Klímatalálkozó Hágában: Azért a víz az úr

  • Tormássy Éva
  • 2000. november 16.

Külpol

És valóban, még a vécék is tele voltak a klímaváltozás,
a globális felmelegedés meg az emberiség sorsa felett aggódó emberekkel, akik azért gyűltek össze két hétre a holland fővárosban, hogy megegyezzenek: hogyan hajtsák végre az egyes országok a három éve Kyotóban elfogadott jegyzőkönyvet, azaz ki mennyivel csökkentse az éghajlatváltozásért felelős üvegházgázok kibocsátását."Filmbe illő jelenetek lesznek hamarosan" - jósolta Gábor, aki az egyik legaktívabb magyar zöld szervezet, az Energia Klub képviseletében megfigyelőként Hágában töltötte a tanácskozás első hetét. Alighanem arra gondolt, amikor Aigner Szilárd belenéz az arcunkba, és komoran azt mondja, hogy "ítéletidő tombol Nyugat-Európában". Ez tavaly többször is megtörtént, talán ezért is jelentette ki az ENSZ környezetvédelmi programjának igazgatója, Klaus Töpfer a két hétig tartó hágai tanácskozást megnyitó beszédében, hogy az éghajlatváltozás már megtörtént, de legalábbis most zajlik. És nemcsak a minden eddiginél melegebb európai nyarakra, a szokatlan erejű viharokra, a gyakrabban lecsapó hurrikánokra gondolt, hanem a mostanában ugyancsak divatos árvizekre és arra, hogy a legtöbb óceáni kicsi sziget néhány évtizeden belül elsüllyed.

Ezt itt sokan tudják, és mivel vécére mindenki jár, csaknem

mindenki aggódik

is. Ezért volt tele a terem a Karib-tengeren fekvő Santa Lucia miniszterelnökének előadásán, aki elmondta, hogy bár országa már eddig is meglehetősen kevés káros anyagot eresztett ki a levegőbe, mostantól még kevesebbet fog, hiszen az összes széntüzelésű erőművet bezárták, és már csak szélkerekeket használnak. Hátha akkor a fejlett országok is abbahagyják, amit eddig csináltak, és akkor Santa Lucia nem tűnik el örökre a föld felszínéről! A szélerőművek egyébként hatékonyak és környezetbarátok, bár az atomlobbi képviselői gonosz mosollyal az arcukon hangoztatják, hogy hangosak, és megölik a madarakat. Persze, nekik is kell valamit mondani, mert őket általában nem szeretik sehol, hiába próbálkoztak az általában sok fiatalt tömörítő zöld szervezetek mintájára azzal, hogy ők is létrehozták saját ifjúsági tagozatukat. A Young Generation Network elnevezésű csapat pénteken meg is küzdött az antinukleárisokkal, akik többen vannak, mint az atomenergia támogatói, de a lényeg nem is ez. Hanem az, hogy a Föld viszonylag kevés országában lehetne eladni a népnek az atomreaktorokat, mint az erősen környezetszennyező széntüzelésű erőművek kiváltására szolgáló tiszta és környezetbarát alternatívát.

Részben azért, hogy ez senkinek még csak eszébe se jusson, a Friends of the Earth nevű ismert nemzetközi környezetvédő szervezet a konferencia első hetének végére tüntetést szervezett. Szombaton több mint ötezer ember hordta a homokzsákokat a tanácskozás helyszínéül szolgáló épület köré, hogy felépítsen egy másfél kilométeres gátat, amely legalább egy délutánra zavarta a konferencia résztvevőinek járkálását. A Friends of the Earth elnöke, Ricardo Navarro többször elmondta, hogy "a politikusoknak, akik odabent tanácskoznak, muszáj tudomásul venniük, hogy meg kell hallgatniuk az embereket, akik odakint az utcákon homokzsákokat pakolnak, mert mellesleg ők azok, akik megválasztották a politikusokat". Egyébként van olyan politikus, aki ezt tudja - a holland környezetvédelmi miniszter például a dermesztő hideg ellenére is csatlakozott a homokzsákot hordó tömeghez, majd az akció után felháborodottan nyilatkozott a fejlett országok tárgyalási készségéről.

A fejlett országok ugyanis

kéjes örömmel fúrják

saját, három évvel ezelőtti vállalásukat, amely arra vonatkozott, hogy 2008-2012 között az 1990-es szinthez képes mennyivel csökkentik a szennyező anyagok kibocsátását. Ezek közül a legdurvább a szén-dioxid, amely a tudomány mai állása szerint a leginkább okolható az éghajlatváltozásért. Az ENSZ szakértői egyetértenek abban, hogy legalább 60 százalékkal kellene azonnal csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást ahhoz, hogy az éghajlat olyan maradjon, amilyen most. Ehhez képest az 1997-es kyotói tanácskozáson a Föld 180 országának felelős képviselői csak abban tudtak megállapodni, hogy a fejlett országok 2012-re átlagosan 7-8 százalékkal kevesebb káros anyagot eregetnek majd a légkörbe, mint 1990-ben. Az USA például hét százalékot vállalt, amiben csak az a vicces, hogy magukat megnevezni nem kívánó fehér házi források a világsajtónak már elismerték: az elmúlt tíz évben nőtt a szén-dioxid-kibocsátás. Következésképpen: ha újabb tíz év múlva csökkentik a szennyezést, az annyit ér majd, mint halottnak a csók. De a csökkentés legalább a helyes irány, mondják erre a környezetvédők, akikkel ebben egyetértett az amerikai küldöttség vezetője, Frank Loy is. ´ a tanácskozás első napján azt mondta, hogy a Földet viszonylag kevéssé érdekli, hogyan birkóznak a politikusok egymással, bolygónk élővilágának az a jó, ha bárhol csökken a légkörbe eresztett szén-dioxid mennyisége.

Most már csak az a kérdés, hogy a lapzártánk után a környezetvédelmi miniszterek részvételével folytatódó tanácskozáson a részt vevő országok meg tudnak-e állapodni a csökkentések formájában, valamint abban, hogy ki ellenőrzi a vállalások betartását. A fejlett országok az USA-tól Kanadáig abban érdekeltek, hogy ne otthon kelljen a vállalt csökkentést végrehajtani, hanem a világ más országaiban - például környezetbarát beruházásokkal vagy azzal, hogy nagy szennyezőkként megveszik a kisebbektől a szennyezés jogát. Persze ha betartják vállalásukat, akkor bekerülnek az általános jófej kategóriába - és akkor már csak az a kérdés, hogy ki dönti el, kik lesznek majd ezek az országok. Mert egységes mérési és ellenőrzési rendszer még nincs, sőt a japánok azt javasolták, hogy puszira mindenki higgye el a másiknak, ő betartja, amit ígért. Ha meg nem, akkor legfeljebb rosszfejnek minősítik - mint teszik ezt a zöldek nap mint nap a konferencia ideje alatt, amikor valamelyik ország rosszat szól. Egyelőre - nem meglepő - a fejlett országok viszik a prímet, bár a rosszfejségi rangsorban Kína is előkelő helyen áll, miután képviselői csaknem nyíltan kijelentették: országuk legalább annyit szeretne szennyezni, mint a fejlett országok, amelyek most überkednek. A verseny lapzártánkkor még tartott.

Tormássy Éva

(Hága)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.