hanem az útlevél,
a vízum nélküli utazgatás a nagyvilágban. Az aláírásgyűjtésről tudnak is meg nem is, egyikük az RMDSZ fölösleges lépésének tartja a dolgot, hisz a Fidesz ilyesmit nem ígért, csak az RMDSZ most be akarja bizonyítani, hogy a nép (mármint az erdélyi magyar) most éppen ezt akarja.
És ebben van is valami. Ugyanis egy márciusban felvett és most nyilvánosságra hozott felmérés szerint, amit a helyi Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja végzett az RMDSZ megbízásából, a válaszadók legnagyobb része számára a legfontosabb ügy az önálló magyar egyetem megalapítása - amiről az utóbbi időben viszont egyre kevesebbet hallunk (a szakértők szerint ez különben is eleve rossz ötlet, nem új egyetem kell, hanem a már meglévő kolozsvárin kellene rendbe rakni a dolgokat). Ebben a felmérésben még rá sem kérdeztek arra, érdekli-e és mennyire az erdélyi magyarokat a státus-, avagy kedvezmény-, avagy kerettörvény, a külhoni vagy kettős állampolgárság. Most viszont - lám, éppen közvetlenül a választások előtt - ez vált központi témává, miután a Frunda György elnökjelöltségét támogató aláírásgyűjtést az RMDSZ összekapcsolta ama petícióval, amit a magyar kormányhoz intéznek a külhoni állampolgárság ügyében.
A politológuslányok először fognak szavazni, és persze az RMDSZ-re - mert a magyarok így tesznek, legyen akármilyen is a véleményük a pártról. Ezt a felmérés is megerősíti: a megkérdezettek között a biztos szavazók 95 százaléka az RMDSZ-re szavaz, a tét inkább az, hányan fognak elmenni. Az RMDSZ számára ez pedig meglehetős mozgásteret teremt, már ami a kampánytémát illeti. Hogy most ez merült föl, valószínűleg összefüggésben lehet azzal, hogy a felmérés szerint egy év alatt nőtt a kivándorlási szándék, főképpen a fiatalok körében.
Hogy ez utóbbi miért van így, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) irodájában érdeklődöm, miután a Székelyföldről kéthetente ideutazó
prof az egyik talponállóban
rávilágít arra, hogy az egyetem helyzete rossz, akárcsak a diákállag: mint Magyarországon, itt is fejpénz dukál a hallgatók után, aztán boldog-boldogtalant felvesznek, aminek logikus következményeként se terem, se színvonal, se semmi. Mellettünk egy román tanár közben az órájára készül, filctollal aláhuzigált oldalakból ismétel, a szerző Arisztotelész.
A KMDSZ-ben az elnök Boda Szabolcs rohangál, később a Music Pubban látom őt viszont, ott is rohangál, de ő sem tud differenciált választ adni arra, miért támogatták ők is az aláírásgyűjtést: "Ez természetes dolog." Boda szerint káoszhangulat van, mert ha Magyarország EU-tag lesz, ők megint szívnak. Mit csodálkozok hát azon, hogy a fiatalok egy része el akar innen húzni, igaz, Kolozsvárra ez kevésbé jellemző, mint például Temesvárra, ahonnan - szerinte - a magyar diákok kilencven százaléka külföldre távozik.
Elit nép nélkül
Az RMDSZ kolozsvári irodájában - fenn van a hegytetőn, így a nép nem ugorhat be minden öt percben valaminő magyarságügyben - nagy a pezsgés, kampányanyagok tornyosulnak. Kampány van, ró meg egy titkárnő, de azért az elnök úr tíz percre fogad. Kérdem, minek kampányolnak, amikor a magyarok úgyis rájuk szavaznak, mások meg nem. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke örül, hogy így látjuk Budapestről a helyzetet, de hát nem mindegy, hányan mennek el szavazni. Igazak-e a vádak, kérdezem, hogy az RMDSZ voltaképp lenyúlta az MVSZ indítványát a külhoni állampolgárság ügyében, jobbról előzte Patrubányékat, és hogy mindez a kampány része-e? Takács szerint korántsem; ők nemzetpolitikában gondolkodnak már régóta, aminek ez szerves része, érthető, hogy izgulnak Magyarország EU-tagsága miatt, hisz 1989 vívmánya éppen az volt, hogy szabadon járhattak Magyarországra, összenőhetett valamelyest az, ami összetartozik. Ám Schengen után megint lezárulhat a határ, és marad a kommunista gettó. Az MVSZ-ről meg annyit, hogy az emberek ide járnak hozzájuk, ők vetették fel, hogy ha már Frundának gyűjtik az aláírásokat, kössék össze a hasznost a hasznossal. És az is hamis vád, hogy a magyar kormányra akarnának nyomást gyakorolni: csupán az erdélyi magyarok véleményét artikulálják arrafele, amúgy is Orbán és az RMDSZ véleménye egy. De az RMDSZ-é és Németh Zsolté nem, vetem fel, hisz a külügyi államtitkár olyasmit nyilatkozott, hogy őket aztán semmiféle petíció nem érdekli. No igen, mondja erre az ügyvezető elnök, de ő senkit nem fog most itt minősíteni, minek. Rátérünk az egyik legérzékenyebb pontra: a román alkotmány szerint kettős állampolgár nem tölthet be választott tisztséget. Azaz ha az erdélyi magyarok külhoni vagy kettős állampolgárságot kapnának, választhatnának ugyan, de közülük senki sem lenne választható. Ergo vagy nem lennének képviselői semmilyen szinten, vagy pedig az erdélyi magyar politikai elit nem lenne kettős állampolgár. Legalábbis az első generáció, mert második a dolgok logikájából kifolyólag nem is igen lenne. Takács minderre azt válaszolta, tökéletesen tudatában vannak e problémának, mérlegelik a kérdéskört, és hát miért is ne férne bele a dologba az, hogy a nép kettős, míg politikai elitje csak román állampolgár lenne. Viszont igaz lehet az is, gondolom már elmenőben, hogy jobb - a Takács-féle mérsékelt RMDSZ-vezetés szemponjából jobb -, ha a kettős állampolgárságot ők forszírozzák (majd elfelejtik a választások után), mint Tőkésék, akik viszont néhány hónapja a lovak közé dobták a gyeplőt, és a minél rosszabb, annál jobb elve szerint ott gyűrnek alá az RMDSZ-nek, ahol nem szégyellnek.
Aztán lebattyogtam a főtérre - két, alighanem filozopter román fiatalember mögött haladtam, akik többször is kiejtették a posztmodern szót -, beültem a Bahia kávézó melletti másik kocsmába, ahol indiai zene ment, a multikultit a füstölőpálcika is biztosította, a román és magyar fiatalok pedig érzékelhetően tojtak Funarra, az RMDSZ-re, az állampolgársági ügyekre.
Már ahogyan az Ugandában is lenni szokott.
Szerbhorváth György
(Kolozsvár)