2003 márciusában, pár nappal Zoran Djindjic szerb miniszterelnök meggyilkolása előtt Szófiában is merénylet áldozata lett egy, a Balkánon széles körben ismert személyiség. Ilija Pavlovot a maga egymilliárdos vagyonával és cégbirodalmával nemcsak Bulgária, de Kelet-Európa egyik leggazdagabb embereként tartották számon. A bolgár rendszerváltás üstökösét, aki a privatizáció időszakában jókor volt jó helyen, saját cégének székháza előtt lőtték le. Épp mobiltelefonált, nem sokkal azt követően, hogy a szófiai bíróság előtt tanúskodott a volt bolgár miniszterelnök, Andrej Lukanov 1996-os meggyilkolása nyomán indított büntetőperben. Temetésén részt vett a 21. század szinte teljes bolgár elitje: parlamenti képviselők, bankelnökök, vállalatigazgatók rótták le kegyeletüket az elhunyt előtt (és még két volt szépségkirálynő is).
Pavlov karrierje, mint megannyi bolgár gengszteré, még az átkos Zsivkov-rendszerben kezdődött. Az országos birkózóbajnoki cím s a vele járó presztízs számos ajtót megnyitott előtte. Kapcsolatba került a bolgár állambiztonsági szolgálattal is, majd egyik vezetőjének a lányát nőül vette. A drzavna sigurnost (DS) igen aktív nemzetközi tevékenységet folytatott a 80-as években: a szocializmus érdekeinek védelmére létrehozott Kintex nevű vállalaton keresztül például fegyvereket juttatott el a Közel-Kelet és a fekete kontinens szovjet blokkal szimpatizáló szervezeteinek, főleg a Palesztin Felszabadítási Szervezetnek. Természetesen nem a "forradalmárok" két szép szeméért: ha Jézus sírját sem őrizték ingyen, akkor Lenin örökségét miért is kellene? A DS-en olyan komoly pénzek mentek át, hogy az még a legpuritánabb és legelkötelezettebb titkos ügynököket is megkísértette. Egyes "forradalmi szervezetek" droggal fizettek a fegyverekért, s a bolgár cég emberei, mi mást tehettek volna, rámozdultak a kábítószer-csempészetre is. Kivetnivalót bizonyára nem láttak a drogkereskedelemben, hiszen ez akkoriban még csak a nyugati világot fertőzte; otthon nem is árulták a cuccot. A bolgárok egy lépéssel tovább mentek az albán drogfutárokat verbuváló belgrádi kollégáknál: saját gyárat hoztak létre a fenetilin, vagy más néven Keptagon nevű kábítószer gyártására. A portfólió aztán antik tárgyak és lopott ipari technológiák csempészetével bővült ki. Ilija Pavlov például a Multiart nevű cég vezetését kapta meg 1988-ban, amely régiségek "export-importját" végezte - a fegyverrel és narkóval korábban már bejáratott csempészútvonalakon.
Miután az állambiztonság dolgozói 1991-ben ezrével kerültek az utcára, addigi másodállásuk - a bűnözés - fő megélhetéssé lépett elő. Már az ekkoriban létrehozott biztonsági cégek is csak a védelmipénz-szedést leplezték. Az igazi nagy ötlet azonban a "biztosítócégek" felállítása volt. A "biztosítási" ügynökök felkeresték a drágább autók tulajdonosait, és borsos ajánlatot tettek. Ha az illető nemet mondott, az autó napokon belül eltűnt. A cégek jellegzetes emblémás vinyettákat adtak ki a biztosított kocsiknak, így jelölve meg felségterületüket. Ha valamely kisebb kaliberű szabadúszó tolvaj elkötött egy biztosított autót, a cégek a járművet rendszerint előkerítették, a tettesre pedig súlyos verést mértek.
