Hongkong az utolsó stációt járja. A jelek - szokás szerint - nem egyértelműek. A határhoz közeli kínai Shenzhenben összehívott, kézi válogatású hongkongi "parlamentben" decemberben megválasztott leendő első ember és a jövendőbeli párt- és állami hierarchiában 70. legfontosabb vezetőnek számító Tung Chee-hwa például folyamatosan hárítja a sajtó-, szólás-, gyülekezési és más alapvető emberi jogok korlátozásáról szóló feltételezéseket. Ugyanakkor fojtott hangon hozzáteszi Tung - akinek politikus példaképe a szingapúri autoritarianizmus atyja, Lee Kuan Yew -, természetesen nem szabad, hogy a nagy szabadság szabadossághoz vezessen. Különben is: Hongkongot Kanadához hasonlította a minap, mert igaz, hogy Kanadában lehet szólni meg gyűlni meg szabadsajtani, de nem lehet például vasárnap nagy ívűen shoppingolni, ami Tung szerint nemcsak ázsiai népszokás, de alapvető emberi jog is. Qien Qichen kínai külügyminiszter is kijelentette: a hongkongi média szabad marad, de a kínai állami és pártvezetőket érintő személyes támadásokat nem fogják megengedni, és azt sem, hogy valaki pozitív színben tüntesse fel Tibet vagy Taiwan függetlenségének gondolatát.
A külföld fokozott figyelmét jelzi viszont, hogy Al Gore mellé röviden Clinton elnök is "betoppant" néhány percre az alelnöki viziten a Fehér Házban vendégeskedő Martin Lee-vel, a hongkongi Legcóban (Hongkongban 1992-ben részben demokratikusan megválasztott kvázi-parlament) június 30-a éjfélig 65 százaléknyi helyet elfoglaló Demokrata Párt elnökével, a legjelentősebb helyi emberi jogi harcossal találkozni. Madeleine Albright amerikai külügyminiszter már jelezte, hogy ott lesz az átadási ceremónián, és a frissen megválasztott brit miniszterelnök, Tony Blair is felvetette a koronagyarmat utolsó megmozdulásán való részvétel lehetőségét.
A Tienanmen tér
Június meleg lesz Hongkongban, és nemcsak azért, mert a nyári monszunban a bőrholmik konkrétan megzöldülnek és -büdösödnek, ha nem elektromosan kiszárított és temperált szekrényben tartjuk őket, de ez lesz az utolsó szabadon kivitelezett erőpróbák ideje is. Rögtön 4-én lesz a Tienanmen téri diákfelkelés leverésének 8. évfordulója. Hongkongban, a Victoria királynőről elnevezett parkban felavatják egy dán szobrászművész alkotását, amely a levert diákoknak állít emléket. Kíváncsi lennék, hogy a cinikus természetű londoni bukiknál milyen oddsszal lehet fogadni, meddig áll majd ez az emlékmű. Rosszmájúak szerint a kínaiak megvárják, míg Chris Patten uccsó brit kormányzó hajója eltűnik a láthatárról, s megkezdődhet az évszázad tűzijátéka, majd ennek árnyékában, feltehetően július 1-jén 0 óra 45-re már le is lesz dózerolva az alkotás. (Ez természetesen túlzás; szerintem a legkomolyabb eséllyel akkor fogadunk, ha úgy teszünk, hogy a kínaiak megvárják a külföldi illusztrisok távozását, majd hirtelen javítanivalókat észlelnek a szobortesten, és - pontosan az emlékmű érdekében - gyorsan elviszik egy bizonyos szoborgarázsba helyrehozni.)
