India választás előtt

Kutyaharapást szőrével

Külpol

Az Egyesült Államok Indiában igyekszik szövetségest találni a Kínával folytatott birkózáshoz. Csakhogy a Narendra Modi vezette kormányok 2014 óta szisztematikusan lerontották az egykor működőképes demok­rácia intézményeit, s a hatalom megtartásának módját az etnikai és felekezeti feszültségek élezésében látják. Jó ötlet-e egy félkész diktatúrával barátkozni egy egészen kifejlett ellenében?

Látványosan közeledett egymáshoz az Egyesült Államok és India az utóbbi évtizedben. Az indiai miniszterelnök tavaly júniusi washingtoni látogatása grandiózus siker volt – amit Narendra Modi fel is használ az idén áprilisban esedékes választás előtti kampányához –, a két ország több milliárd dollár értékű stratégiai technológiai megállapodást kötött, közös fejlesztésekben egyeztek meg a mesterséges intelligencia, a félvezetők, az űrprogram, az újrahasznosítható energia és a Telekom-hálózatok területén. Téma volt a szoros biztonsági együttműködés is.

Az Egyesült Államok és Kína viszonya egyre feszültebb, s az ebből eredő fenyegetettség érzetének ellensúlyozására remek ötletnek tűnhet Peking (sok szempontból legnagyobb) riválisával a legbarátibb kapcsolatokat ápolni. India immár a világ legnépesebb országa, és – szemben az öregedő kínai társadalommal – lakosságának 65 százaléka 35 év alatti aktív humán erőforrás. A Kínától való gazdasági függés csökkentésére irányuló nyugati kezdeményezés nyomán India lett a Kínából távozó vállalkozások közkedvelt, olcsó befektetési célpontja. Nem mellesleg Indiának – a himalájai Ladakh tartomány vidékén – területi vitái is vannak Kínával, ami állandó katonai készenlétben tartja Delhit.

Nehéz nem párhuzamot vonni a mostani indiai események és az Egyesült Államok és Kína 50 évvel ezelőtti kapcsolatfelvétele között. Az akkori amerikai kezdeményezést a Szovjetunió tekintélyes katonai potenciálja inspirálta: barátkozzunk a világ (akkor) legnépesebb országával, amely ráadásul az ellenség tőszomszédja is; s ha Kína ezzel a demokratizálódás útján is elindul, az külön nyereség lehet. Az akkor kialakított amerikai–kínai együttműködés során a felek félretettek minden ideológiai különbséget, s dollármilliárdok vándoroltak a fiatal munkaerőtől duzzadó Kínai Népköztársaságba. Amely aztán valóban sokat fejlődött – ám a demokrácia eljövetelébe vetett amerikai remények, ha valóban voltak ilyenek, a legkevésbé sem teljesültek be.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Ha nem látom, nincs

Sok barátság, családi kapcsolat ment 2010 óta gajra politikai vitákon, mostanában már leginkább csak a „lopásról” zajlik a süketek párbeszéde. A szándékos vagy motivált tudatlanság jelenségének több oka is lehet, de ennek stratégiai változata Orbán Viktor gazdaságpolitikai döntéseinél is érzékelhető.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.