Hullócsillagok
E maffia-biztosítócégek lettek a szárba szökkenő bolgár kapitalizmus törvényen kívüli urai. Tulajdonosai bődületes pénzeket kaszáltak, s nagy királyként éltek, de életük annyit sem ért, mint egy Shakespeare-dráma mellékszereplőjéé a harmadik felvonás elején. A legnagyobbnak tartott ilyen céget egy Vaszil Ilijev nevű exbirkózó alapította, szerényen a Vaszil Ilijev Security (VIS) nevet adta neki. A VIS-t 1994-ben be is tiltották a bolgár hatóságok, de csak hogy kisvártatva VIS-2 néven folytassa tevékenységét. Miután Ilijevet 1995 áprilisában Mercedesének ülésén ismeretlen elkövetők szitává lőtték, a vállalatot öccse, Georgi vette át. Vele tíz évvel később, a Fekete-tenger partján végzett egy mesterlövész golyója, miközben saját tulajdonú éttermében ("Sunny Beach") hangolódott rá az édes élet ízeire.
A Korona-ins nevű biztonsági cég vezetője, Ivo Karamanszki evezősbajnokként tett szert hírnévre, mielőtt az alvilágban is a startvonalhoz állt volna. A 90-es években már "Keresztapaként" emlegetett gengsztertől származik az a bonmot, miszerint "a jó fiúk a mennybe mennek, a rosszak meg választásuk szerint, ahova akarnak". Õt 1998 decemberében lőtték le, testőrével együtt - állítólag egy magánjellegű összeszólalkozás nyomán. A "biztosítási piac" másik nagy hala a Security Insurance Company (SIC) volt. Egyik tulajdonosa, Baj Mile 2004-ben halt erőszakos halált, miután 2001-ben már szerencsésen túlélt egy bombamerényletet, amelyben két testőre megnyomorodott. A másik tulajdonos, Mladen Mihajlov, becenevén Madzso a 2003-ban elhunyt Ilija Pavlov országos cimborája és egykori sofőrje volt. Õ a bolgár bűnözői elit azon szerencsés tagjai közé tartozik, akik (még) az élők sorából szemlélik az eseményeket.
A szófiai alvilág leszámolásaiban gyakran benne van a szerbek keze - állítja Bojko Boriszov volt belügyi államtitkár, Szófia még hivatalban lévő polgármestere. A legolcsóbban és legmegbízhatóbban a szerb bérgyilkosok végzik el a munkát a bolgár maffiózóknak. A zágrábi Pukanic-gyilkosságban időközben elsőrendű gyanúsítottá előlépett szerb maffiafőnök, Sreten Jocic/Joca Amsterdam is számos érdekeltséget tartott fenn Bulgáriában - 2002-ben éppen Szófiában kattantott kezére bilincset a bolgár rendőrség (a holland hatóságok ösztökélésére). A zágrábi újságíró meggyilkolása ügyében indított nyomozás új információt hozott napvilágra: a merénylet egyik szervezője, Robert Matanic korábban évekig Bulgáriában hajtott végre likvidálásokat Joca Amsterdam megrendelésére.
Ivan Krasztev bolgár politológus szerint a feketézés a bolgár kulturális örökség része. A bolgár csempészek már a török időkben kitűntek leleményességükkel és kitartásukkal. Mindig megtalálták a hegyekben a legrejtettebb ösvényt, a tengeren a legeldugottabb öblöt vagy a határon a legkorruptabb vámost. E tudást és tapasztalatot a 90-es években elsősorban a nagy nemzetközi gépkocsi-redisztribúciós projektben hasznosították, amikor nemzetközi bandák autók százezreit lopták el, hogy aztán hét határon túl, a Balkán, a posztszovjet vadkelet vagy az arab világ valamelyik sarkában keressenek nekik új gazdát (erősen nyomott áron). Egy becslés szerint minden harmadik Bulgáriába bevitt személygépkocsi lopott volt, amiből az autómaffia 25 millió eurót nyert ki évente.
