Hodorkovszkij: "Putyin már nem tud távozni"

  • Wiktoria Bieliaszyn
  • 2020. szeptember 9.

Külpol

Oroszország egykor leggazdagabb emberével, leghíresebb bebörtönzöttjével, az emigrációban élő másként gondolkodóval a Gazeta Wyborcza újságírója készített nagyinterjút.

A mai Oroszország szinte minden égető kérdése szóba kerül abban az interjúban, amit a lengyel Gazeta Wyborcza újságírója, Wiktoria Bieliaszyn készített Mihail Hodorkovszkij orosz üzletemberrel még a belarusz választás és Navalnij megmérgezése előtt. A Magyar Narancs csütörtökön megjelenő legfrissebb számában olvasható terjedelmes beszélgetés kitér Putyin hatalmának szilárdságára, az FSZB mindenhatóságára és a rendszerszintű korrupciója. Néhány részlet az interjúból.

WB: Most arra számít mindenki, hogy Putyin 2036-ig fog kormányozni. Milyen lesz akkor Oroszország?

MH: Nagyon félek attól, hogy Putyin halála után Oroszországra súlyos belső konfliktusok várnak, ahhoz hasonlók, mint amilyeneket a Szovjetunió széthullásakor megéltünk. A gazdaságunk mind jobban lemarad a környező országokétól, és ettől a térség viszonyai még feszültebbé válnak, még veszélyesebbé a kormányzat számára. A putyinista közgazdászok meglehetősen józanul úgy becsülik, hogy a következő 16 évben a GDP-növekedés 0,5 és 1 százalék között lesz. Csak összehasonlításképpen: az elmúlt években a világban 3,5, Kínában 5,7 százalékos volt a gazdasági növekedés. Súlyos, veszélyes konfliktusokra számítok az ország régiói között. Putyin nem engedheti meg magának, hogy ne etesse Moszkvát, Moszkva a hatalmának sarokköve. Ezért látunk a fővárosban fennhéjazást, úrhatnámságot, modernséget, rendet, gazdagságot és fantasztikus infrastruktúrát. De nem lehet ugyanilyen mértékben finanszírozni a régiókat is. Még ha meg is lenne rá a szándék, akkor sem.

WB: Azt sehogyan sem tudom elképzelni, hogy a régiókban továbbesik az életszínvonal. Az oroszok fele már ma is a szegénység hatá­rán tengődik.

MH: A putyini propaganda kitalálói olyan meséket tanultak meg beadni az embereknek, mint hogy „igazi szegénység, na, az aztán csak New Yorkban van! Ott az emberek a kukából esznek”. Tisztára, mint a Szovjetunióban. Csak sajnos ez nem nagyon működik, mert a világ sokkal közelebb van ma, és sokaknak teljesen nyilvánvaló, hogy rosszabbul élnek annál, mint ahogy élhetnének.

WB: Ha jól értem, most főként Moszkváról és a moszkvaiakról beszélünk?

MH: Nem csak. A régiókban épp azért olyan rossz és feszült a hangulat, mert oda is elér minden hír, kép és történet a nagyvilágból. És van még egy következménye az információkhoz való hozzáférésnek: tömegesen vándorolnak ki a magasan képzett szakemberek. Évi 200 ezres nagyságrendben. Az abszolút számokban ez nem látszik, mivel Közép-Ázsiából érkezik is munkaerő – csakhogy jelentős részük nem elég képzett személy, akik különösebb szaktudást nem igénylő, fizikai munkát végeznek. Nem tudják helyettesíteni a távozó programozókat, mérnököket, orvosokat.

(…)

WB: Putyin most élete végéig bebiztosította a mandátumát. Volt-e egyáltalán más kiút a számára?

MH: Putyin már nem tud távozni. Kiút nélküli helyzetbe kergette magát. Ha akkor, 2008-ban szépen, illendően lelépett volna, ma tejben-vajban fürödne. De ma már nincs választása, mert mindenki számára világos, hogy ha ezt megteszi, bíróság előtt végezhetné – és legvalószínűbben egyáltalán nem orosz bíróság előtt.

Ugyanakkor azt is tudja, hogy a távozása után az ország, amelynek a sorsa mégsem teljesen közömbös a számára, hatalmas gondokkal fog szembenézni. Nem elég, hogy mint állam, gazdasági értelemben versenyképtelenek vagyunk, és senki nem tartja az orosz modellt követésre érdemesnek, de még ellenséges kapcsolatban is állunk az összes szomszédunkkal. Évtizedekig fog tartani feltakarítani utána. De nem hinném, hogy ezt direkt csinálta volna azért, hogy valamiféle övezetet építsen ki. Putyin nem stratéga, és kész.

A teljes interjút elolvashatják a csütörtökön az újságárusokhoz kerülő friss Magyar Narancsban, amelyre digitálisan is előfizethetnek!

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.