Az áttérés a latin betűs ábécére már 1998-ban komoly formában felmerült, amikor Kazahsztánban – a posztszovjet térség Oroszország utáni legnagyobb államában – törvényt fogadtak el a nyelvhasználatról. A kazah értelmiség egy része, köztük tekintélyes nyelvészek már jó ideje a cirill ábécé helyett a latin használata mellett érveltek; a gondolat kiváltképp az után az 1992-es, nagyszabású törökországi turkológiai konferencia után vált népszerűvé, amelynek egyik központi témája az egykori Szovjetunió török nyelvű népeinek latin írásképre való átállítása volt. Az 50 fős kazah delegáció tagja volt Abduali Kajdanov akadémikus, a kazah tudományos akadémia nyelvtudományi intézetének akkori igazgatója is. Hazatérte után Kajdanov nyílt levélben kérte Nurszultan Nazarbajev elnököt arra, hogy fontolják meg a latin írásmód bevezetését. Az akadémikus felidézte, hogy három török nyelvű egykori szovjet tagköztársaság – Azerbajdzsán, Üzbegisztán és Türkmenisztán – már megtette ezt, vagy elindította az átállási folyamatot. Kajdanov a kazah ábécé latin betűs változatának egyik lehetséges tervezetét is papírra vetette.
A kormányzat szakértői ekkor még úgy találták, hogy a társadalom nincs felkészülve az éles váltásra. De a téma nem került le a napirendről, maga Nazarbajev is többször felemlegette. Az oktatási minisztérium 2006-ban kiszámolta, hogy mennyibe kerülhet a művelet: a költségeket ekkor 36 milliárd tengére, durván 300 millió dollárra becsülték. A szakértők azt jósolták, hogy a cirill betűs kazah szépirodalmi művek, tudományos könyvek és tanulmányok, szótárok, egyéb dokumentumok latin betűs átírásához legalább 15 évre lesz szükség, s ez alatt az idő alatt a lakosság kétnyelvű, vagyis kazahul és oroszul egyaránt tudó része (többségében a városokban élő kazahok) is hozzászokhat az új írásképhez. A 2012-es „Stratégia 2050” elnevezésű ambiciózus állami fejlesztési program már a teljes átállás határidejét is megszabta, mégpedig 2025-ben. Nazarbajev egy idén áprilisi cikkében a váltás gyakorlati fázisának kezdetét is kijelölte, pár héttel ezelőtt pedig tévéinterjúban sürgette meg saját kormányát, ezzel elsütve a startpisztolyt. Még az idén elkészül az új latin betűs kazah ábécé, 2018 elejétől elindul az azt tanítani hivatott tanárok és más szakemberek képzése, s megírják és kiadják az általános és középiskolai tankönyveket is. Nazarbajev szerint 2019 végéig le kell zárni az átállással járó szervezési és módszertani munkát.
A háromnyelvűség vágyálma
A kazah elnök szerint a kazah nép „lelki alapját” adó kazah nyelv modernizálásra szorul. Ezt azonban nem más nyelvek rovására vagy kiszorítása érdekében kell megtenni – hangoztatja Nazarbajev. Épp ellenkezőleg: mielőbb el kell érni, hogy a Kazahsztánban élők többsége háromnyelvűvé váljon, vagyis a kazah és az orosz mellett tanulja meg az angolt is. Ez persze nem lesz egyszerű feladat. Ma már csak a lakosság kevesebb mint harmada beszél oroszul, ezek nagy többsége a 18 milliós össznépesség 24 százalékát adó orosz kisebbséghez tartozik, miközben a lakosság negyede – főként az oroszok és a köztársaság területén élő üzbégek és ujgurok egy része – egyáltalán nem tud kazahul. Azaz a kétnyelvűek száma is csökken. E tendencián aligha lehet fordítani – pedig az orosz háttérbe szorulásával sokat veszít az ország, annak közvetítő szerepét az angol egyhamar nem váltja fel. A háromnyelvűség tehát értelmes és hasznos célkitűzés; s ezt hivatott segíteni az a nagyszabású, még 1993-ban indított kazah ösztöndíjprogram is, amelyben évről évre kazahsztáni diákok százai jutottak el amerikai és brit egyetemekre. Végül, de nem utolsósorban, azért van szükség a kazah ábécé latin betűssé tételére – mondogatja minduntalan a kazah elnök –, mert az megkönnyíti a kazahok bekapcsolódását a „világ egységes információs terébe”. Az átállás mindenesetre nem kevés türelmet követel majd. Költségeit ma már legalább háromszor többre becsülik, mint 2006-ban. Ráadásul Kazahsztán a globális szénhidrogénpiac 2014 őszétől tartó dekonjunktúrája miatt folyamatosan pénzügyi gondokkal küzd, s belátható időn belül javulásra sincs kilátás – a magas energiaárak korszaka, amikor Kazahsztán oly jelentős bevételekre tett szert, valószínűleg nem tér már vissza.
Bár erre vonatkozóan komoly kutatás eddig nem készült, a kazah politikai elemzők többsége mégis úgy gondolja, hogy az átállást a kazahok nagy része támogatja, legfeljebb az idősebb nemzedéknek okozhat majd gondot az új íráskép megtanulása. Ők azok, akik közül kevesen tudnak angolul, ezért a latin ábécé ismeretére sem volt eddig szükségük, de ellenállni nyilván nem fognak. A kazah vezetés ígéretet tett arra is, hogy még jó ideig használható lesz mindkét íráskép, ahogy már most is számos kazah nyelvű internetes felületen egyazon szöveg cirill és latin betűs verziója is megtalálható. A kazah állami hírügynökség, a Kazinform közleményei kazahul, oroszul és angolul is megjelennek, a kazah nyelvű cikkeit mindkét ábécén közli. Elvben gondot okozhat, hogy a kazah nyelvet már latin betűvel tanuló nemzedék nem tudja majd elolvasni a szovjet korszak és a függetlenség első évtizedeinek cirill betűs kazah szövegeit. Ám ha valóban háromnyelvűvé akarják tenni a Kazahsztánban élőket, akkor a kazahok éppúgy ismerni fogják a latin, mint a cirill jeleket.