A tehetséges bolgár feketézők - macedón féltestvéreikkel karöltve - kivették részüket a Szerbia és Montenegró elleni nemzetközi embargó idején (1992-1996) hatalmas volumenű illegális üzemanyag-kereskedelemből is. A magyar mellett a bolgár üzemanyag volt a legkurrensebb cikk Szerbiában, a román benzin a rossz nyelvek szerint hazavágta a motort.
Az ázsiai heroin szintén jól jövedelmez a bolgár csempészeknek. Az afganisztáni eredetű áru Európába csempészésében Bulgária tranzitszerepe mindig is kiemelkedő volt, aminek legfőbb oka Törökország szomszédsága. Évente legalább 60-80 tonna heroin halad át a török-bolgár határ nagy átkelőhelyein (Kapikule, Malko Turnovo, Derekoj), de az is lehet, hogy az európai piacon árult heroin 80 százaléka itt megy keresztül. A bolgár belügyminisztérium kábítószerosztályának adatai szerint naponta 75 ezer euró értékű heroint értékesítenek Szófiában, és ebből 40 ezer euró tiszta profit, amin mintegy 10 helyi drogbáró osztozik. A latin-amerikai kokainszállítmányok is bekukkantanak Bulgáriába: Uruguay, Paraguay és Kolumbia kikötőiből Cipruson vagy Törökországon keresztül Várna és Burgasz dokkjai felé tartanak a drogot rejtő nagy kereskedelmi hajók. De Bulgária nagy karriert futott be a szintetikus kábítószerek piacán is. A Keptagon előállításába derekasan beszálltak az itteni vegyészek és gyógyszerészek. A mai napig jelentős szerepet játszanak a piacon, mellettük csak a Benelux államok, a lengyelek és a balti államok rúgnak labdába. Egy bolgár parlamenti vizsgálóbizottság 2007-ben arra a következtetésre jutott, hogy az amfetamin-biznisz hasznán a bolgár iparosok nem mással, mint a Hezbollahhal és az Iszlám Dzsiháddal osztoznak.
De tévednénk, ha azt hinnénk, hogy Bulgáriában csak drogcsempészettel lehet nagyot szakítani. Burgaszba és Várnába Dubaiból hamis cigarettaszállítmányok érkeznek, amelyeket nagy haszonnal lehet értékesíteni belföldön vagy az unió országaiban. A kétes minőségű, de kétségtelenül olcsó dohánytermékek származási helye Kína. A Jane's brit biztonságpolitikai szaklap értesülései szerint a Kínai Néphadsereg ellenőrzése alatt álló cigarettagyárakban évente 190 milliárd hamis cigarettát gyártanak, amivel Kína a legnagyobb szereplővé küzdötte fel magát a feketepiacon.
A bolgár bűnözők kiveszik a részüket a nemzetközi prostitúcióból is. Kiemelt vadászterületük a kilencvenes években Csehország volt, különösen Prága és az onnan Németország felé haladó autóút, ahol a közönség kedvére válogathatott a bolgár stricik által az út szélére állított szerencsétlen leányokból. Az üzlet korabeli meghatározó figurája, Cvetomir Belcsev ambiciózus bűnöző volt: a demokrácia hajnalán a börtönben politikai pártot alapított az elítéltek jogainak védelmére, és még elnökjelöltként is indult a választásokon. Belcsev bizonyos értelemben megelőzte korát. Az elmúlt hetekben két olyan férfiú is megpróbált egyéni jelöltként elindulni a vasárnapi választáson, akiket a rendőrség bűnszövetkezet üzemeltetésével, pénzmosással, leánykereskedelemmel és védelmi pénzek szedésével vádol. A mentelmi jogban reménykedő Plamen Galev és Angel Hrisztov össze is szedte az ehhez szükséges 10-10 ezer aláírást: szülővárosuk, Dupnica lakói szinte egy emberként álltak ki jótevőik mellett, ami nem is csoda, hiszen nincs városi hivatalnok, aki ne lenne a két üzletember lekötelezettje. (Dupnicát a bolgár újságírók csak az "első bolgár magánvárosnak" nevezik. Galev és Hrisztov eredményét lapzártánkig nem sikerült kibogarásznunk.)
