Joe Biden alkalmatlanságát pedzegeti a New York Times

  • narancs.hu
  • 2024. június 29.

Külpol

A tekintélyes demokratapárti lap arra kéri az elnököt, hogy ne induljon újra.

Akkor szolgálná legjobban a hazáját, ha visszalépne a versenytől – állítja a New York Times szerkesztőségi vezércikke. Az elnökjelölti vitán nyújtott teljesítménye megrémítette a demokratákat, s bár eddig is láthatóak volt Biden öregségének, feledékenységének és rossz fizikai-szellemi erőnlétének jelei, ez eddig tabunak számított a táboron belül.

A New York Times megállapítja, hogy

Biden helyesen állítja, hogy az amerikai demokrácia jövője a tét, de éppen ezért kellene hátrébb állnia, hogy átadja a helyet egy alkalmasabb, agilisabb jelöltnek, aki megfékezheti Trump zsarnokságát.

„Nincsen már érvényes magyarázat arra, hogy miért Bidennek kell a demokraták jelöltjének lenni az idei választáson” – írják, hozzátéve, hogy az előrehozott vita épp arra szolgált volna az elnöknek, hogy megnyugtassa azokat, akik az állapota miatt aggódtak. Ennek az ellenkezője sikerült:

„Az elnök csütörtök este csupán árnyéka volt a nagyszerű köztisztviselőnek. Nehezére esett, hogy elmagyarázza, mit fog elérni a második ciklusban. Küzdött azzal is, hogy válaszoljon Trump provokációira. Nem tudta felelősségre vonni Trumpot a hazugságaiért, kudarcaiért és rémisztő terveiért. Nemegyszer küszködött, hogy egy mondat végére jusson.”

A cikk szerint Bidennek vissza kell lépnie: „Jelenleg úgy áll, hogy az elnök vakmerő szerencsejátékot űz. Vannak demokrata vezetők, akik felkészültebbek arra, hogy világos, meggyőző és életteli alternatívát mutassanak Trump visszatérése helyett. Nincs ok arra, hogy a párt kockára tegye az ország stabilitását és biztonságát, amikor a választókat arra kényszeríti, hogy Trump és Biden hiányosságai között válasszanak.” A lap megjegyzi, nem szabad abban reménykedni, hogy a demokrata választók szemet hunynak Biden hibái felett, csak hogy ne Trump kerüljön a hatalomba.

A vezércikk persze azt is leszögezi, hogy amennyiben Trump vagy Biden között kell választani, az utóbbira szavaznak. De amennyiben Biden volt az, aki vitára hívta a repubiklánus jelöltet, akkor „szembe kell néznie vele, hogy nem ment át a saját tesztjén”.

A Biden–Trump-vita, azzal együtt, hogy a republikánus jelölt sem volt a helyzet magaslatán, leginkább a demokratákat késztette pánikra. A Time Magazine ezzel a címlappal jelent meg.

A Wall Street Journal videós összefoglalójából is az látszik, hogy leginkább egy demens és egy félnótás idősotthonban lezajló heves szóváltására emlékeztet a vita.

Seth Schuster, az elnök kampányszóvivője már a napokban közölte, hogy Joe Biden nem száll ki az elnökjelölti versenyből. Maga Biden is így nyilatkozott.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.