Az emlékművet leszámítva is a Tienanmen tériek aktivitása megélénkült Hongkongban. Az egyik "outlying island"-en, a Ballagi Mór utcához hasonlóan festői szépségű Lamma-szigeten várja már a visszakerülést egy ideje Han Dongfang, az intranzigens 1989-es "munkásvezető", aki a diákokhoz csatlakozott. Han Dongfangot nem engedik vissza Kínába, ő viszont ott szeretne tevékenységet kibontakoztatni a szabadság meg az emberi jogok tekintetében. Így aztán azt a szellemes megoldást választotta, mint az az izraeli autócsempész-maffia, amelyik a Camp David-i megállapodást követően elásott 150 darab Németországból származó, legalábbis vitatott tulajdonjogú Mercedest a sivatag dús homokjába, majd bevárta, míg restaurálódik az egyiptomi szuverenitás a Sínai-félsziget felett, s nem kell a határ- és vámellenőrzés bosszantó formaságaival gátolni az üzletmenetet. Han Dongfang most azt várja, hogy Kína, ha már nem engedi magához, akkor jöjjön el érte. Ugyancsak Hongkongban tartózkodik egy másik jelentős Tienanmen téri emigráns vezető, a 28 éves Chai Ling, aki most egyhetes vízumot kapott, hogy a Harvard egyetemről Hongkongba látogasson. A hongkongi hatóságok a vízum megadásánál felhívták a figyelmét, hogy tartózkodjon a politikai véleménynyilvánítástól, és hagyja el időben a gyarmat területét, de megfigyelők szerint nem nagyon valószínű, hogy Chai Ling ne hosszabbítsa meg önhatalmúlag vízumát, és maradjon még néhány napot, hogy részt vehessen a szoborállítási ünnepségen. (Chai Ling egyébként ellentmondásos szerepet játszott ´89 május-júniusában: a Kínai Népfelszabadító Hadsereg egységeinek érkezése előtt az utolsó vérig való kitartásra szólította fel társait, majd elhagyta a helyszínt. Egyesek szerint a hisztérikushüjepicsa alapesete, bennfentes mások szerint viszont elnagyolt e vélemény, tevékenységének csak egy vékony szeletét veszi górcső alá, és különben is, ki ne látott volna már olyat, hasonló vagy más kontextusban, hogy egy húszéves lány elveszti a fejét.) A Tienanmen tériek legnagyobb formátumú vezetője, Wang-dun egyébként Kínában tölti tavaly októberben újólag kimért 11 éves börtönbüntetését, kiszabadulásáért szaporán tiltakoznak Hongkongban - nem lesz ez másként most, 4-én sem -, de sorsa állandó téma az amerikai-kínai tárgyalásokon is.
Felforgató góc
Közben Pekingben a Hongkong visszatérését előkészítő bizottság sikeresen befejezte működését: megállapodtak az átadás utáni választások szabályozásában, meghatározták azon hongkongi törvényeknek a körét, amelyek az ottani alaptörvénnyel (ami az 1984-es brit-kínai egyezményen nyugszik) összhangban, de megpróbálnák az ottani normatívákat a népi kínaiakkal azsúrba hozni. Kulcskérdés a politikai pártok külföldi támogatásának ügye, Peking álláspontja szerint nem fogadhatnak el semmit külföldről, "nem szabad megengedni, hogy Hongkong a Kína-ellenes felforgató tevékenység góca legyen". A pártok majdani bejegyzése körül is cécó van, szigorítani akarnak, s persze ez is csak a legutolsó választások nyertese, a Demokrata Párt ellen irányul.
Tung Chee-hwa közben kinevezte jövendőbeli oktatásügyi tanácsadóját is Anthony K. Leung személyében, aki korábban a Chase Manhattan Bank hongkongi részlegének vezetője volt, és elkezdték a tanulmányi reformot is. A Washington Postnak nyilatkozta egy középiskolai történelemtanár, hogy gyorsan elvitte még diákjait megnézni a Gates of Heavenly Peace (A Mennyei Béke kapui) című amerikai dokumentumfilmet ´89. június 4-ről, mert a tanügyből az a körlevél jött, hogy az átadás után célszerű kerülni az olyan "érzékeny kérdéseket", mint a Kulturális Forradalom vagy június 4-e.
- vágvölgyi -
(Tokió)