Idővel a bolgár leánykereskedők tovább terjeszkedtek nyugatra: nemrégiben már 18-21 ezerre becsülték a nyugat-európai országokban dolgozó bolgár prostituáltak számát. Ez hatalmas potenciál, hiszen egy-egy lány akár tízezer eurós havi jövedelmet is képes biztosítani az őt futtató bűnözőnek. Bulgária EU-csatlakozása előtt lefizették néhány nyugati ország szófiai nagykövetségének konzulját, akik akár ezrével is kiadtak munkavállalási vízumot. Az egyik leleményes nyugat-európai diplomata még fiktív cégeket is létrehozott saját országában, ahol titkárnőként vagy takarítónőként foglalkozásba vette a bolgár örömlányokat, akik ennek alapján gond nélkül kapták meg tartózkodási engedélyüket.
Az Europol szerint a pénzhamisítás és az okirat-hamisítás szintén kedves elfoglaltsága a bolgár bűnözőknek, akik munkanélküli nyomdászokat alkalmaznak e célból. Euróbankjegyek mellett a bolgár szakik hitelkártyákat és bankkártyákat is másolnak. 2004 novemberében Szófiában lekapcsoltak egy olyan nemzetközi bandát, amelynek a bolgár hackere mintegy 17 ezer bankszámla adatait nyúlta le világszerte. A csempészetből származó profitot ingatlanba, legális vállalkozásokba, labdarúgóklubokba forgatják, majd onnan kiszivattyúzzák. Az EU-csatlakozást követően a nagy biznisz persze az uniós pénzügyi támogatások lenyúlása lett.
Állam és maffia
A "Balkán Szicíliájában" az 1990-es évek közepe óta tartó leszámolások, merényletek felderítésében a helyi rendőrség szánalmas teljesítményt nyújtott. A 2000 és 2005 között regisztrált 156 bérgyilkosságból a bolgár nyomozóknak összesen 17-et sikerült megoldaniuk. Az évtized mélypontja az volt, amikor 2008 áprilisában több sikerkönyv ünnepelt szerzőjének, Georgi Sztojevnek a halála ügyében kellett a szőnyeg szélére állnia a belügyi vezetésnek. Sztojev persze nemcsak, sőt nem elsősorban tollforgató volt, hanem kiugrott gengszter is. Vitatott hitelességű emlékirataiban (például A bolgár keresztapában) névvel, címmel számolt be a bolgár alvilág üzelmeiről. Tavaly áprilisban fényes nappal, Szófia belvárosában kapott két golyót a hátába, s egy harmadikat a fejébe. A gyilkosok nyomát - a számtalan szemtanú ellenére - a rendőrség bottal ütötte. Csak a bulvársajtó állt elő különböző verziókkal, a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy egy feldühödött maffiavezér, akinek nemcsak üzleti ügyeit, hanem homoszexuális hajlamait is kipellengérezte a "pentito", 50 ezer eurót fizetett ukrán bérgyilkosoknak.
A bolgár rendőrségről sokat elárul, hogy Sztojev nyilvános vallomása alapján egyetlen eljárást vagy nyomozást sem indított. Sőt: a több mint egy évtizede meggyilkolt bolgár exminiszterelnök gyilkosait sem tudta a mai napig börtönbe csukni. Andrej Lukanovot, az ország 1990-ben regnáló kormányfőjét saját lakása előtt gyilkolták meg 1996 októberében. Az első fokon elítélteket másodfokon felmentették - az eljárás végén több kérdés maradt megválaszolatlan, mint volt a procedúra kezdetén. Az általánosan elfogadott elmélet szerint a politikust zavaros üzleti ügyei miatt tették el láb alól. Egyesek szerint maga Ilija Pavlov rendelte meg a gyilkosságot, aki Lukanovot követte annak a Topenergy nevű cégnek az élén, amely a Gazpromot képviselte Bulgáriában.
