India választás előtt

Kutyaharapást szőrével

Külpol

Az Egyesült Államok Indiában igyekszik szövetségest találni a Kínával folytatott birkózáshoz. Csakhogy a Narendra Modi vezette kormányok 2014 óta szisztematikusan lerontották az egykor működőképes demok­rácia intézményeit, s a hatalom megtartásának módját az etnikai és felekezeti feszültségek élezésében látják. Jó ötlet-e egy félkész diktatúrával barátkozni egy egészen kifejlett ellenében?

Látványosan közeledett egymáshoz az Egyesült Államok és India az utóbbi évtizedben. Az indiai miniszterelnök tavaly júniusi washingtoni látogatása grandiózus siker volt – amit Narendra Modi fel is használ az idén áprilisban esedékes választás előtti kampányához –, a két ország több milliárd dollár értékű stratégiai technológiai megállapodást kötött, közös fejlesztésekben egyeztek meg a mesterséges intelligencia, a félvezetők, az űrprogram, az újrahasznosítható energia és a Telekom-hálózatok területén. Téma volt a szoros biztonsági együttműködés is.

Az Egyesült Államok és Kína viszonya egyre feszültebb, s az ebből eredő fenyegetettség érzetének ellensúlyozására remek ötletnek tűnhet Peking (sok szempontból legnagyobb) riválisával a legbarátibb kapcsolatokat ápolni. India immár a világ legnépesebb országa, és – szemben az öregedő kínai társadalommal – lakosságának 65 százaléka 35 év alatti aktív humán erőforrás. A Kínától való gazdasági függés csökkentésére irányuló nyugati kezdeményezés nyomán India lett a Kínából távozó vállalkozások közkedvelt, olcsó befektetési célpontja. Nem mellesleg Indiának – a himalájai Ladakh tartomány vidékén – területi vitái is vannak Kínával, ami állandó katonai készenlétben tartja Delhit.

Nehéz nem párhuzamot vonni a mostani indiai események és az Egyesült Államok és Kína 50 évvel ezelőtti kapcsolatfelvétele között. Az akkori amerikai kezdeményezést a Szovjetunió tekintélyes katonai potenciálja inspirálta: barátkozzunk a világ (akkor) legnépesebb országával, amely ráadásul az ellenség tőszomszédja is; s ha Kína ezzel a demokratizálódás útján is elindul, az külön nyereség lehet. Az akkor kialakított amerikai–kínai együttműködés során a felek félretettek minden ideológiai különbséget, s dollármilliárdok vándoroltak a fiatal munkaerőtől duzzadó Kínai Népköztársaságba. Amely aztán valóban sokat fejlődött – ám a demokrácia eljövetelébe vetett amerikai remények, ha valóban voltak ilyenek, a legkevésbé sem teljesültek be.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.