Kongói Demokratikus Köztársaság - Vezéráldozatok

  • - kovácsy -
  • 2009. november 26.

Külpol

A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) ezen a héten kezdte tárgyalni két, háborús és egyéb bűnökkel vádolt egykori kongói milíciavezető ügyét. Ezzel párhuzamosan Németországban elfogták a Ruandából Kongóba menekült hutuk milíciájának (Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért - FDLR) első és második emberét.

A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) ezen a héten kezdte tárgyalni két, háborús és egyéb bűnökkel vádolt egykori kongói milíciavezető ügyét. Ezzel párhuzamosan Németországban elfogták a Ruandából Kongóba menekült hutuk milíciájának (Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért - FDLR) első és második emberét.

A Nyugat-Európányi méretű ország pacifikálására folyamatos nemzetközi erőfeszítések történnek - itt állomásozik például minden idők legnépesebb ENSZ-békefenntartó ereje. Az 1996 óta már több millió halálos áldozattal járó polgárháború - Afrika világháborújának is szokták nevezni - azonban még nem ért véget. Az elmúlt hetekben például egy új helyszínen, az ország északnyugati részében kezdődtek harcok, tízezrével kényszerítve menekülésre a lakosságot.

A 2002-ben alakult, hágai székhelyű ICC afrikai fegyveres konfliktusokat vizsgál, és tavaszi, idén áprilisban kezdődött első tárgyalásának vádlottja mindjárt egy kelet-kongói milíciavezér, Thomas Lubanga volt. (Az ügy azóta sem mozdult előre.) A mostani per vádlottjainak személye is ugyanebben a térségben elkövetett rémtettekhez kapcsolódik. Mathieu Ngudjolo Chui és Germain Katanga más-más fegyveres csoportot vezetett, de a konkrét esetben, amelyre a vád épül, csapataik - köztük elrabolt és felfegyverzett kiskorúak - együtt támadtak meg egy települést, ahol alapos mészárlást végeztek, a nőket pedig elhajtották "szexrabszolgának". Nyilván rajtuk kívül még ezrek vádolhatók hasonló bűncselekményekkel, csak éppen a bizonyítékok és tanúk hiányoznak.

Egy további feltételezett háborús bűnöst is szívesen látna az ICC a vádlottak között, Bosco Ntaganda azonban még nem került kézre, hiába tudják róla, hogy valahol Kelet-Kongóban rejtőzik?, grasszál? A hozzájuk mint parancsnokokhoz kötődő bűntetteket 2002-2003-ban követték el, amikor Kelet-Kongóban nem egyszerűen népcsoportok harcoltak egymás ellen, hanem a szomszédos országok (Uganda, Ruanda) a saját regionális pozíciószerzésük érdekében mintegy képviseltették magukat egy-egy milíciával. Ha lehetséges egyáltalán kezdőpontot keresni ebben a zűrzavarban, talán a bevezetőben említett, vezetőitől immár megfosztott, ma már csak mintegy ötezer fős FDLR megalapítása tekinthető ilyennek, hiszen a legtöbb további kelet-kongói milícia a velük szembeni védekezést jelölte meg fő céljának.

Amikor utoljára foglalkoztunk a kongói helyzettel (Gyújtópont, MaNcs, 2008. november 6.), a kormánycsapatokat éppen a Nemzeti Kongresszus a Nép Védelmére (CNDP) elnevezésű felkelők alázták Laurent Nkunda, egy fölöttébb ambiciózus és reflexív fiatalember vezetésével, akiről mindenki tudni vélte, hogy a ruandai kormányzat támogatását élvezi. Már csak azért is így tűnt, mert az egykori ruandai népirtó hutuk kongói fegyveres milíciája volt a fő céltáblája (akiket, ugye, annak idején a - még Ugandában megerősödött - tuszik űztek el). De aztán éppen a ruandai hadsereg fogta el, ami seregének a végét jelentette, pontosabban azt, hogy az ő katonái is csatlakozhattak a kongói hadakhoz, amelyek azóta is a ruandaiakkal együtt próbálják kifüstölni a még harcban álló fegyveres csoportokat. Ezek egy-egy támadás idején nem mindig különböztethetők meg a polgári lakosságtól. Az történt ugyanis, hogy Joseph Kabila, a Kongói Demokratikus Köztársaság elnöke amerikai nyomásra elfogadta a két szomszéd ország hivatalos katonai jelenlétét abból a célból, hogy itt szorongassák meg elmenekült, de hazavágyó lázadóikat, akiknek a jelenléte áttekinthetetlenné bonyolította a kelet-kongói helyzetet. Dél-Szudán még nem is vált hivatalosan függetlenné, de már onnan is érkeztek reguláris csapatok Kongóba, mert Kabila el szeretné érni, hogy jövőre, a fél évszázados függetlenségi évfordulóra már ne állomásozzon az országban a 17 ezer ENSZ-katona.

Nem lesz könnyű, és a hadseregnek meg a lakosságnak sincs könnyű helyzete, amikor az utóbbi épp a közrendet teremti. A katonák logisztikai problémákkal és felszerelésük hiányosságaival küszködnek. A lakosság pedig kevéssé érzékeli, hogy a kormánycsapatok másfélék, mint az őket eddig sanyargató milíciák. Egy segélyszervezet a minap panaszolta el, hogy október közepén kanyaróoltást szervezett a hutu menekültek körében, mire a kormánycsapatok az oltóállomásokra támadtak. A helyi milicisták persze visszalőttek, a Határok Nélküli Orvosok meg szégyellik magukat, hiszen a csali kínos szerepébe csöppentek. Egy hónappal korábban pedig az ENSZ-békefenntartók vezetője volt kénytelen elhatárolódni egy kongói katonai egység atrocitásaitól: tucatszám gyilkoltak le fegyvertelen hutu menekülteket.

Minthogy a Kongói Demokratikus Köztársaság alapvetően egy hatalmas csatatér, alig lehet tudni valamit arról, hogy történik-e bármi a jövő érdekében kormányzati szinten. A jelentések legfeljebb a nagyüzemi korrupció változatlan jelenlétéről tudósítanak, arról, hogy az ország felmérhetetlen értékű ásványkincseinek a haszna kivételezettek zsebében landol. Ifjú és vehemens bírálók a külföldi bányásztársaságok engedékeny, haszonleső félrenézését is behozzák a képbe lehetséges magyarázatként.

Eközben az északnyugati Équateur (Egyenlítő) tartományban az elmúlt hetekben törzsi villongások bontakoztak ki halastavak használati joga körül. Máris mintegy ötvenezer emberről, köztük aránytalanul sok magányos gyerekről és terhes nőről hallani, akik a szomszédos Kongói Köztársaságban ("Brazzaville-Kongóban") kerestek menedéket. Sokan vízbe fulladtak. Egy ENSZ-vizsgálócsoport kiürült falvakat, holttestekkel szegélyezett utakat talált a környéken. Itt is egy lefegyverzett egykori milícia emberei állnak a háttérben, amelyet mint politikai szervezetet Jean-Pierre Bemba vezetett. 2006-ban még államfőjelölt, aztán alelnök volt, de szembefordult a kormánnyal. Brüsszelbe utazott, ahol elfogták. Most ő is az ICC-n kitűzendő tárgyalására vár. Történetesen nem kongói, hanem a szomszédos Közép-afrikai Köztársaságban elkövetett háborús bűnökkel vádolják.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.