Indiai évforduló: Érinthető változások

  • - kyt -
  • 1997. július 31.

Külpol

Két hét múlva ünnepli India fél évszázados függetlenségét. Azt viszont már erősen vitatják ott is, külföldön is, valóban van-e mit ünnepelni. Elismerésre méltó demokratikus intézmények, ígéretes jelei a régóta késő gazdasági fellendülésnek, ugyanakkor egymást gyorsan váltogató, ingatag kormányok, politikai botrányok sora, változatlan szegénység, nyomorúság, mély társadalmi szakadékok.
Két hét múlva ünnepli India fél évszázados függetlenségét. Azt viszont már erősen vitatják ott is, külföldön is, valóban van-e mit ünnepelni. Elismerésre méltó demokratikus intézmények, ígéretes jelei a régóta késő gazdasági fellendülésnek, ugyanakkor egymást gyorsan váltogató, ingatag kormányok, politikai botrányok sora, változatlan szegénység, nyomorúság, mély társadalmi szakadékok.

Az utóbbiak szűkülése szimbolikus jeleként is értelmezhetnénk akár, hogy a jubileum előtt egy hónappal első ízben választottak az ország államfőjévé a kasztrendszer legaljáról egy érinthetetlent, akinek a - születésükkel determinált - sorstársait Gandhi harijanoknak, isten gyermekeinek nevezte felemelésük érdekében, mostanában viszont visszakapták a dalit elnevezést.

Középosztály, lentről

Kocheril Raman Narayanan a majdnem egymilliárdos - és hamarosan a népességi világranglista élére ugró - India új, mintegy kétszázmillió embert felölelő középosztályához tartozik. Ez a tömeg úgy jött létre, hogy az 1950-ben elfogadott alkotmányban rögzített elvek alapján meghatározták az alacsonyabb kasztbeliek számára fenntartott állások arányát a kormányhivatalokban. És mivel a komolyan csak öt évvel ezelőtt elindított reformokig az ország lényegében a szocializmust, az államgazdaságot építette, sok volt az állás. A társadalmi nemlét határáról a jólét felé igyekvő új polgárság azonban belemerevedett az igyekezetbe. Egy mozdíthatatlan és korrupcióval sűrűn átszőtt bürokrácia fenntartója lett, körülbástyázva magát a saját érdekeit végsőkig védő munkaügyi törvények kusza szövedékével.

Narayanan ötévi alelnökösködés utáni megválasztását tekinthetnénk akár ötven év demokrácia sikerének is, ha nem sötétítené a képet, hogy az előrelépés a dalitoknak és más rászorulóknak (például a lakosság 23 százalékát kitevő különféle bennszülött csoportoknak) a tizedét sem érintette. Õ maga sem értette sokáig, hogyan juthatott ilyen magas polcra. Kritikusai szerint az alacsony származásával ügyesen operáló politikai marketing tehet róla; valójában egy engedelmes hivatalnokkal állunk szemben, aki semmit sem tett önmagán kívül bárki más felemeléséért. A kasztrendszer él, és ezen nem változtatnak az utóbbi évek gazdasági sikerei sem.

Ezek a sikerek látszólag Andra Pradesh, Karnataka, Kerala és Tamil Nadu déli szövetségi államokhoz kötődnek. A világsajtóban hónapok óta divat például Karnataka fővárosáról, Bangaloréról beszélni, az informatika és az űrkutatás indiai központjáról. A fogyasztóspecifikus számítógépes programok indiai exportja tíz év óta évi 50 százalékkal emelkedik, és az export majdnem egyharmadát Bangalore, illetve a mellette felépült Electronic City cégei, köztük a Nestlé, a Swissair és más nagyvállalatok ide telepített szakrészlegei állítják elő, állítólag nagyságrenddel több alkotó hazai hozzájárulással, mint bármelyik fellendülő, térségbeli országban.

De még így sem ezen a vidéken terem a GDP (egy főre eső aránya itt még alacsonyabb is az országos átlagnál). Legalábbis egyelőre. A helyi feltörekvő üzletemberek persze mindenkinél jobban vágynak a reformokra. Nekik már az is hatalmas lépés előre, hogy nem kell hónapokig kilincselniük Delhiben kapacitásbővítési, export- és egyéb pitiáner engedélyekért.

Csak szigetek

India számára azonban csak az volna igazán előrelépés, ha a piaci reformok még gyorsabban haladnának, ha legalább annyit költene oktatásra, mint a Szahara alatti afrikai országok, ha elmozdulna az ötven százalék körüli arányról az írástudatlanság. Így a fellendülésnek csak szigetei vannak társadalmi és földrajzi értelemben is. Mindehhez pedig egy többé-kevésbé stabil kormányzat kellene, nem olyan, amilyen a mostani, Inder Kumar Gujral-féle, amely 15, egymást zsaroló és sakkban tartó párt széthúzó erőinek terében egyensúlyoz. A stabilitás szerkezetének viszont másnak kell lennie, mint lényegében 40 év nehézkes, egypárti hegemóniájának. A szerkezet még nincs meg, de a kontemplatív indiai lélek még mindig vigasztalhatja magát azzal a jubileumon, hogy az elmúlt öt évtized sokkal rosszabbul is elsülhetett volna.

- kyt -

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.