A Tűzföld chilei részén elterülő Karukinka nemzeti park ősi tölgyerdőket rejt, amelyeket sikerült megmenteni a fakitermelők láncfűrészeitől, ám a Patagóniába 75 éve betelepített, elszaporodott hódok új fenyegetést jelentenek a faóriásokra.
A rágcsálókat Kanadából telepítették be, hogy a prémkereskedelem révén kedvet kapjanak az emberek a letelepedéshez a Tűzföld zord, gyéren lakott szigetvilágában. A program nem tette sokkal vonzóbbá a Tűzföldet, a betelepített tíz pár hód mai utódai azonban közel százezren vannak. A tapasztalatok szerint egyetlen hód néhány nap alatt le tud dönteni egy százéves fát is.
„A hódok az emberekhez hasonlóan az ökoszisztéma mérnökei. Hogy a természetben megvessék a lábukat, módosítják azt, olyan feltételeket teremtve, amelyek számukra szükségesek” – mondta Cristobal Arredondo, a Wildlife Conservation Society (WCS) kutatója. Ez a Tűzföld chilei oldalán azzal járt, hogy a folyók, patakok több mint 90 százalékát elterelték, ami nagy hatással van az ökoszisztémára a 300 ezer hektáros nemzeti parkban.
A Chilei Egyetem tanulmánya a rágcsálók inváziójának társadalmi, gazdasági hatását 73 millió dollárra becsülte a biológiai sokféleség elvesztése által. Ha semmit nem tesznek, a hódok által okozott károk értéke 20 év múlva további 260 millió dollárt tesz ki. A rágás többek között azzal jár, hogy a rothadó tölgyek szenet bocsátanak a légkörbe, ami hozzájárul a globális felmelegedéshez.
Chilében lehet vadászni a hódokra. Az erdészeti minisztérium jutalmat ad minden egyes lelőtt vagy csapdával elfogott állatért. Ez sem járt eredménnyel, sőt, a vadászok ellen hangolja az embereket.
Ebben az interjúban lehet olvasni arról, hogy a hód tájalakító munkája hogyan érinti a mi környezetünket, és mit lehet ezzel kezdeni:
