Kedves Olvasónk!
Ez a cikk a Magyar Narancs 2022. szeptember 8-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.
Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.
A magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk.
Visszavárjuk!
A szerk.
Az oroszok 2014-ben úgy szállták meg a Krímet, hogy azt az amerikai hírszerzés sem látta előre. Washingtonban a kormány és a kongresszus vezetői azon tűnődtek, hogy az orosz különleges műveleti egységek hogyan mozoghattak ennyire gyorsan anélkül, hogy azt bárki észrevette volna. Egyesek pedig máig azon tanakodnak, hogy Oroszország mekkora segítséget kaphatott a Nyugattól – ezzel indította 2014. áprilisi cikkét az amerikai Daily Beast, amelyet tehát a portál nem sokkal azután publikált, hogy az oroszok bevonultak a Krímbe.
A lap akkor emlékeztetett rá, hogy a német védelmi ipari vállalat, a Rheinmetall 2011-ben 140 millió dolláros szerződést írt alá egy harci szimulációs központ építésére a Moszkvától mintegy 400 kilométerre található Mulinóban, ahol évente 30 ezer katonát képeznek ki. A létesítményt hivatalosan 2017 végén tervezték befejezni, de az amerikai illetékesek szerint ott már évekkel korábban is zajlott az orosz erők kiképzése német segítséggel. „Az amerikai kormánynak fel kellene szólítania a NATO-szövetségeseinket, hogy ezen a ponton függesszenek fel minden katonai kapcsolatot Oroszországgal, amíg az el nem hagyja Ukrajnát és a Krím félszigetet” – mondta akkor a portálnak egy magas rangú szenátusi tanácsadó.
Amerikai források szerint a vállalat a hipermodern kiképzőközpont felépítésében annak lehetőségét látta, hogy a későbbiekben részt vehet az orosz fegyveres erők teljes modernizálásában. Az amerikai kormányzat számára csak 2014-ben vált világossá, hogy a német segítségnek köszönhetően az orosz hadsereg – főleg a katonai hírszerzés – komoly fejlődésen ment keresztül a Grúzia elleni 2008-as invázió óta. Az üzletet egyébként a német zöldek és még a kereszténydemokraták is bírálták. Sigmar Gabriel szociáldemokrata politikus, akkori német gazdasági miniszter és alkancellár azt nyilatkozta, hogy „a jelenlegi helyzetre való tekintettel a német kormány nem tartja megfelelőnek egy katonai kiképző létesítmény építését Oroszországban”. S noha a Rheinmetall a projektet még akkor is ambicionálta, amikor az oroszok már benyomultak a Krímbe, Berlin a krími orosz intervenció után leállíttatta a beruházást, hiába panaszkodott a konszern, hogy e lépés igen érzékenyen érinti pénzügyileg. A Daily Beast cikke szerint az amerikai kormányon belül viszont továbbra is sokan az ügyön tartották a szemüket, mert attól tartottak, hogy a nyugati know-how többek között azokhoz az orosz különleges erőkhöz került, amelyek bevonultak a Krímbe.
Az oroszok ráadásul nem mondtak le a kiképzőközpontról, hiába fújta le a projektet a német kormány nyomására a Rheinmetall. A TASZSZ orosz hírügynökség 2015. áprilisi tudósítása szerint Jurij Boriszov védelmi miniszter arról nyilatkozott, hogy a Rheinmetall helyett az orosz Garnizon cég fogja befejezni a Volga menti katonai gyakorlótér felszereléseinek szállítását. „Korábban minden terméket a Rheinmetalltól terveztünk megvásárolni – ezt a munkát a Garnizon szervezi meg, és teljesíti a szerződésben foglaltakat” – mondta. Állította, hogy az orosz védelmi minisztérium „meglehetősen gyorsan” megoldotta a problémát a német vállalat kilépése után. Hozzátette: a Rheinmetall leállította a szállításokat, ami miatt az ügy bíróság elé fog kerülni, ugyanis a megrendelés összegét már kifizették. Az orosz kormány 2015 februárjában indított pert a vállalat ellen, a konszern pedig ezzel egy időben 120 millió euró kártérítést követelt a német kormánytól.
Nem bírtak leállni
Idén júniusi ukrán értesülések szerint egy új, 15 ezer fős orosz hadtest felállítása zajlik a Rheinmetall által épített gyakorlótéren. Az orosz agresszió nyomán immár több mint fél éve tart a háború Ukrajnában, amelyben nemcsak katonák, de civilek ezrei, köztük gyerekek vesztették életüket. Az új alakulatot mostanság tervezik bevetni. A TVP World lengyel hírportál szerint 250 millió euróból készült a gyakorlótér az orosz hadsereg és a német fegyveripar eddigi legnagyobb együttműködéseként; a területe 450 négyzetkilométer, modern lézeres lőterekkel felszerelt. „Ez a legmodernebb gyakorlótér Oroszországban. Tele van német és francia elektronikával, amelyet szárazföldi csapatok és harckocsik kiképzésére terveztek. Hivatalosan a szerződést 2014-ben felfüggesztették, de a közelmúltig több német cég is tevékenykedett ott” – mondta Piotr Grochmalski, a varsói hadtudományi egyetem munkatársa. Nyilatkozott a portálnak Piotr Lewandowski ezredes is, aki úgy véli, a Mulinóban képzett katonák valószínűleg elit alakulatokba szerveződnek, amelyeket Ukrajnában fognak bevetni; fél év múltán az oroszok rájöttek, hogy a jól kiképzett kis csoportok jobban harcolnak az alulképzett nagy alakulatoknál.
A témával a német T-online.de is részletesen foglalkozott nemrég. A portál szerint hónapok óta keringenek azok a vádak, hogy a Rheinmetall jelentős szerepet vállalt Oroszország Ukrajna elleni előkészületeiben. Egyes sajtóértesülések szerint hiába szüntették be hivatalosan 2014-ben a kiképzőközpont megépítését, a valóságban a vállalat 2019-ig szállított eszközöket a beruházáshoz – a létesítményt Vlagyimir Putyin orosz elnök 2021 szeptemberében meg is látogatta. Az Import Genius nevű amerikai portál világszerte rögzíti több millió vállalat exportját és importját; az oldal adatbázisa szerint a konszern egyik leányvállalata a Garnizon – vagyis az oroszok által a Rheinmetall pótlására bevont cég – számára teljesített 2019-ben egy megrendelést, modellező és szimulációs rendszer összeállítására szánt egyedi alkatrészeket szállított az orosz partnernek. Ha mindez igaz, akkor a Rheinmetall kijátszotta a tiltást.
A cikk szerint 2012-ben alapította a konszern Moszkvában az ORR Training Systems leányvállalatot azzal a céllal, hogy megerősítse jelenlétét az oroszországi kiképzési piacon; a társaság az Oroszországgal szembeni 2014-es szankciók után évről évre veszteséget könyvelt el, de 2019-ben és 2020-ban pozitív éves eredményt ért el. Továbbá a lap orosz nyilvántartásokra hivatkozva azt írta, hogy az ORR Training Systems és egy másik leányvállalat, a Rheinmetall Ltd. Moscow, valamint a Garnizon között a 2014-es szankciók után is kapcsolat állt fenn, illetve az utóbbi leányvállalat 2013 és 2019 között, ha csekély mértékben is, de folyamatosan nyereséges volt.
A Welt.de áprilisban arról írt, hogy az ügyészség 2019-ben vizsgálatot folytatott a konszern brémai leányvállalata, a Rheinmetall Defence Electronics két vezetője ellen, akik a gyanú szerint 2014 májusáig bezárólag 5,38 millió euró kenőpénzt fizettek egy fedőcégen keresztül azért, hogy az oroszok velük kössék meg a Mulino-üzletet. A vizsgálatot 2020-ban fejenként 12 ezer eurós pénzbírság fejében megszüntették. A lap megjegyezte, a Rheinmetall nagyon reménykedett abban, hogy a beruházás után további gyakorlótereket alakíthat ki orosz katonai körzetekben, és jelentős pozíciót foglalhat el a világ egyik leggyorsabban növekvő piacán. (A Welt.de cikke szerint a német kormány 2012-ben jóváhagyta egy mobil parancsnoki és műveleti központ 6 millió eurós exportját Oroszországba, ami a Mulino-projekt első része lehetett. Egy évvel később kilenc orosz katona három hónapig tesztelhette a Rheinmetall technológiáját egy német kiképzőközpontban.)
Azt ugyanakkor a T-online.de is megjegyzi, hogy nincsenek egyértelmű bizonyítékok arra, hogy a Rheinmetall kijátszotta volna a szankciókat; vannak ellentmondásos nyilatkozatok, részadatok, a feltüntetett oroszországi nyereség egy hadiipari cég esetében aprópénz a többmilliárdos fegyverbeszerzésekhez viszonyítva. A vállalat is mindent tagad: a cég a lap kérdéseire azt válaszolta, hogy nincs kapcsolata a Garnizonnal, az ORR Training Systems leányvállalat pedig nem folytat operatív tevékenységet. A minimális nyereség az autóipari magánvállalatoknak szállított alkatrészekből származott, de már azt a tevékenységét megszüntették. Árulkodó viszont, hogy a Rheinmetall a német lap több kérdésére nem válaszolt, az ügy fontos részleteit így továbbra is homály fedi.
De nem csak a sajtónak nehéz információhoz jutni: két lengyel EP-képviselő az Európai Bizottságnál érdeklődött arról idén márciusban, hogy a 2014-es uniós szankciók ellenére szállított-e a Rheinmetall (és Franciaország) Oroszországnak hadieszközöket, amelyeket az orosz hadsereg aztán bevethetett az Ukrajna elleni agressziója során. A három hónap múltán megszületett semmitmondó válasz kiemeli, hogy a 2014. augusztus 1. előtt kötött vonatkozó megállapodások 2022 áprilisáig mentesültek az uniós fegyverembargó hatálya alól.
Kettős játék
A feltételezett orosz szál mellett a Rheinmetall komoly erőket mozgósított annak érdekében, hogy a német kormány támogassa a honvédő ukrán hadsereget. A vállalat áprilisban 88 régi Leopard típusú harckocsi exportjára kért engedélyt. Olaf Scholz kancellárnak emiatt is állást kellett foglalnia, küldhet-e Németország nehézfegyvereket közvetlenül Ukrajnába. Nem sokkal később kiderült, a védelmi minisztérium támogatta az egyik legnagyobb hadiipari vállalat, a Krauss-Maffei Wegmann (KMW) azon tervét, hogy 50 Gepard típusú, légvédelmi löveggel és radarral felszerelt, használt lánctalpas járművet adjon el Ukrajnának. A Rheinmetall is ráerősített; Steffen Hebestreit kormányszóvivő arról tájékoztatta a nyilvánosságot, hogy a vállalat engedélyt kért száz Marder típusú lövészpáncélos exportjára – a Leopardokon túl. A cég ajánlata tartalmazta a személyzet németországi kiképzését, a karbantartási képzést, a szerszámokat, a pótalkatrészeket, a németországi szervizbázist és a lőszert.
Az üzlet aztán májusban megrekedt, ugyanis a német törvényhozás felsőháza, a Bundesrat blokkolta a Marderek leszállítását Ukrajna részére – legalábbis ezt állították ukrán hírforrások. A járművek leszállítása a tervek szerint több szakaszban történt volna, az első „csomag” feljavítására hat hetet kért a Rheinmetall a Portfolio.hu akkori cikke szerint. Ukrán sajtóértesülések szerint hivatalosan április 22-én került a vállalat exportkérelme a Bundesrat elé, amit május vége felé még nem hagytak jóvá. A német kormány mindezt tagadta, Christiana Hoffman kormányszóvivő szerint szó sincs arról, hogy „blokkolnák az Ukrajnának nyújtott nehézfegyvereket”, sőt valójában „rengeteg fegyvert küldenek” – a Mardereket és a Leopardokat azonban nem hozta szóba. A botránnyá dagadt ügy a görög kormányt is elérte, mivel Athén sem küldte még június elején az ukránoknak beígért száz darab BM–1-es gyalogsági járművet – a szállítmányért cserébe ugyanis Németországtól száz darab Mardert várt. Júniusban aztán a Rheinmetall közölte: hamarosan elkészülnek a Marderek helyrepofozásával, a szállítás idejéről és helyszínéről a német kormány dönt.
Hadiipari forrásaink szerint a Rheinmetall gyakorlatától nem állnak távol az ilyesfajta furcsa ügyek. Mint korábban megírtuk (lásd: Begyújtották a rakétákat, Magyar Narancs, 2020. október 3.), például 2012-ben a cégcsoporthoz tartozó Rheinmetall Air Defence feketelistára került Indiában korrupciógyanús ügyek miatt, s ezért 10 évig nem üzletelhet az országban (e szankció idén jár le). Ugyanabban az évben vádat emeltek egy ottani üzletember ellen, amiért 530 ezer dollárt fizetett neki a társaság azért, hogy a befolyását felhasználva érje el a tiltás megszüntetését. 2014-ben azért kellett 37 millió eurós bírságot fizetnie a konszernnek, mert az athéni kormánnyal kötött 150 millió eurós üzlet útját (a görögök ASRAD típusú légelhárító rendszert vásároltak) 20 millió eurós „közvetítői díjért” egy magas rangú görög tengerésztiszt egyengette. A tisztnek többek között azon kollégáit kellett megvesztegetnie, akiknek a véleménye döntő volt abban, hogy az athéni kormány az ASRAD mellett döntsön. Németországban pedig 2019 végén civil szervezetek és ellenzéki pártok azzal vádolták a Merkel-kormányt, hogy közvetve több százezer ember haláláért felelős, mivel részben a Rheinmetall gyártotta fegyvereket exportáltak 1 milliárd euró értékben a jemeni polgárháborúban részt vevő arab koalíciónak.
Itthoni forrásaink szerint bár a Rheinmetall feltételezett oroszországi görbe útja meglepő, a német–orosz haditechnológiai kapcsolat régre, az első világháború utáni időkre nyúlik vissza. Azt is megjegyzik, hogy a 2014-ben életbe léptetett oroszellenes szankciókat más nyugati cégek is igyekeztek kijátszani. „Miután kialakultak a mechanizmusok, keresték a kiskapukat” – mondta egy forrásunk. Ennek egyik módja, ha nem uniós országok (Szerbia, Fehéroroszország) közreműködésével értékesítik a termékeiket Oroszországba, vagy fedőcégeket alkalmaznak. Egyik forrásunk megemlítette, hogy például a franciák a közelmúltban adtak el a szintén embargó alá eső Kínának polgári helikopterekbe való hajtóműveket, és mossák kezeiket, hogy azokat végül katonai gépekbe szerelték be.
A globális piaci versenyben rendre az amerikai hadiipari vállalatok tarolnak, a gyakran egymás ellen is lobbizó uniós cégek csak kullognak utánuk – innen nézve kevéssé meglepő, ha a Rheinmetall meglátta az oroszokban az üzleti lehetőséget. Csakhogy ezeket az üzleteket sem lehet teljesen észrevétlenül megvalósítani, hiszen a hadiexportot engedélyezni kell (ez a polgári és katonai célokra alkalmas technológiákra is igaz). A tisztánlátáshoz – vagyis ahhoz, hogy világos legyen, a Rheinmetall tényleg szállított-e oda 2014 után is – azonban pontosan kellene tudni, hogy a mulinói kiképzőben milyen eszközök vannak. Az ukrán hírszerzés állításait ebben az ügyben nem árt némi fenntartással kezelni.
A Rheinmetall amúgy nagyot kockáztatna azzal, ha egy ilyesfajta illegális üzletbe bonyolódna: végső esetben elvehetnék az engedélyeit, bírságot kellene fizetnie, kizárhatnák későbbi tenderekből, óriásit esne a nemzetközi reputációja. Az viszont nem lenne példátlan, ha a német konszern tényleg bizniszelne az oroszokkal: nemegyszer előfordult a történelemben, hogy a fegyverkereskedelemben érintett országok mindkét harcoló félnek értékesítettek hadieszközöket.
