cikk szerinti eljárásnak lenne tétje, és ha nyilvánvalóvá válna, hogy a luxembourgi bíróság döntéseinek figyelmen kívül hagyása következményekkel jár, akkor lenne esély a változásra is. Mindkét országban plurális társadalmakat látunk. Igen, vannak emberek, akik a Fideszre szavaznak és elégedettek a jelenlegi kormányzással: a legutóbbi választáson a voksolók 49 százaléka döntött így. A lengyel Jog és Igazságosság párttal elégedettek aránya a legutóbbi választáson 44 százalék volt. De egyik se abszolút többség. A demokrácia attól demokrácia, hogy él a lehetőség: a mai kisebbségek idővel többséggé váljanak.
Magyar Narancs
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
