Ismét Von der Leyent jelölik az Európai Bizottság elnökének, egyedül Orbán szavazott rá nemmel

  • narancs.hu
  • 2024. június 28.

Külpol

António Costát az Európai Tanács vezetőjének választották, Kaja Kallast pedig az EU külügyi főképviselőjének jelölik.

Hivatalosan is megállapodtak az EU-s csúcstisztségekről az uniós állam- és kormányfők találkozójának első, csütörtöki napján – írja a Telex. A lap tudósítása szerint az Európai Tanács az előzetes alkuknak megfelelően

  • az Európai Bizottság elnöki posztjára ismét Ursula von der Leyent jelöli;
  • az Európai Tanácsnak a vezetésére a portugál szocialista António Costát választotta meg;
  • az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének pedig az észt liberális Kaja Kallast jelöli.

A döntéseket Charles Michel, az Európai Tanács jelnlegi elnöke az X-en (korábban Twitter) tette közzé. A három nagykoalíciós csoport, a jobbközép néppártiak, a szocialisták és a liberálisok már kedden megegyeztek, de a nevek hetek óta keringtek a médiában.

Az Európai Tanács azonban csak jelöli a bizottsági elnököt, akit az EP-ben abszolút többségnek kell megszavaznia, és mivel ez a három középpártnak papíron is csak szűkösen van csak meg, a konszenzusra törekvő testületben megpróbálták Giorgia Meloni olasz kormányfőt is az alku mögé állítani, sikertelenül. A Politico úgy tudja, Meloni végül tartózkodott Von der Leyennél – amit később maga a bizottsági elnök is megerősített egy záró sajtótájékoztatón –, Costára és Kallasra pedig nemet mondott.

Ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, Orbán Viktor az EU-csúcsra érkezve arról beszélt, nem tudja elfogadni Von der Leyent a bizottság elnökének. Az Euronews értesülései szerint

Orbán nemmel szavazott Von der Leyenre, igennel Costára és tartózkodott Kallasnál.

A Politico ugyanerről ír egy uniós diplomatára hivatkozva. A magyar miniszterelnök tehát egyedül mondott nemet Von der Leyenre, de a három név közül csak egynél tett így, szemben a két jelöltet is ellenző Melonival.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.