A bűnözéssel kapcsolatos politikai botrányok sorozatosan kísértik Bulgáriát. A Bolgár Szocialista Párt (BSZP) egyik nagyágyúja, Rumen Petkov 2008 áprilisában kénytelen volt lemondani belügyminiszteri posztjáról, mert kiderült, hogy számos rendőri vezető szoros kapcsolatokat ápolt a szervezett bűnözés prominens figuráival, akik így időben értesültek a bűnüldöző szervek ellenük irányuló akcióiról. Az informátorok cserébe nagy értékű ajándékokat, vadászpuskákat és laptopokat kaptak. Maga a miniszter is találkozott a fent már megénekelt Galevékkel, bár az ő verziója szerint ez "nemzetbiztonsági érdekből" történt.
Petkovnak egyéb kellemetlenségei is adódtak. Egy német oknyomozó újságíró, Jürgen Roth tavaly ősszel megjelent Új bolgár démonok című könyvében számos bűncselekménnyel, köztük az amfetamin-csempészettel hozta kapcsolatba a volt belügyminiszter nevét, és nem azt emelte ki, hogy Petkov a fentiek üldözésében serénykedett volna. A miniszter pert indított a német újságíró ellen, és egy tévéinterjújában kijelentette, hogy "a rágalmazót jól szájon kellene vágni", de legalábbis a kezét eltörni. Roth nemcsak a botrányosan távozó belügyminiszterről szedte le a keresztvizet, de lényegében az egész politikai garnitúrát megvádolta. A BSZP mellett lelepleződik a török kisebbséget képviselő Mozgalom a Szabadságért és Jogokért, illetve az a politikai formáció is, amelynek legmarkánsabb alakja Bojko Boriszov szófiai polgármester, az ország leendő miniszterelnöke. És Roth nem egyedül kongatja a vészharangot. Jane Janev bolgár ellenzéki képviselő szerint Bulgária már 20 éve csak kvázi államként funkcionál, és fennáll a veszélye, hogy a maffia átveszi a teljes ellenőrzést az ország felett.
A szervezett bűnözés az önkormányzati szintre sem sajnálta a pénzt - legalábbis a Demokrácia Tanulmányok Központja elnevezésű civil szervezet szerint, amely másfél évvel ezelőtt azzal a megdöbbentő kutatási eredménnyel állt elő, hogy a maffia mintegy 200 millió bolgár levát (28 milliárd forint) ölt szavazatok vásárlásába és saját jelöltjeinek támogatásába a 2007-es helyhatósági választásokon. Ezt az is alátámasztja, hogy manapság már polgármesterek és önkormányzati képviselő-testületek elnökei is klasszikus maffialeszámolások áldozatává válnak.
Szemet szúr
A bolgár szervezett bűnözés kellemetlen szaga Brüsszelig terjed. Az EU már a csatlakozási tárgyalások idején elégtelennek találta az ország felkészültségét bel- és igazságügyi területen, de végül bizalmat adott a jelöltnek. Ám a korrupció és bűnözés elleni harc erősítésével kapcsolatos várakozásoknak a csatlakozás után a bolgárok körülbelül annyira tettek eleget, mint mi a költségvetési deficit csökkentésének. Az új tagállamokban elterjedt hiedelemmel ellentétben azonban Brüsszel nem mindig bizonyul papírtigrisnek.
Az első nagy pofon a Bulgáriának folyósítandó EU-pénzek (800 millió euró) befagyasztása volt 2008 derekán. Ráadásul a Bizottság indoklásában kerek perec megmondta, hogy a korrupció miatt kétséges, hogy a pénzeket valóban a céloknak megfelelően költik el, ezért fontos, hogy "megvédjék az európai adófizetők érdekeit". Barroso nyilatkozatában kijelentette, hogy "Bulgáriának több erőfeszítést kell tennie az igazságügyi reform végrehajtása, illetve a korrupció és szervezett bűnözés visszaszorítása érdekében". (A nyilatkozat Romániát is hasonló cselekvésre ösztönzi, de esetében a szervezett bűnözés nem került szóba.)
