Alig pár órával beiktatása után Joe Biden már aláírt tizenhét elnöki rendeletet, és a következő napokban továbbiakkal bővítette a sort. Az új amerikai elnök lépései között voltak szimbolikusak is – például ide tartozik a Donald Trump által életre hívott és amerikai történészek által élesen kritizált, a múlt átértékelésével foglalkozó bizottság munkájának visszavonása –, de legtöbb döntésével azonnal érezhető módon kezdte meg elődje örökségének lebontását.
Íme néhány terület, ahol valódi változás történt már az első három napon – és ahol további fontos fejlemények várhatóak.
Koronavírus
Biden már beiktatási beszédében egyértelművé tette, hogy legfontosabb feladatának a járványhelyzet kezelését tekinti. Első teljes munkanapján az is kiderült, hogy akad bőven teendő, hiszen Trump – kevéssé meglepő módon – nem hagyott semmiféle oltási stratégiát az új adminisztrációra. A Fehér Ház 200 oldalas COVID-stratégia kiadásával igyekszik pótolni ezt a hiányosságot, a legfontosabb lépések pedig már Biden első intézkedéseiben megjelentek. Ezek közé tartoznak:
- a maszkviselési követelmények szigorítása mindenhol, ahol a szövetségi kormány jogosult azt előírni (leginkább a szövetségi kormány alá tartozó intézményekben, illetve a tagállamok közötti közlekedésben a repülő-, vonat- és buszjáratokon);
- karanténkötelezettség az USA területére külföldről belépők számára;
- a járvány gazdasági hatásainak enyhítése, például a kilakoltatási moratórium és a szövetségi finanszírozású diákhitel-törlesztések befagyasztása által;
- bizonyos már meglévő jóléti programok átértelmezése a nagyvonalúbb támogatások érdekében;
- az 1950-es haditermelési törvény (Defense Production Act) által biztosított elnöki jogkörök kihasználása a vakcina-, védőfelszerelés- és tesztelési kapacitások növelése céljából.
Biden elnöksége első száz napjára 100 millió oltás lebonyolítását tűzte ki célul – ezt egyes kritikusok nem tartják elég ambiciózus célkitűzésnek,
de a napi 1 millió beadott dózis így is az eddigi tempó mintegy 10-20 százalékos növelését jelentené.
Ha a terv megvalósul, akkor április végéig nagyjából 65-70 millió amerikai (az USA lakosságának ötöde) szerezheti meg legalább a részleges védettséget.
A másodlagos, gazdasági hatásokat illetően viszont az elnöki jogkörök korlátozottak: a már meglévő programok kreatív alkalmazásán túl Biden egyedül nem dönthet nagyobb költségvetési kiadásokkal járó intézkedésekről. Még beiktatása előtt a kongresszustól egy 1,9 billió dollárt érő segélyprogram elfogadását kérte – ennek sikere viszont kérdéses, hiszen több republikánus szenátor is kétségét fejezte ki egy újabb nagy összegű kiadási csomag megszavazásával kapcsolatban. Egyes elemek így is megvalósulhatnak: a bizonyos jövedelmi szint alatt automatikusan járó 2000 dolláros egyszeri segélyt például republikánus szenátorok is támogatják.
Bevándorlás
Kampányígéretének megfelelően Biden elnöksége első napján visszavonta Donald Trump két vitatott bevándorlási rendeletét: a főleg muszlim többségű országokból való beutazási tilalmat, illetve annak a veszélyhelyzetnek a kihirdetését, ami lehetővé tette a védelmi költségvetés átcsoportosítását a mexikói határon épülő fal kiadásaira. Trump egykori ígéretével ellentétben csupán mintegy nyolcvan kilométernyi új szakasz épült meg négy év alatt (és egyáltalán nem fizetett érte Mexikó), ez a következő években egyáltalán nem fog tovább bővülni.
Szintén megerősítette Biden a gyermekként az Egyesült Államok területére lépő illegális bevádorlók védelmére vonatkozó szabályokat. A Barack Obama által meghirdetett DACA (Deferred Action for Childhood Arrivals) program Trump elnöksége alatt került veszélybe, de a megszüntetésről szóló rendeletet az USA legfelsőbb bírósága – procedurális okokra hivatkozva – hatályon kívül helyezte. A program így is meggyengült az előző adminisztráció alatt, a bizonytalan jogi környezet pedig sokakat eleve elriasztott a részvételtől, így a határozott állásfoglalás segíthet az újraindításában.