Megkerülhetetlenek
A Rheinmetall-ügy kimenetele Magyarország számára sem közömbös, hiszen hazánk hadiipara sok szálon kötődik a vállalathoz. A magyar kormány 2020-ban Leopard típusú harckocsikat, valamint Lynx típusú gyalogsági harcjárműveket vásárolt a cégtől. Ugyanezen év augusztusában bejelentették, hogy utóbbi harcjármű gyártására vegyesvállalatot alapítunk a Rheinmetall-lal 60 milliárd forint összértékben. A projekt egyik elemeként Zalaegerszeg mellett felépítenek egy új összeszerelő üzemet és harckocsik tesztelésére alkalmas tesztpályát – későbbi remélt exporttevékenység érdekében. A Rheinmetall Hungary Zrt. és a HT Division Zrt. közös leányvállalat létrehozásáról állapodott meg, katonai gépjárműveket fejlesztenének és gyártanának Magyarországon. A Portfolio.hu akkori információi szerint az üzletbe egy harmadik, meg nem nevezett befektetőt is bevontak, amely valószínűleg a kerekes harcjárműveket gyártó török Nurol Makina. 2021-ben arról lehetett olvasni, hogy az állam és a Rheinmetall Várpalotán egy nagy kaliberű lőszereket és robbanóanyagot gyártó üzem építését tervezi, idén májusban pedig kiderült, hogy Magyarország körülbelül 250 millió euróért vásárolhat kamikaze drónokat a vállalattól.
A Rheinmetall más gazdasági területekre is benyomult Magyarországon. Az egykor Mészáros Lőrinc kormánypárti főoligarcha jobbkezeként jegyzett Jászai Gellért érdekeltségébe tartozó 4iG Zrt.-ben a Rheinmetall idén 25 százalékos tulajdont szerezhet; a magyar cég pedig a német vállalat magyarországi és egyéb nemzetközi leányvállalatainak biztosítja majd az informatikai hátteret. A Rheinmetall így közvetve a magyar Vodefone-ba is beleharap, ugyanis nemrég derült ki, hogy a 4iG a magyar állammal közösen 715 milliárd forintért megvásárolja a vállalatot.
De vajon mivel érdemelte ki ezt a kitüntetett magyarországi szerepet a Rheinmetall? Forrásaink szerint vitathatatlan, hogy a cég az egyik legjobb a maga területén. Ugyanakkor a Transparency International 2020-ban készített egy a védelmi vállalatokra vonatkozó korrupcióellenes és átláthatósági indexet: ebben a német gigatársaság „szerény” (C) minősítést kapott. Egyik forrásunk szerint azonban még ezzel együtt is a hadiipar felső 30 százalékában van a cég, hiszen „fehérzónás” konszernből alig akad egy-kettő: a védelmi iparban ténykedők többsége magas korrupciós kockázat mellett működik. „A Rheinmetall még a jobbak közé tartozik. A német általános szint alá nem mehet. Ma már ennél kevésbé korrupt céget nem nagyon találni” – állította a területet jól ismerő forrásunk.
A cég – legalábbis a német sajtó szerint – elsősorban az ottani kereszténydemokrata politikusokkal ápol jó kapcsolatokat. Armin Papperger elnök-vezérigazgató idén júliusban Bernd Althusmann alsó-szászországi gazdasági miniszterrel közösen jelentette be, hogy bővítik a vállalat unterlüssi telephelyét. Az elmúlt években a CDU politikusai többször meglátogatták a konszern üzemeit, 2004-ben pedig az ellen ágáltak, hogy a cégben részesedést szerezzenek külföldi befektetők. A CDU és a vállalat szoros kapcsolatára utal az is, hogy 2017-ben Franz Josef Jung korábbi védelmi miniszter bekerült a Rheinmetall felügyelőbizottságába a konszern – egyébként vitatott – törökországi terjeszkedését felügyelendő.
