Hodorkovszkij: "Putyin már nem tud távozni"

  • Wiktoria Bieliaszyn
  • 2020. szeptember 9.

Külpol

Oroszország egykor leggazdagabb emberével, leghíresebb bebörtönzöttjével, az emigrációban élő másként gondolkodóval a Gazeta Wyborcza újságírója készített nagyinterjút.

A mai Oroszország szinte minden égető kérdése szóba kerül abban az interjúban, amit a lengyel Gazeta Wyborcza újságírója, Wiktoria Bieliaszyn készített Mihail Hodorkovszkij orosz üzletemberrel még a belarusz választás és Navalnij megmérgezése előtt. A Magyar Narancs csütörtökön megjelenő legfrissebb számában olvasható terjedelmes beszélgetés kitér Putyin hatalmának szilárdságára, az FSZB mindenhatóságára és a rendszerszintű korrupciója. Néhány részlet az interjúból.

WB: Most arra számít mindenki, hogy Putyin 2036-ig fog kormányozni. Milyen lesz akkor Oroszország?

MH: Nagyon félek attól, hogy Putyin halála után Oroszországra súlyos belső konfliktusok várnak, ahhoz hasonlók, mint amilyeneket a Szovjetunió széthullásakor megéltünk. A gazdaságunk mind jobban lemarad a környező országokétól, és ettől a térség viszonyai még feszültebbé válnak, még veszélyesebbé a kormányzat számára. A putyinista közgazdászok meglehetősen józanul úgy becsülik, hogy a következő 16 évben a GDP-növekedés 0,5 és 1 százalék között lesz. Csak összehasonlításképpen: az elmúlt években a világban 3,5, Kínában 5,7 százalékos volt a gazdasági növekedés. Súlyos, veszélyes konfliktusokra számítok az ország régiói között. Putyin nem engedheti meg magának, hogy ne etesse Moszkvát, Moszkva a hatalmának sarokköve. Ezért látunk a fővárosban fennhéjazást, úrhatnámságot, modernséget, rendet, gazdagságot és fantasztikus infrastruktúrát. De nem lehet ugyanilyen mértékben finanszírozni a régiókat is. Még ha meg is lenne rá a szándék, akkor sem.

WB: Azt sehogyan sem tudom elképzelni, hogy a régiókban továbbesik az életszínvonal. Az oroszok fele már ma is a szegénység hatá­rán tengődik.

MH: A putyini propaganda kitalálói olyan meséket tanultak meg beadni az embereknek, mint hogy „igazi szegénység, na, az aztán csak New Yorkban van! Ott az emberek a kukából esznek”. Tisztára, mint a Szovjetunióban. Csak sajnos ez nem nagyon működik, mert a világ sokkal közelebb van ma, és sokaknak teljesen nyilvánvaló, hogy rosszabbul élnek annál, mint ahogy élhetnének.

WB: Ha jól értem, most főként Moszkváról és a moszkvaiakról beszélünk?

MH: Nem csak. A régiókban épp azért olyan rossz és feszült a hangulat, mert oda is elér minden hír, kép és történet a nagyvilágból. És van még egy következménye az információkhoz való hozzáférésnek: tömegesen vándorolnak ki a magasan képzett szakemberek. Évi 200 ezres nagyságrendben. Az abszolút számokban ez nem látszik, mivel Közép-Ázsiából érkezik is munkaerő – csakhogy jelentős részük nem elég képzett személy, akik különösebb szaktudást nem igénylő, fizikai munkát végeznek. Nem tudják helyettesíteni a távozó programozókat, mérnököket, orvosokat.

(…)

WB: Putyin most élete végéig bebiztosította a mandátumát. Volt-e egyáltalán más kiút a számára?

MH: Putyin már nem tud távozni. Kiút nélküli helyzetbe kergette magát. Ha akkor, 2008-ban szépen, illendően lelépett volna, ma tejben-vajban fürödne. De ma már nincs választása, mert mindenki számára világos, hogy ha ezt megteszi, bíróság előtt végezhetné – és legvalószínűbben egyáltalán nem orosz bíróság előtt.

Ugyanakkor azt is tudja, hogy a távozása után az ország, amelynek a sorsa mégsem teljesen közömbös a számára, hatalmas gondokkal fog szembenézni. Nem elég, hogy mint állam, gazdasági értelemben versenyképtelenek vagyunk, és senki nem tartja az orosz modellt követésre érdemesnek, de még ellenséges kapcsolatban is állunk az összes szomszédunkkal. Évtizedekig fog tartani feltakarítani utána. De nem hinném, hogy ezt direkt csinálta volna azért, hogy valamiféle övezetet építsen ki. Putyin nem stratéga, és kész.

A teljes interjút elolvashatják a csütörtökön az újságárusokhoz kerülő friss Magyar Narancsban, amelyre digitálisan is előfizethetnek!

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.