Harari: Az Izraelben történtekért a populizmus a felelős

  • narancs.hu
  • 2023. október 12.

Külpol

Az egyik legismertebb történész hosszas cikkben elemezte, hogy és kik miatt juthatott idáig a helyzet.

„Az izraeliek egyfelől most fizetik meg az árát annak az évekig tartó önhittségnek, amelynek során kormányaink és sok izraeli azt hitte, annyival erősebbek vagyunk a palesztinoknál, hogy figyelmen kívül hagyhatjuk őket. Sok mindent lehet kritizálni azzal kapcsolatban, ahogyan Izrael feladta a palesztinokkal való békére tett kísérletet, és évtizedeken keresztül palesztinok millióit tartotta megszállás alatt” – írta az izraeli Yuval Noah Harari a Washington Postban.

A világ egyik legnépszerűbb történésze a cikkben azt is hangsúlyozta, ezek a dolgok nem igazolják a Hamász gyilkosságait már csak azért sem, mert a szervezet egy percig sem támogatta a békekötés lehetőségét Izraellel. Emiatt úgy gondolja, a béke alapfeltétele a Hamász elítélése és lefegyverzése, illetve a túszok szabadon engedése. 

Harari kicsit tovább ment elemzésében, ugyanis szerinte kifejezetten az a populizmus az oka az ország jelenlegi helyzetének:

„Izraelt hosszú évek óta egy populista erős ember, Benjamin Netanjahu kormányozza, aki PR-osnak zseniális, de alkalmatlan miniszterelnöknek. A személyes érdekeit többször is a nemzeti érdekek elé helyezte, és karrierjét arra építette, hogy megossza a nemzetet. Kulcspozíciókba inkább a lojalitás, mint a képzettség alapján nevezett ki embereket, minden sikert magáénak tudott, miközben a kudarcokért sohasem vállalta a felelősséget, és úgy tűnt, hogy nem tulajdonít nagy jelentőséget annak, hogy kimondja vagy meghallja az igazságot.”

A történész szerint ráadásul a 2022 végén alakított kormánykoalíció az eddigiek közül is a legrosszabb Netanjahu körül, hiszen „messianisztikus fanatikusok és gátlástalan opportunisták” koalíciója, akik a hatalomszerzés közben figyelmen kívül hagyták például az ország biztonsági helyzetét annak ellenére, hogy a szakértők figyelmezették már őket ennek a politikának a veszélyére. 

„Bármit is gondoljunk Izraelről és az izraeli-palesztin konfliktusról, az ahogyan a populizmus szétmarta az izraeli államot, intő jel a világ többi demokráciájának.” Cikke zárásaként azt írta, reméli, a Hamász felett aratott győzelem után az izraeliek nem csak a kormányukat vonják felelősségre, hanem az összeesküvés-elméletek és a messianisztikus fantazmagóriák terjesztése is véget ér.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.