Nye nravitszja
Az oroszországi sajtó egy része nem kevés gyanakvással viseltetik e fordulat iránt, jóllehet arról szó sincs, hogy az oroszoknak – akik többsége máig nem tanult meg kazahul – ezentúl latin betűkkel kellene írniuk. Kazahsztán – Fehéroroszország és Kirgízia mellett – azon három posztszovjet utódállam egyike, ahol a nemzeti nyelv mellett az orosz is államnyelvi státuszt élvez. A körültekintő és óvatos politikus Nazarbajev pedig nem győzi elégszer elmondani, hogy a latin átállás semmilyen formában nem érinti az oroszul beszélők helyzetét és az orosz nyelv hivatalos státuszát.
Mindemellett aligha kétséges: az átállás világos jelzése annak, hogy Kazahsztán – ahogyan a posztszovjet térség többi török nyelvű és már korábban a váltás mellett döntő állama – ezzel a lépésével erősíteni kívánja a világ török nyelvű országaival fenntartott kapcsolatait. A moszkvai Szabadság Rádiónak nyilatkozó kazah politológus, Ajdosz Szarim még áprilisban így fogalmazott: „Az ábécécsere komoly szimbolikus gesztus, ami azt jelzi, hogy Kazahsztán kiszabadult az »orosz világ« felügyelete alól. Ez a lépés lényegét tekintve a dekolonizáció újabb aktusa.” És ezt Moszkvában is pontosan így értik – miközben önmagában az ábécécsere (mindaddig, amíg Kazahsztánban megmarad az orosz államnyelvi státusza) nem adhat semmiféle hivatkozást az orosz beavatkozásra, de még a nyomásgyakorlásra sem. Ha pedig a Kreml mégiscsak valamiféle presszióval, vagy akárcsak a korábban biztosított preferenciák megvonásával reagálna, azzal hosszabb távon valószínűleg sokkal inkább önmagának és a Kazahsztánban élő oroszoknak, mintsem Asztanának ártana.
| Kacskaringók A kaukázusi és a közép-ázsiai török nyelvcsaládhoz tartozó népeket – az azerieket, a türkméneket, az üzbégeket, a kirgizeket és a kazahokat – a szovjet vezetés 1928–1929-ben térítette át az addigi arab írásképről a latinra. Ebben Kemal Atatürk 1928-as reformjának példáját követték, s az „össz-szövetségi latinizáció” az egységes új török ábécét, a janalifot tette kötelezővé. (A modernizáció jegyében a bolsevikok első nemzedéke is hasonló fejjel gondolkodott: a népművelési népbiztos, Anatolij Lunacsarszkij az orosz nyelvet is szerette volna latin betűssé alakítani, mert a cirillt archaikusnak találta.) Az új betűrend 33 jelből állt, közülük 9 – az arab írásképből hiányzó – magánhangzók jelölésére szolgált. A janalifot azonban csak 1940-ig használták, ekkor a szovjet vezetés az összes török nyelvű népet a cirill betűk használatára kényszerítette (akárcsak a frissen a Szovjetunióhoz csatolt moldáviaiakat). A Szovjetunió felbomlása után a török nyelvű egykori tagköztársaságok sorra tértek vissza a latin írásképhez: Azerbajdzsánban például már a függetlenség elnyerését követően megkezdődött az átállás. A most használt latin alapú íráskép nem azonos a szovjet korszakbelivel, közelebb áll a török nyelvek ortográfiai normáihoz. Az azeriek esetén mára az a különös helyzet állt elő, hogy míg az Azerbajdzsán területén élők latin betűkkel írnak, addig az Oroszországhoz tartozó dagesztáni azeriek továbbra is cirill jeleket használnak, a nagy számban Iránban élők pedig változatlanul az arab ábécét használják. Vagyis az azeri nyelvnek egyszerre három írásmódja is van. Üzbegisztánban az átállás 1993-ban kezdődött el. Az új üzbég ábécé annyiban különbözik a többi török nyelvű új betűrendtől, hogy az a cirill ábécé transzliterációja. Türkmenisztánban 1996-ig használták a cirill ábécét, ám az átállást már három évvel korábban bejelentették és megkezdték. A kazah átállás bejelentése után már csak két volt szovjet közép-ázsiai köztársaságban tartották meg a cirill ábécét, a török nyelvű Kirgíziában és a perzsa nyelvű nép által lakott Tádzsikisztánban. Rajtuk kívül az egykori Szovjetunió területén – Oroszország mellett – már csak Ukrajnában és Fehéroroszországban írnak cirill betűkkel. A három balti köztársaságban, Észtországban, Lettországban és Litvániában a szovjet korszakban is a latin ábécét használták. Moldáviában már 1989-ben, még a Szovjetunió felbomlása előtt megkezdték a latin betűhasználathoz való visszatérést. A Kaukázus déli oldalán élő grúzok és örmények egyedi írásképét pedig még a szovjet korszakban sem vették el tőlük. Azon írtak akkor is, ahogy ma is. |