Mindez azonban csak a kezdet:
az elnök nagyszabású bevándorlási reformprogramot küldött a kongresszusnak.
A törvényjavaslat hosszú távon rendezné 11 millió illegális bevándorló státuszát, akik egy nyolcéves folyamat végén akár állampolgársághoz is juthatnának. A szenátus Barack Obama elnöksége alatt elfogadott egy hasonló, kompromisszumos megoldást, ami a már Amerikában élő bevándorlók legalizását a határőrizet erősítéséhez kötötte. Akkor a republikánus többségű képviselőházban bukott el a javaslat, most viszont mindkét ház – minimálisan – demokrata kézben van, ezért jobbak a kilátások. Azonban az akkori kompromisszum megalkotóiból már nincs mindenki a szenátusban, néhányan pedig – mint Marco Rubio és Lindsey Graham republikánus szenátorok – azóta konfrontatívabb politikára tértek át, tehát Bidennek egyáltalán nem lesz könnyű dolga.
Környezetvédelem és klímapolitika
Az ígéretek teljesítséhez tartozik az is, hogy Biden beiktatását követően azonnal visszavezette az Egyesült Államokat a párizsi klímaegyezménybe. Ezzel párhuzamosan az elnök visszavonta elődje azon rendeleteit, amivel gyengítette a környezetvédelmi szabályozásokat. Biden felfüggesztette a Kanadából érkező Keystone XL olajvezeték építésére kiadott engedélyt is –
emiatt még az amúgy ideológiailag hozzá közel álló Justin Trudeau kanadai miniszterelnökkel is adódhat konfliktusa.
Infrastruktúra-fejlesztés
Négy éven át volt washingtoni viccek állandó tárgya a Trump által megígért, de soha be nem következett „infrastruktúra-hét”. Az új adminisztráció viszont várhatóan nem csak a szavak szintjén veszi komolyan az infrastrukturális fejlesztéseket: Pete Buttigieg leendő közlekedési miniszter kongresszusi meghallgatásán összességében 2 billió dollárt érő – és a klímaváltozás elleni küzdelmet is elősegítő – program mellett kötelezte el magát. Ez az a terület, ahol talán a legjobb esély a széles körű kongresszusi támogatásra – a leromlott állapotú hidak, utak megújítása közös érdek, amit az egyes tagállamok szenátorai saját sikerként tudnak otthon eladni.
A szenátusi akadályok
Más esetekben azonban könnyen megakadhat a lendület a szenátusban: az 50:50 arányban megosztott testületben ugyan Kamala Harris alelnök szavazatával a demokratáké a döntő szó, de a republikánusok élhetnek az obstrukció eszközével. A szenátusi szabályok szerint a vita lezárásához – a jelöléseket és az évenkénti egyetlen költségvetési szavazást leszámítva – 60 szavazathoz van szükség, tehát hiába lenne meg egy-egy javaslathoz a többség, a kisebbség meg tudja akadályozni a döntéshozatalt. Éppen ezért egyre többen érvelnek amellett,
hogy a demokratáknak be kéne vetni a „nukleáris opciót”: a szenátusi szabályok egyszerű többséggel történő átírását.
Ehhez azonban értelemszerűen minden demokrata szavazata szükséges lenne, és a legkonzervatívabb demokraták egyelőre ettől elzárkóztak. (Maga a lépés nem lenne teljesen példátlan: korábban hasonló megkötés volt a főbírójelöltekről szóló vitákra, de Mitch McConnell vezetésével a republikánusok azt az előző ciklusban eltörölték.)
A szenátusi obstrukció fennmaradása esetén az amerikai demokrácia megújítására vonatkozó nagyszabású elképzelések minden bizonnyal csak tervek maradnak. Nancy Pelosi vezetése alatt a képviselőház például már elfogadott egy törvénycsomagot, ami megkönnyítené a szavazati jog gyakorlását, illetve megreformálná a választókörzetek vitatott átrajzolási szabályait és a kampányfinanszírozást. Szenátusi beleegyezés nélkül ebből azonban nem lesz törvény, ahogy a Washington főváros és a Puerto Rico államiságára vonatkozó javaslatok sem juthatnak sehova – így több millió amerikai állampolgár továbbra is kongresszusi képviselet nélkül maradhat. A 2020-as elnökválasztási eredmények (alaptalan) vitatása csak sürgetőbbé teszi egy választási reformcsomag elfogadását, de az azóta látott megosztottság egyben akadálya is a valódi változásoknak.
