Ismét Von der Leyent jelölik az Európai Bizottság elnökének, egyedül Orbán szavazott rá nemmel

  • narancs.hu
  • 2024. június 28.

Külpol

António Costát az Európai Tanács vezetőjének választották, Kaja Kallast pedig az EU külügyi főképviselőjének jelölik.

Hivatalosan is megállapodtak az EU-s csúcstisztségekről az uniós állam- és kormányfők találkozójának első, csütörtöki napján – írja a Telex. A lap tudósítása szerint az Európai Tanács az előzetes alkuknak megfelelően

  • az Európai Bizottság elnöki posztjára ismét Ursula von der Leyent jelöli;
  • az Európai Tanácsnak a vezetésére a portugál szocialista António Costát választotta meg;
  • az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének pedig az észt liberális Kaja Kallast jelöli.

A döntéseket Charles Michel, az Európai Tanács jelnlegi elnöke az X-en (korábban Twitter) tette közzé. A három nagykoalíciós csoport, a jobbközép néppártiak, a szocialisták és a liberálisok már kedden megegyeztek, de a nevek hetek óta keringtek a médiában.

Az Európai Tanács azonban csak jelöli a bizottsági elnököt, akit az EP-ben abszolút többségnek kell megszavaznia, és mivel ez a három középpártnak papíron is csak szűkösen van csak meg, a konszenzusra törekvő testületben megpróbálták Giorgia Meloni olasz kormányfőt is az alku mögé állítani, sikertelenül. A Politico úgy tudja, Meloni végül tartózkodott Von der Leyennél – amit később maga a bizottsági elnök is megerősített egy záró sajtótájékoztatón –, Costára és Kallasra pedig nemet mondott.

Ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, Orbán Viktor az EU-csúcsra érkezve arról beszélt, nem tudja elfogadni Von der Leyent a bizottság elnökének. Az Euronews értesülései szerint

Orbán nemmel szavazott Von der Leyenre, igennel Costára és tartózkodott Kallasnál.

A Politico ugyanerről ír egy uniós diplomatára hivatkozva. A magyar miniszterelnök tehát egyedül mondott nemet Von der Leyenre, de a három név közül csak egynél tett így, szemben a két jelöltet is ellenző Melonival.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.