December hatodikán Athén belvárosában, annak is egy zűrösebb részében néhány fiatal kövekkel és egyebekkel megdobált egy rendőrautót. Olyan, szélsőbalosnak mondott tüntetőkről van szó, akik máskor is kifejezésre szokták juttatni, hogy utálják egyrészt a jóléti társadalmat, másrészt azt, hogy ebben nincs feltétlenül hely a számukra. De mindenekfölött a rendőröket utálják, akik ezúttal visszalőttek - saját verziójuk szerint figyelmeztető lövéseket adtak le -, és emiatt meghalt egy tizenöt éves fiú.
Pár órával az eset után már ezres nagyságrendben tüntettek Athénban, üzleteket romboltak le és fosztottak ki,
kukák tömegét, autókat, bankokat
gyújtottak föl. Ugyanez történt Szalonikiben, Patraszban és más városokban is, és nemcsak ezen a szombaton, hanem azóta lapzártánkig (december 15.) minden áldott nap. A rendőr börtönben, az eddig ismert vizsgálati adatok szerint a lövedék gellert kapott valahogy, amit a tüntetők nem hisznek el, és annyit a szemtanúk is alátámasztanak, hogy a rendőri fellépés kíméletlen volt. Ettől kezdve viszont a hatóság igyekezett visszafogottan kezelni a helyzetet, de még így is kimerültek a könnygázpatronkészletei, amelyeket sürgős intézkedéssel külföldről töltöttek fel.
Kosztasz Karamanlisz, a tavaly szűk többséggel újraválasztott jobboldali kormány vezetője megnyilatkozásaiban igyekszik külön kezelni a különféle sérelmek miatt tüntetőket a randalírozó kisebbségtől, de a tiltakozókat ez nem hatja meg. A görög kormányzat mégis arra játszik, hogy előbb-utóbb csak abbahagyják - mást nem is nagyon tehet. Lépjen fel keményebben? Csak fokozódna a népharag.
A tüntetők elszánt nyilatkozatokat tesznek, egy csoport például december 20-ára hirdetett "nemzetközi akciónapot" "az állam bérgyilkosai" ellen. Nehéz lesz ritkítani az idézőjeleket, mert a sajátos mozgalmi megfogalmazásokat sem könnyű egy az egyben érvényes közléseknek tekinteni. Az említett felhívást a "megszállt athéni műegyetem" "gyűlése" adta ki. Hogy aztán ez húsz vagy kétszáz embert takar-e, az internetről természetesen nem derül ki, ahogy annak az Athén "nyugati külvárosaira" hivatkozó csoportnak a súlya sem, amely konkrét programmal áll elő. Első pont: az athéni belváros autómentesítése; a második: a lerombolt bankfiókokat alakítsák át menedékhelyekké, könyvtárakká, internetpontokká és amszterdami stílusú coffee shopokká - és így tovább. Bioingyenkonyhák a rendőrőrsök helyén, legyen ingyen minél több szolgáltatás. De szerepel az orvos-beteg viszony nyílttá, barátságossá tétele is. Akkor már inkább az "Athéni szürrealista csoport" (mindez az indymedia.org oldalon), amely "A forradalom szelleme mindig a foga közé szorított késsel érkezik" című kicsit riasztó, kicsit költői kiáltványát azzal zárja, hogy "Aki nem érti a haragot, az befoghatja!"
Egy szó, mint száz, a megmozdulások ideológiai háttere kissé körvonalazatlannak tűnik (viszont a céljuk világos: a kormány megbuktatása), és rá is legyinthetnénk minderre egy lekezelő mosollyal. Az indulatok mögött azonban mély frusztrációk, ingerült elégedetlenségek húzódnak, amelyekkel a kormányzat nem tud mit kezdeni. A résztvevők pedig igencsak sokfélék. Ott vannak, ugye, a törő-zúzó ifjú molotovozók és fosztogatók; de állítólag felbukkannak idősebb korosztályok képviselői is. A tüntetők társadalmi összetétele sem vezet különösebb következtetésekhez: vannak közöttük jól eleresztett egyetemisták és munkanélküliek is. Viszont ne tévesszen meg minket, hogy szerdán, a lelőtt tüntető temetésének másnapján
nagy közlekedési sztrájk
volt Görögországban, Athénban pedig szakszervezeti demonstráció! Ezek korábban elhatározott akciók voltak, amelyek munkavállalói követeléseket nyomatékosítottak. És még azt is tudni kell, hogy Görögországban meglehetősen gyakoriak és igen sokszor torkollanak összecsapásokba az ilyes tüntetések - távolról sem a lakosság teljes egyetértésével.
A sokféle tiltakozás sokféle elégedetlenségre utal, de az emberek leginkább magát a politikai osztályt rühellik. A katonai junta ("az ezredesek rendszere") 1974-es bukása után főként a baloldali Pánhellén Szocialista Mozgalom (Paszok) volt hatalmon, amely korrupciós ügyeivel, az ősbalkáni baksisrendszer fenntartásával erősen leírta magát. 2004-ben az új kormány előbb látványosan behozta az olimpiai előkészületek terén mutatkozó elmaradásokat, aztán nekifogott a szociális rendszer átalakításának - alkalmasint nem a szegényebb rétegek érdekeit tartva szem előtt. Kíméletlen fellépést és zéró toleranciát ígért a korrupcióval szemben - viszont pont ezt az ígéretét szegte meg a leglátványosabban. Tavaly óta egyre-másra derül fény politikusokat és sok eltulajdonított állami pénzt érintő ügyekre, eltussolási próbálkozásokra, amelyek árnyékában nehezen magyarázható az életszínvonal romlása, a magas munkanélküliség, különösen pedig a friss diplomások elhelyezkedési nehézségei; és nehezen védhetők az eladósodottság által indokolt megszorító intézkedések is. Viszont ez utóbbiakkal szemben nem látszik semmiféle ésszerű alternatíva, főleg most, a pénzügyi válság idején. Természetesen a Paszok mint ellenzék szintén a parlamentben mindössze egyetlen szavazatnyi többséggel rendelkező kormány lemondását követeli, de egyáltalán nem biztos, hogy egy új választás kormányváltást hozna - a fiatal tüntetők nem tekintik alternatívának a mérsékelt baloldalt. Ha az ő köreikben nem is, általában rezignált a közhangulat, hiszen a gazdasági válság (ezen belül a fontos idegenforgalmi bevételek csökkenése) miatt a jóléti követeléseket nehéz lesz teljesíteni, a lehetséges reformintézkedésekkel szemben pedig - nem éppen különleges helyzet - erős ellenérdekeltségek állnak. Például a felsőoktatásban, ahol a diákok minél tovább igyekeznek meghúzni magukat, ha már bekerültek, hiszen nem látják a továbblépés lehetőségét. Az indulatok tehát érthetőek, levezetésükre pedig a görög kormánynak nincs ötlete.
