Ezt itt sokan tudják, és mivel vécére mindenki jár, csaknem
mindenki aggódik
is. Ezért volt tele a terem a Karib-tengeren fekvő Santa Lucia miniszterelnökének előadásán, aki elmondta, hogy bár országa már eddig is meglehetősen kevés káros anyagot eresztett ki a levegőbe, mostantól még kevesebbet fog, hiszen az összes széntüzelésű erőművet bezárták, és már csak szélkerekeket használnak. Hátha akkor a fejlett országok is abbahagyják, amit eddig csináltak, és akkor Santa Lucia nem tűnik el örökre a föld felszínéről! A szélerőművek egyébként hatékonyak és környezetbarátok, bár az atomlobbi képviselői gonosz mosollyal az arcukon hangoztatják, hogy hangosak, és megölik a madarakat. Persze, nekik is kell valamit mondani, mert őket általában nem szeretik sehol, hiába próbálkoztak az általában sok fiatalt tömörítő zöld szervezetek mintájára azzal, hogy ők is létrehozták saját ifjúsági tagozatukat. A Young Generation Network elnevezésű csapat pénteken meg is küzdött az antinukleárisokkal, akik többen vannak, mint az atomenergia támogatói, de a lényeg nem is ez. Hanem az, hogy a Föld viszonylag kevés országában lehetne eladni a népnek az atomreaktorokat, mint az erősen környezetszennyező széntüzelésű erőművek kiváltására szolgáló tiszta és környezetbarát alternatívát.
Részben azért, hogy ez senkinek még csak eszébe se jusson, a Friends of the Earth nevű ismert nemzetközi környezetvédő szervezet a konferencia első hetének végére tüntetést szervezett. Szombaton több mint ötezer ember hordta a homokzsákokat a tanácskozás helyszínéül szolgáló épület köré, hogy felépítsen egy másfél kilométeres gátat, amely legalább egy délutánra zavarta a konferencia résztvevőinek járkálását. A Friends of the Earth elnöke, Ricardo Navarro többször elmondta, hogy "a politikusoknak, akik odabent tanácskoznak, muszáj tudomásul venniük, hogy meg kell hallgatniuk az embereket, akik odakint az utcákon homokzsákokat pakolnak, mert mellesleg ők azok, akik megválasztották a politikusokat". Egyébként van olyan politikus, aki ezt tudja - a holland környezetvédelmi miniszter például a dermesztő hideg ellenére is csatlakozott a homokzsákot hordó tömeghez, majd az akció után felháborodottan nyilatkozott a fejlett országok tárgyalási készségéről.
A fejlett országok ugyanis
kéjes örömmel fúrják
saját, három évvel ezelőtti vállalásukat, amely arra vonatkozott, hogy 2008-2012 között az 1990-es szinthez képes mennyivel csökkentik a szennyező anyagok kibocsátását. Ezek közül a legdurvább a szén-dioxid, amely a tudomány mai állása szerint a leginkább okolható az éghajlatváltozásért. Az ENSZ szakértői egyetértenek abban, hogy legalább 60 százalékkal kellene azonnal csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást ahhoz, hogy az éghajlat olyan maradjon, amilyen most. Ehhez képest az 1997-es kyotói tanácskozáson a Föld 180 országának felelős képviselői csak abban tudtak megállapodni, hogy a fejlett országok 2012-re átlagosan 7-8 százalékkal kevesebb káros anyagot eregetnek majd a légkörbe, mint 1990-ben. Az USA például hét százalékot vállalt, amiben csak az a vicces, hogy magukat megnevezni nem kívánó fehér házi források a világsajtónak már elismerték: az elmúlt tíz évben nőtt a szén-dioxid-kibocsátás. Következésképpen: ha újabb tíz év múlva csökkentik a szennyezést, az annyit ér majd, mint halottnak a csók. De a csökkentés legalább a helyes irány, mondják erre a környezetvédők, akikkel ebben egyetértett az amerikai küldöttség vezetője, Frank Loy is. ´ a tanácskozás első napján azt mondta, hogy a Földet viszonylag kevéssé érdekli, hogyan birkóznak a politikusok egymással, bolygónk élővilágának az a jó, ha bárhol csökken a légkörbe eresztett szén-dioxid mennyisége.
Most már csak az a kérdés, hogy a lapzártánk után a környezetvédelmi miniszterek részvételével folytatódó tanácskozáson a részt vevő országok meg tudnak-e állapodni a csökkentések formájában, valamint abban, hogy ki ellenőrzi a vállalások betartását. A fejlett országok az USA-tól Kanadáig abban érdekeltek, hogy ne otthon kelljen a vállalt csökkentést végrehajtani, hanem a világ más országaiban - például környezetbarát beruházásokkal vagy azzal, hogy nagy szennyezőkként megveszik a kisebbektől a szennyezés jogát. Persze ha betartják vállalásukat, akkor bekerülnek az általános jófej kategóriába - és akkor már csak az a kérdés, hogy ki dönti el, kik lesznek majd ezek az országok. Mert egységes mérési és ellenőrzési rendszer még nincs, sőt a japánok azt javasolták, hogy puszira mindenki higgye el a másiknak, ő betartja, amit ígért. Ha meg nem, akkor legfeljebb rosszfejnek minősítik - mint teszik ezt a zöldek nap mint nap a konferencia ideje alatt, amikor valamelyik ország rosszat szól. Egyelőre - nem meglepő - a fejlett országok viszik a prímet, bár a rosszfejségi rangsorban Kína is előkelő helyen áll, miután képviselői csaknem nyíltan kijelentették: országuk legalább annyit szeretne szennyezni, mint a fejlett országok, amelyek most überkednek. A verseny lapzártánkkor még tartott.
Tormássy Éva
(Hága)