Ilyenre még nem volt példa az unió történetében; a bolgár kormány súlyosan megszégyenült. És ez csak a kezdet volt. Még tavaly novemberben Brüsszel megvonta a bolgár kormányzati szervek jogát az uniós pénzek szétosztására, és ezzel az ország legalább 520 millió euró támogatást bukott el. (A Bizottság május elején 115 millió eurót felszabadított az összegből.) Ezzel nagyjából egy időben jelent meg a Transparency International éves jelentése, amely szerint Bulgária az EU legkorruptabb tagállama, miután szoros küzdelemben sikerült Románia alá süllyednie.
A bolgárok bizonygatták ugyan, hogy példás keménységgel harcolnak a korrupció ellen, lám, bíróság elé citálták az EU-pénzek szórásában hírhedtté vált útépítő vállalat volt vezetőjét is, de a megvesztegetésben bűnösnek talált exvezér egyéves felfüggesztett szabadságvesztése a jelek szerint nem tett mély benyomást a Bizottság illetékeseire. Az EU idén januárjában kiadott jelentése egyebek között azt is felrótta a bolgár hatóságoknak, hogy közismert bűnözők még mindig szabadlábon korzóznak. Vajon kire gondolhattak? Talán a Nikolov-Sztojkov holding vezető figuráira, Ludmil Sztojkovra és Mario Nikolovra, akik állítólag igencsak jeleskedtek az EU-pénzek elsíbolásában? Az OLAF, az unió pénzügyi visszaéléseket nyomozó szerve egy hivatalos jelentésében a holdingot nemes egyszerűséggel bűnszervezetek fedővállalkozásának nevezte, amely mögött mintegy 50 bolgár és még több más európai és offshore cég áll. A két tulajdonos politikai beágyazottsága mellbevágó. Sztojkov bizonyítottan 25 ezer levával járult hozzá a jelenlegi bolgár elnök, Georgij Parvanov választási kampányához, míg Nikolov 200 ezer levát csúsztatott át a BSZP hét végén megbukott miniszterelnökének, Szergej Sztanisevnek.
*
Sztanisevet most minden bizonnyal a fent már említett Boriszov váltja a miniszterelnöki székben, miután pártja, a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) a szavazatok közel 40 százalékával négy mandátum híján abszolút többséget szerzett a szófiai parlamentben. A GERB jobbközép formációnak mondja magát, az Európai Néppárt tagja - Boriszovtól ennek megfelelően a művelt közvélemény a leamortizált bolgár gazdaság rendbetételét, költségvetési szigort, válságkezelő megszorításokat és a külföldi befektetők visszaédesgetését várja. A bürgermajszter természetesen ádáz harcot ígért a korrupció és a szervezett bűnözés ellen is (illetve egy ízben "rossz emberanyagnak" nevezte az ország 1 millió roma, 700 ezer török és 2,5 millió nyugdíjas polgárát, akikkel nagyon nehéz bármit kezdeni, de ez most mellékszál). A rajongói által Batmannek hívott Boriszov ugyanis a 80-as években tűzoltóként szolgált a belügyminisztériumban, s emellett a bolgár karateválogatott hétdanos edzője is volt. A rendszerváltás után, 1991-ben saját biztonsági céget alapított, a beszédes Ipon-1 néven, mely olyan notabilitások védelmét látta el, mint Todor Zsivkov vagy II. Szimeon excár: az útja innen vezetett nemcsak a jobbközép politika, de 2001 és 2005 között a belügy legmagasabb posztjai felé is. Sok mindent mondhatunk rá tehát, de azt, hogy nem tudja, kikkel áll szemben, biztosan nem.
(közreműködött: dha)
